Ausztrália lenullázta Új-Zélandot NH20-ban
2024. február 25. – Szerző: Krikettgalaxis
Világbajnoki felkészülésként három NH20-on találkozott egymással Új-Zéland otthonában a vendéglátó és Ausztrália. Bár az első mérkőzés még szorosra sikerült, de az is megnyerték a vendégek, a másik kettőn pedig már simább ausztrál győzelem született.
A Tizenkét apostol nevű sziklaegyüttes az ausztrál Victoria állam partjainál (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Az úgynevezett Chappell–Hadlee-trófeát 2004 óta rendezik meg a két nagy rivális között, ám ez a sorozat mindeddig kifejezetten ENN formátumú volt. Idén először fordult elő (és a jövőben is így lesz), hogy már akkor is ebbe a trófeába számít bele a két válogatott küzdelme, ha az Húsz20-as formátumú. Ha pedig egymás után mindkettő típusú krikettben összecsapnak (most nem ez van), akkor a kettőt összesítik, és az alapján hirdetnek majd győztest. Ezúttal csak három NH20-ra került sor: ez ért véget ma.
Az első összecsapás mindjárt rendkívül látványosra sikeredett. Nem csak a rengeteg futás, de az utolsó dobásig kiélezett állás miatt is elégedetten csettinthetett, aki végignézte. Az új-zélandi válogatottban egyébként most mutatkozott be NH20-as formátumban Josh Clarkson, de az események a legkevésbé sem róla szóltak: ütni és dobni sem jött be. Annál inkább ütött viszont például Finn Allen, Devon Conway és Rachin Ravindra: Allen és Ravindra 190 körüli átlaggal haladt előre, és bár Conway lassabb volt, de ő meg 63 futást szedett össze (amivel második lett Ravindra 68-a mögött). Amikor a csapat a félidő felénél 97/1-en állt, már sejteni lehetett a 200 fölött végeredményt: bár volt utána egy-két gyengébb játszma, de ez össze is jött, sőt, a 215 is, ami bőven a pályaátlag fölött volt. Ezzel Ausztrália lett az első csapat a világon, amelyik ellen négy egymás utáni NH20-on 200 fölé jutott az ellenfél... De ha a vendégek dobójátéka nem is tündökölt, az ütőseik annál inkább! Aki csak pályára lépett tőlük (hatan), mindenki legalább 20 pontot gyűjtött, és az egy szem Josh Inglis kivételével mindenki 160 fölötti aránnyal teljesített. Futásmennyiségben Mitchell Marsh emelkedett ki leginkább (72), míg gyorsaságban Tim David (10 dobásból 31 futás) – mindezek ellenére az utolsó két játszma előtt még 35 pont hiányzott nekik a győzelemhez. David ekkor mutatta be az imént említett tűzijátékot, és az utolsó dobás előtt 3 pontos hátrányra hozta föl a csapatát. Ha határt üt, nyernek: és ő megütötte azt a határt, így Ausztrália a wellingtoni Westpac stadion eddigi legnagyobb sikeres kergetését mutatta be.
A második meccset már Aucklandben játszották, ahol egész másmilyen pálya fogadta a csapatokat, a mérkőzés egyáltalán nem változott futásfesztivállá, mint múltkor. Bár az ausztrál Travis Head majdnem azzá tette mindjárt az elején: 22 dobásból szerzett 45 futást, viszont a többiek közül a 20-at is csak ketten lépték át, a 30-at meg senki. Az új-zélandiak számára ez jó hír volt ugyan, de az semmiképpen, hogy kapusuk, Devon Conway már a 2. játszmában megsérült a bal hüvelykujján, így elhagyta a pályát, és később ütni sem jött be. Helyette Finn Allen állt be a kapuk mögé. Végül az ausztrálok jó kezdésüknek köszönhetően 174 pontig jutottak el. A legjobb dobó Lockie Ferguson volt 4 kapuval. A második félidőben Új-Zéland a sérülés miatt tehát csak 10 emberrel küzdött, de valószínűleg nem ezen múlt, hogy csúnyán kikaptak: náluk is csak egy 40 fölötti pontszámot láttunk (Glenn Phillipstől), de mások 20-ig sem értek el. Itt is volt egy dobó, aki 4 ütőst ejtett ki: Adam Zampa, neki viszont a gazdálkodása egy kicsit magasabb volt a többiekénél. A hazaiak végül csak 102 pontot tudtak elérni, így súlyos, 72 futásos vereséget szenvedtek.
A harmadik mérkőzést a kezdetektől fogva fenyegette az eső: talán emiatt az elsőként ütni kényszerülő ausztrálok között többen is voltak, akik hiperagresszív támadásba kapcsoltak: hiszen ha az elejét sikeresen megnyomják, akkor a DL-eljárással valami nagyon nagy cél jöhet ki majd Új-Zéland számára. Matthew Short például 11 dobásból szerzett 27 futást, Glenn Maxwell pedig 9-ből 20-at, de például Tim David is ütött egy hatost, miközben mindössze csak 3 dobással nézett szembe. Ha valóban az volt a terv, amit említettünk, akkor az bejött: 10.4 után az eső miatt megszakították a játékot, és az első félidőben már nem is folytatták, a másodikra pedig 126-os cél jött ki 10 játszmára (miközben a vendégek csak 118-at értek el). Új-Zéland próbálkozott tisztességgel, és náluk is volt két ember, aki majdnem olyan jó sebességgel ütött, mint az előbb említettek, de ez kevés volt: hiába ért el Will Young 7-ből 14-et vagy éppen Glenn Phillips 24-ből 40-et, a csapat csak 98-at tudott összegyűjteni, így aztán ismét csak kikapott.
A transztasmán rangadó Húsz20-as örökmérlege ezek után úgy áll, hogy a 19 találkozóból most már 13-at nyert Ausztrália, 5-öt Új-Zéland, egy pedig holtversenyre végződött.
