Namíbiai sikerrel kezdődött el a világbajnokság 2. ligája
2024. február 25. – Szerző: Krikettgalaxis
Ahogy a legutóbbi négyéves ciklusban, úgy most a 2024-től 2027-ig tartóban is számos fordulón át 3–3 második vonalbeli
válogatott küzd ENN-formátumban, hogy kijuthasson a vébéselejtezőre. Ezúttal Namíbia, Hollandia és a házigazda Nepál csatázott egymással, a legtöbb pontot Namíbia szerezte.
Kietlen táj Namíbiában (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Ahogy a bevezetőben írtuk, ennek a ligának minden fordulójában 3 csapat játszik egymással egyikük otthonában, ráadásul mindenki mindenkivel kétszer. A legutóbbi kiadáshoz képest annyi változás van, hogy a Szuperliga megszűnt, így az onnan kieső Hollandia csatlakozott a 2. ligához, de innen nem jutott fel senki a Szuperligába, így 7 helyett most 8 válogatott szerepel ezen a szinten. Az első forduló most ért véget: itt Nepálban harcolt egymással a házigazda, valamint Namíbia és Hollandia.
Az első mérkőzésen az a Nepál fogadta Namíbiát, amelyik pár napja fejezett be egy Kanada elleni felkészülési sorozatot, amit 3–0-ra meg is nyert. Most azonban, nem kis részben a 18 éves namíbiai újonc dobónak, Jack Brassellnek köszönhetően a magas rendjük teljes csődöt mondott, a 10. játszmában már 21/4 is volt az állás, és innen csak Bhím Szárkí 44-ének, illetve többek 10–20 pontjainak eredményeként tudtak felkecmeregni 132 pontra. A közepes rendet és a sorvég egy részét egyébként Gerhard Erasmus tarolta le: ő ötös zsákmánnyal zárt. A kergetés ezek után nem okozott semmiféle gondot Namíbiának: bár 6 kaput ők is elvesztettek, és egyénileg senki nem jutott el még csak 40 pontig sem, de végig magasabb aránnyal haladtak, és majdnem mindenki megtette a magáét: több mint 100 dobás maradt még a végén, amikor az afrikaiak beértek a célba.
Hollandia a második meccsen mutatkozott be, de nagyon gyengén. Két fiatal újoncot is avattak, a magas rendű ütős, Michael Levit és a dobó Kyle Klein személyében, de egyikük sem mutatott valami sokat – ám ne bántsuk őket, mert a tapasztalt játékosok sem. Ha a futások számát nézzük: 33 fölé nem jutott senki, ha a kapukat: csak egy esett el összesen, amikor a hollandok dobtak. Bár az első félidő majdnem 40 játszmáig is elhúzódott, a narancsok csak 137 pontot tudtak összeszedni, Nepál pedig ezt olyan hamar lekergette, hogy az Húsz20-ban sem lenne rossz: mindössze 15.2 játszma kellett hozzá. Náluk Ászif Sekh és Anil Száh is ötvenest szerzett.
A harmadik találkozó máris meghozta az első körbeverést: Hollandia ugyanis Namíbiát győzte le. A fő érdekesség, hogy ez a győzelem is igen könnyed lett, tehát mintha körbe-körbe mindegyik csapat sokkal jobb lenne, mint a következő. És ezúttal is az történt, hogy az elsőként ütő csapat nagyon alacsony pontszámot hozott össze, a második pedig nehézségek nélkül lekergette azt. A hollandoknál ezúttal a fiatal Aryan Dutt volt leginkább elemében, aki 6 kaput is szerzett, de most a múltkori újonc Klein is büszkélkedhetett már kettővel. Az afrikaiak mindössze 123-ig jutottak el, amit Hollandia 27.2 alatt levadászott: méghozzá éppen a múltkori másik debütáns, Levitt főszereplésével, aki 57 pontot szedett össze. Namíbia részéről csak Erasmus tudott kaput szerezni, igaz, ő hármat is, így két meccsel a háta mögött már 8-nál állt.
