Félelmetes ütőjátékkal mutatkozott be a Quetta Gladiators
2024. február 18. – Szerző: Krikettgalaxis
A PSL második meccsén bemutatkozott a Quetta Gladiators és a Peshawar Zalmi: kettejük találkozója évek óta nagy rangadónak számít, és most is ehhez méltó játékot láttunk sok futással, és végül kvettai győzelemmel.
Kvetta éjjel (illusztráció)A kép szerzője: Beluchistan (Flickr), licenc: CC BY-SA 2.0
A Gladiátorok eddigi története két részre osztható: az első 4 évben kiválóan teljesítettek, háromszor is döntőbe jutottak, ráadásul ebből kettőt éppen a Zalmi ellen vívtak – ebből az időszakból származik a két együttes nagy rivalizálása. Utána viszont négy évig mindig az utolsó két hely valamelyikén zártak – talán nem véletlen, hogy tavaly decemberben bejelentették történetük első edzőváltását: az idei szezonra már az ausztrál Shane Watson irányítja őket. A Zalmi összességében mindig elég jó formában volt a múltban, így igen érdekes összecsapás ígérkezett mára is.
De a Kvetta nem csak edzőjét cserélte le, hanem új kapitánnyal is vágott neki a szezonnak, ami a krikettben valószínűleg még többet számít, mint az edző. Nem került ugyan ki a csapatból Szarfaráz Ahmed, aki 80 meccsen volt eddig a csapat kapitánya, de helyette mostantól a dél-afrikai Rilee Rossouw töltötte be ezt a pozíciót. Új játékosuk volt viszont például a platina (legjobb) besorolású Sherfane Rutherford (aki korábban játszott már a Zalmiban is), vagy éppen Mohammad Ámir és Szaúd Sakíl. A pesavariak többek között Ászif Alíval erősítettek, de a decemberi játékosbörzén platina osztályban kiválasztott fiatal afgán dobó, Núr Ahmad válogatottbeli kötelezettségei miatt mégsem volt elérhető számukra.
Tegnap már láthattuk az ugyanitt játszott nyitómeccsen, hogy a lahori pálya elég jó ütősbarát, így talán a Gladiators nem nagyon bosszankodott, amikor elvesztették a pénzfeldobást, és elsőként kellett ütniük. A világon mindenfelé feltűnő Jason Roy természetesen a PSL-ben is ott van: ő nyitott most Szaúd Sakíllal egyetemben. És ez a pár csak ütött, ütött, és nem akart kiesni egyikük sem. Az erőfölény végére 70, a félidő felére pontosan 100 futáson álltak, a 15. játszmára pedig még ezt is több mint megmásfélszerezték, és már 156 ponttal rendelkeztek ekkorra, szinte pontosan 50–50 százalékban megosztva a pontokat a két ütős között. Utána viszont Sakílnak nem sikerült jól egy húzás, a magasra felütött labdája alá pedig Bábar Ázam jó nagy távolság megtétele után megérkezett, és futás közben szépen elkapta. A hátralevő időkben nagyjából a négyesek és a kapuk váltogatták egymást: előbbiből hatot, utóbbiból négyet láttunk rövid idő alatt. Roy 75, Sakíl pedig 74 ponttal esett ki, az utánuk következők viszont legfeljebb 20-at, de inkább kevesebbet tudtak teljesíteni. A QG így 206 ponttal végzett, ami szép eredmény, de ne feledjük: tegnap például egy 196-os célt 10 megmaradó labdával kergetett le az Islamabad United.
És bizony a második félidő úgy is indult, hogy akár ma is láthatunk egy hatalmas, sikeres kergetést. Itt is a nyitó pár, Szaím Ajúb és Bábar Ázam adta meg ennek az alapot: az erőfölény végére ők is pontosan 70/0-ra hozták fel a Zalmit. A folytatás viszont egy kicsit más lett: a 9. játszmában egy alkalommal kicsit fölöslegesen próbáltak meg egy második futást az ütősök, aminek eredményeképp Ajúb 42 pont után kifutás áldozata lett. Ázam ugyan elmenetelt még 68 pontig, de ebben a félidőben is igaz lett, hogy a nyitókon kívül senki nem tudta meghaladni a 20 pontot. Ráadásul aki a legjobban megközelítette azt (Tom Kohler-Cadmore), csak 100-as aránnyal tette, így az utolsó néhány játszmára már kicsúszott a meccs a Pesavar kezei közül. Az utolsó 6 dobásból például 25 futás kellett volna nekik a győzelemhez, ami bőven nem lett meg, így 16 futással a lilák nyertek.
