A teszt harmadik napja már az indiai elhúzásról szólt

2024. február 17. – Szerző: Krikettgalaxis

Anglia mindössze 112 futással növelte a tegnap esti eredményét a 3. teszt 3. napján, viszont utána India újabb 196-ot szerzett, így összesítésben már 322-vel vezetnek – és még 8 kapujuk megvan, legalábbis papíron. Úsznak el az angol esélyek.

A rádzskoti Szváminárájan-templom (illusztráció)

A kép szerzője: Abhyankar.bharat (Wiki Commons), licenc: CC BY 3.0

Megdöbbentő hírrel indultunk neki a harmadik napnak: Ravicsandran Asvin tegnap, néhány órával azok után, hogy megszerezte pályafutása 500. tesztkapuját, elhagyta a csapatot, és családi okokból (valamilyen, nyilvánosságra nem hozott egészségügyi vészhelyzet következett be otthon) sürgősen hazautazott. Ha ezt is figyelembe vesszük, meg azt is, hogy Anglia tegnap 207/2-vel zárt, és a pályán van még a 133 ponttal álló Ben Duckett, azt kellett, hogy mondjuk: a vendégek elég kényelmes helyezetből várhatták a folytatást.

Asvin pótlásának érdekében néhány nem éppen specialista dobó, de azért pörgetésre képes játékos kezdte meg az edzéseket: reggel látni lehetett, hogy a két balra pörgetni is tudó ütős, Jasaszví Dzsájszvál és Szarfaráz Khán is gyakorolja a dobásokat, miközben az angolok jó része focizással múlatta az időt. Végleges cserét ilyenkor a szabályok nem engedélyeznek, csak a mezőnyben helyettesítheti őt valaki (ez most Devdatt Padikkal lett), de a helyettesítő nem dobhat és nem üthet.

Az indiaiak egyébként ma fekete karszalaggal léptek pályára, a négy nappal ezelőtt, 95 éves korában elhunyt egykori tesztkapitányuk, Dattá Gájkvár emlékére.

Amikor elkezdődött a játék, látható volt, hogy Anglia egy picikét lassabban halad, mint tegnap, amikor közel jártak a 6-os pontarányhoz is. De azért annyira lassúak nem voltak, most is ütöttek több határt, és például Joe Root a 40. játszmában egy nem éppen tipikus tesztütéssel, egy fordított kanállal is bepróbálkozott: vesztére, mert nem sikerült átemelnie a katonák sorfalán, és a második katona, Jasaszví Dzsájszvál ügyesen elkapta. A labdát egyébként Dzsaszprít Bumráh dobta: így aztán 21 szembekerülésük közül már 9. alkalommal ő ejtette ki Rootot. Néhány labdával később az új ember, Jonny Bairstow is kiesett: túl későn mozdította le az ütőjét egy erősen pörgő labdára, ami a lába felé tartott: LKE! Az addig (főleg tegnap) elég pazarlóan dobó Kuldíp Jádav most végre kaput is szerzett. Az angol szurkolók ereiben meghűlhetett a vér: ilyenkor szokott jönni csapatuk gyors összeomlása. Egyelőre azonban nem jött, sőt, Duckett a 150-et is elérte hamarosan – viszont aztán 153-nál nem bírta tovább: ismét Jádav csapott le, bár nem egy túl jó dobásból, inkább az ütős rontotta el, hogy éppen a fedezet kezei közé emelte a labdát. A következő nagyjából 15 játszma a két névrokon, Ben Stokes és Ben Foakes lassú játékáról szólt: ez a stílus szöges ellentétben állt azzal, amit tegnap láttunk. Közben érte a csapatokat az ebéd is: ekkor 290/5 volt az állás.

Ebéd után hamarosan Stokes is kiesett, és ez volt az a pillanat, ami elindította az összeomlást: egyrészt Foakes rögtön a következő dobásból búcsúzott, a maradék három kapu pedig egy rövid szünet után három egymást követő játszmában fogyott el. Az utolsó négyből egyébként hármat Mohammad Szirádzs ejtett ki. Az angolok mindössze 319-ig tudtak felkapaszkodni, ami nagy csalódás lehetett számukra a reggeli állás után.

A harmadik negyed tehát 126 pontnyi indiai előnnyel kezdődött, ami igen jónak mondható. Ez a játékrész most egyéni szempontból pont fordítva alakult, mint az első: akkor Dzsájszvál és Subman Gil gyengélkedett, Rohit Sarmá pedig 100 fölé jutott – most Sarmá gyengélkedett és a másik kettő ért el kiváló eredményt. Igaz, hogy Sarmá csak a 12. játszmában esett ki, de mindössze 19 ponttal (Dzsájszválnak meg csak 10 volt ekkor): ez is jelzi, hogy India egész más megközelítést alkalmazott, mint az angolok, feleannyi vagy kisebb aránnyal haladtak előre. Talán arra készültek, hogy minél többet vannak bent, a negyedik játékrészre annál rosszabb lesz a talaj, és az angolokat annál könnyebben kidobhatják majd. Sarmá kiesése után viszont összeállt a Dzsájszvál–Gil pár, akik, mint említettük, ma kiválóak voltak. Bár ez teáig még nem derült ki: akkor, 16 játszma után 44/1 volt az állás.

Ezek után a 27. játszmáig folytatódott a 3 alatti pontaránnyal való haladás, néha egy-egy négyessel, de sok nullással. Ekkor viszont hirtelen Dzsájszvál stílust váltott: előbb egy 6–4–4-es sorozattal tört ki a szürkeségből, majd a következő játszmában is beütött egymás után két hatost: persze eközben bőven meglett neki az 50 is. Utána ugyan egy kicsit megritkultak a határok, és visszatértek a csendes játszmák is, de a 39. játszmára máris meglett Dzsájszvál százasa. A 42. játszma után azonban az ütős már nagyon fogta a csípője fölötti részét: jelentős fájdalmai lehettek, mert ápolni is kellett és fájdalomcsillapítókat is kapott – 12 dobással később aztán sérülten visszavonult! A helyére érkező Radzsat Pátídár azonban közel sem hozta ezt a játékot, sőt 10 vele szembeni dobás után nulla ponttal kiesett... Mivel már alig volt hátra idő a napból, Jádavot, mint éjjeliőrt küldték be következőnek, ő pedig Gillel kivédekezte a maradék játszmákat.

India 196/2-vel zárta a napot, de Asvin hiányzott, Dzsájszvál állapota kérdéses volt: lehet, hogy ez már 196/4-nek számít a gyakorlatban. De valószínűleg nem sokat számít, mert ez a 322 futásos vezetés már most szinte behozhatatlannak tűnik...