A Multán maradt meg veretlennek a mai PSL-meccs után

2024. február 20. – Szerző: Krikettgalaxis

Két olyan csapat, az Islamabad United és a Multan Sultans találkozott ma, amelyek az első fellépésükön győztesen hagyták el a pályát. A viszonylag alacsony pontszámokat és izgalmas végjátékot hozó találkozón végül a szultánok kerekedtek felül.

Sáh Gardez különleges, 12. századi síremléke Multánban (illusztráció)

A kép szerzője: Junaidahmadj (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0

Míg a fővárosiak a bajnok Lahort győzték le legutóbb, addig a multániak azzal dicsekedhetnek, hogy nem kicsi, hanem 55 futásos különbséggel múlták felül a Karachi Kingst. Úgy tűnt tehát, két igen jó formában levő, jól összerakott együttesről van szó, viszont túl sok futást nem várhattunk ma, mert a multáni pálya kicsit lassúnak és tapadósnak tűnt.

A Sultans a legutóbbi keretéből most kihagyta Sáhnaváz Dahánít, aki ugyan nem teljesített túl jól múltkor, de azért annyira rosszul sem... Viszont megérkezett a csapathoz Olly Stone, aki viszont a most befejeződött ILT20-ban igencsak villogott, ráadásul csapatával ezüstérmes lett. A fővárosiaknál szintén egy változtatás történt: náluk Heider Alí maradt ki, helyére pedig az a Jordan Cox került, aki szintén az ILT20-ból jött – igaz, ott kevésbé volt sikeres, ráadásul utolsó hat meccsén egy ötvenesen kívül lényegében semmit nem mutatott.

A talaj nehézsége már korán megmutatkozott. Az ütésre kényszerülő United a 2. dobásból szerzett ugyan egy határt (személy szerint Colin Munro), de a következőre egészen az 5. játszma végéig kellett várni, és eddigre Munrón kívül a másik nyitó ütős, Alex Hales sem volt már a pályán. Az imént általunk kicsit lehúzott Cox viszont ma kiemelkedett a mezőnyből: kicsit lassú kezdés után belelendülve 28 dobásból jutott el 41 futásig – igaz, ehhez az is kellett, hogy a 7. játszmában Husdíl Sáh elejtett ellene egy könnyűnek ígérkező elkapást. A jelenet pedig két játszmával később megismétlődött, annyi különbséggel, hogy akkor éppen nem Cox, hanem Ága Szalmán volt soron: de ez is egy könnyű elkapás lett volna, és ezt is Husdíl Sáh rontotta el. Mohammad Rizván, a multáni csapatkapitány oda is ment Sáhhoz – de nem mérgelődni kezdett, hanem vigasztani, lelkesíteni és bátorítani, ahogy egy jó kapitányhoz illik. További hasonlóság a két eset között, hogy ezek után nem csak Cox, de Szalmán is sokáig vitte: ő 52 futással esett ki végül. A félidő krónikájához az tartozik még hozzá, amellett, hogy a sorvég már gyorsan kihullott (az utolsó két játszmában például 5 kapu esett el), hogy a 17. játszmában a dobó, Stone egy kis sérülést szedett össze, és lement a pályáról, a játszmát pedig Husdíl Sáh fejezte be helyette. A multáni dobók összességében jól teljesítettek, és az külön dicséretes, hogy a haláljátszmákban egyáltalán nem hagyták begyorsítani az ellenfelet, sőt, még lassították is. Így végül az Iszlámábád csak 144 ponttal zárta a félidőt.

De ha a pálya az egyik csapatnak nehéz, akkor a másiknak is. Igaz, a Multán két négyest is ütött az első játszmában, de Naszím Sáh a kettő között betalált Dawid Malan kapujába, aki így kacsával távozott. Nem úgy, mint nyitó társa, Rizván, illetve a Malan helyére bejövő Reeza Hendricks: ők ketten a félidő feléig vitték együtt, és 77 pontra hozták fel a csapatot. Rizván a következő dobásból (43 ponttal) kiesett ugyan, de Hendricks még sokáig bírta, és szükség is volt rá: a 16. játszma végére már a 10-et közelítette a csapat pontaránya, de ekkor Hendricks adott nekik egy nagy lökést – a 17. játszmában egymás után három határt ütött, és ezzel máris megváltozott minden. Az utolsó játszmára már csak 4 futás hiányzott a szultánok győzelméhez – de még így is képesek voltak izgalmassá tenni a végét, miután Tymal Mills első dobásából nem szereztek pontot, és a következőkből is csak nagy nehezen egyet-egyet... Nem voltunk messze az idény első szuperjátszmájától, de végül 1 megmaradó dobással a Multán beért a célba.

Ezzel a győzelmével a zöld-kékek föl is jöttek a tabella élére, a szintén 100%-os Kvetta elé, de a United is maradt a dobogón.