Dél-Afrikában utolsó, az ILT20-ban első lett az MI
2024. február 17. – Szerző: Krikettgalaxis
A Mumbai Indians testvércsapatai
egyre több helyen ott vannak, de igen vegyes a teljesítményük: az SA20-ban utolsók lettek ugyan, de az ILT20 mai döntőjét ők nyerték meg a Dubai Capitals ellen. Az ellen a csapat ellen, amelynek testvére
, a Pretoria Capitals egyébként utolsó előtti lett Dél-Afrikában...
Abu-Dzabi látképe (illusztráció)A kép szerzője: FritzDaCat (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0
Az alapszakasz első és negyedik helyezettje jutott be az ILT20 döntőjébe. Az a bizonyos negyedik a Dubaj volt, de ez az alacsony helyezés egyáltalán nem jelentette azt, hogy a döntő előre lefutott lett volna: egyrészt a mezőny rendkívül kiegyenlített volt (csak 2 pont különbség volt az első és a negyedik között), másrészt a Capitals éppen a végére erősített be, így nagyon jó formába lendülve várta a mai összecsapást. Mindkét együttes egyébként éppen a tavalyi bajnokot, a Gulf Giantset győzte le a maga elődöntőjében: ez is előrevetítette, hogy ma nagy izgalmakra van kilátás. A tét nem volt kicsi: a fiatal, de egyre nagyobb presztízsnek örvendő ILT20-as liga győztesének lenni már önmagában dicsőség, és még egy kis pénzt is szétosztottak a végén: a győztesnek 700 000 dollár (kb. 254 millió forint) ütötte a markát, a vesztesnek pedig 300 000 (kb. 109 millió forint). Igaz, ezek az összegek nem tükrözik azt, hogy közben mekkora pénzek forognak a háttérben az ILT20-ban: ennél sokkal nagyobbak...
Az összeállításokban nem volt semmiféle meglepetés, mostanra már lezajlottak a nagy jövés-menések, az utóbbi napok csapatai már nem változtak. A pénzfeldobáskor a Capitals a dobást választotta, de Nicholas Pooran, az MI kapitánya elmondta: ők úgyis az ütést választották volna – így aztán mindenki boldogan vághatott bele a játékba, miután az Egyesült Arab Emírségek első klasszikus énekesének tartott Ahmed al-Hoszáni elénekelte az ország himnuszát.
Az első kisebb érdekességet az 1.4-es dobás hozta, amelyből 5 futás született: természetesen túldobásból, mivel a mezőnyjátékos részéről a kapura hajítás nem talált, mögötte pedig nem helyezkedett senki, így a labda kiment a határon. De az MI enélkül az ötös nélkül is szépen gyűjtögette a futásokat: Mohammad Vaszím és Kuszal Perérá nyitó párja az erőfölény végére 72-t szedett össze. Utána viszont Zahír Hán csalóka dobása Vaszím kiesését eredményezte, a következő két játszmában pedig az MI ütősei hirtelen lelassultak: csak 7 futást szereztek ez alatt a 12 dobás alatt, sőt, majdnem Andre Fletchert is elvesztették, csak ritkán látható módon a dubaji kapus, Sam Billings elbénázott egy leverést. De ha őt nem is, legalább Perérát ki tudták ejteni hamarosan, méghozzá a 12. játszmában. Viszont lehet, hogy jobb lett volna, ha nem ejtik ki? Ugyanis bejött a helyére Nicholas Pooran, aki innentől megállíthatatlan volt: mindössze 27 dobással nézett szembe, de ebből hatot ütött hatosra, és még két 4-ese is volt, így 57-neskivel végzett, és azért Fletchernek sem kell elbújnia szégyenében azért, mert a maga ötvenesét egy kicsit lassabban szerezte meg. Az MI végül 208 futást tudott begyűjteni, ami igen komoly célt jelentett: már csak azért is, mert eddig ebben a szezonban még egyetlen csapat sem érte el a kétszázat... A Capitalsnek legfeljebb annyi (igen apró) vigasza lehet, hogy amikor a 17. játszmában Fletchert elkapták, az egy nagyon szép, előrevetődős elkapás volt Du Plooy Leus részéről.
És ha már Du Plooy szóba került: mit csinál az ember, ha a csapata előtt nagyon nagy cél tornyosul, de ott van a keretében Du Plooy? Természetesen azt, hogy beteszi őt nyitónak: ez az SA20-ban sokszor bejött. Ma azonban nagyon nem: amikor a második dobásból (Akeal Hosein dobta) egy nagy fejszés söpréssel próbálkozott, melléütött és egy teljesen egyértelmű LKE jött ki belőle. A csereként bejövő Tom Banton ugyan szintén majdnem kiesett még az első játszmában egy LKE-ből, de a bíró szava elv megmentette a videózáskor, utána pedig sokkal jobban folytatta: 20 dobásból gyűjtött be 35 pontot. A 4. játszmában Dwayne Bravo hibázott egy elég nagyot a mezőnyben, amikor egy abszolút csemege elkapást ejtett el Tom Abell ellen: szerencséjére azonban Abell sem volt ma jó formában – ahogy úgy tűnik, a dubajiak többi ütőse sem nagyon. Billings ugyan még eljutott 40-ig, de a többiek csak egy kis ízelítőt adtak a tudásukból, aztán búcsúztak. Ahogy telt az idő, a szükséges pontarány egyre csak növekedett, a győzelem esélyei egyre jobban elúsztak a Capitals számára, és így a vége már nem is lett izgalmas: már több játszmával a vége előtt tudni lehetett, hogy 2024-ben az MI Emirates lesz az ILT20 bajnoka.
A végén kiosztották a különböző egyéni díjakat is. A zöld övet a legtöbb futásért (356) James Vince nyerte el a Gulf Giants csapatából, a fehér övet pedig (ami a legjobb dobónak jár) az afgán Vakár Szalámhíl nyerte, aki amúgy a bajnokcsapat játékosa. Szintén az MI-ből díjazták Mohammad Vaszímot is, mint a legjobb emírségekbeli játékost (ez a kéköv-díj), az egész idény legjobbjává viszont a mai vesztes Dubaj egyik emberét, Sikandar Razát választották. A piros övvel vigasztalódható játékos az idény futásranglistáján 6., a dobóranglistán pedig a 4. helyre futott be.
És egy kis apróság a végére, ami már kezdi jelezni, hogy hogyan növekszik az ILT20 története: a tavalyi szezon végén elég volt, ha valaki lejátszott két meccset vagy szerzett 2 futást, és máris bekerült az első 100-ba a megfelelő ranglistán. Most már legalább 7 mérkőzés vagy 26 futás szükséges ugyanehhez. Az viszont igaz, hogy egyetlen kapu megszerzése még most is elég ahhoz, hogy valaki az első 100-ban szerepeljen.