A negyedik összecsapás, Nepál és Namíbia között, megint jóval 200 alatti pontszámot hozott az első játékrészben, de ezúttal végre szorosabban alakult a vége. A nepáli ütősök az elején rendkívül vegyesen teljesítettek: míg az első 7 között három kacsát is láthattunk, mások mind két számjegyű eredményt értek el, sőt Ászif Sekh 58 futást is be tudott gyűjteni. A namíbiai csapatból két dobó jeleskedett igazán, hiszen 4–4 kaput szereztek: kettejük közül Bernard Scholtz volt a figyelemre méltóbb, hiszen ő többnyire a magas rendben tarolt, de azért szükség volt arra is, hogy Jan Nicol Loftie-Eaton ilyen hatékonyan belepusztítson a sorvégbe. Így aztán Nepál mindössze 168 futással fejezte be a játékrészt – ennek a kergetésébe azonban az afrikaiak nem túl nagy lendülettel vágtak bele. Az első 8 rendű ütősük nekik is nagyon vegyes volt ma: vagy 10 alatt, vagy 30 fölött teljesítettek. Náluk is volt egy 50-es: Gerhard Erasmusé, de ő is csak 52-ig vitte, miközben elég sok kapu elveszett. A végére mindössze kettő maradt: ez volt az, ami kicsit izgalmasabbá tette a végét, hiszen idő még bőven volt beérni a célba – végül elegendőnek bizonyult Namíbia számára, akik újabb, bár csak 2-kapus győzelmükkel följöttek a tabella élére.
Az ötödik alkalom volt az első, amikor valamelyik csapat végre 200 fölé jutott, ráadásul annak ellenére, hogy vizes pálya miatt később tudták csak elkezdeni, és 5–5 játszmával lerövidült mindkét játékrész. Ez a csapat pedig, aki elérte a 200-at, Namíbia volt, méghozzá a hollandok ellen. Három kacsájuk ellenére volt néhány olyan játékosuk is, aki egész sokáig küzdött (legalábbis az eddigiekhez képest): Loftie-Eaton például 49 futással esett csak ki, de például az ENN-újonc Malan Kruger is (nyitóként) 39-et szerzett. És bár a csapat ismét elfogyott idő előtt, végül 203 futást szereztek, ami messze a legtöbb eddig ebben a sorozatban. A hollandoknak nem indult annyira rosszul Levitt kacsája ellenére sem, mert Max O’Dowd 41 pontot gyűjtött be, és később is ott volt még Noah Croes, aki pedig 46-ot, de elfogytak mellőle a társak: 179-es állásnál az utolsó is kiesett mellőle. A dobók közül Scoltz ezúttal a nagyon jó, 1,66-os gazdálkodásával hívta fel magára a figyelmet, és ketten is szereztek 3–3 kaput.
A mai, utolsó meccsen visszatért a megszokott rend: 200 alatti eredmény az első játékrészben és könnyű kergetés a másodikban. Most Nepál kezdett ütéssel Hollandia ellen, és a nyitó Khusal Bhurtelen kívül senki sem volt, aki érdemben hozzáadott volna az eredményhez: ő 66 pontot szerzett, míg a második legjobb ütős (a 10. rendű Karan Khatrí Ksetrí...) csak 26-ot. Bezzeg a 173-at kergető hollandoknál, ahol egyébként csak 4 ütős jutott szóhoz, a leggyengébb is átlépte ezt a bizonyos 26-ot, sőt, Vikramjit Singh 50-est is szerzett, és Sybrand Engelbrecht is minden bizonnyal elérte volna ezt a számot, ha 46-os állásánál nem ért volna véget a mérkőzés holland győzelemmel. Mivel még 73 futás maradt a végén, Hollandia szépet javított az NFA-ján is (igaz, az még most is negatív), aminek a végén még akár sok szerepe is lehet...
Jelenleg Namíbia 6 ponttal áll a tabella élén, Hollandia a második néggyel, míg Nepál a harmadik kettővel. A két vendégcsapat egyébként most egy kis ideig még Nepálban marad, hogy egy Húsz20-as tornán is megmérkőzzenek: mivel közeleg a nyári világbajnokság, ahova mindhárman kijutottak, ez majd pompás felkészülési lehetőség lesz nekik.
