Megint itt a jó öreg angol összeomlás
2024. február 25. – Szerző: Krikettgalaxis
Mostanában talán kicsit kevesebbszer, de pár évvel ezelőtt még feltűnően sokszor történt meg az angol tesztválogatottal, hogy gyorsan összeomlott: most újabb példát láttunk erre az India elleni teszt harmadik napján – így igen kedvező pozíciójuk máris igen kedvezőtlenné silányult.
Csennai talán legismertebb épülete, a központi pályaudvar (illusztráció)A kép szerzője: MrPanyGoff (Flickr), licenc: CC BY 2.0
Tegnap az angol pörgetők igen jó munkát végeztek, és főként nekik köszönhetően 134 pontos hátrányba hozták Indiát, akiknek már csak 3 kapuja maradt meg a második játékrészben, hogy ebből a hátrányból faragjanak valamennyit a teszt feléig. Ez az angolok számára sok jót ígérő helyzet először azzal romlott el valamelyest, hogy ma a hazai sorvég majdnem 100 futásnyit levágott ebből a hátrányból, aztán azzal romlott még tovább, hogy az indiai pörgetők is hasonlóan, sőt, még jobban taroltak, mint az angolok tegnap.
Viszonylag hűvös és egy kicsit borult idővel kezdődött a nap (a bírók még pulóvereket is kértek ki maguknak): így eleinte arra lehetett számítani, hogy a talaj repedései kevésbé fognak felnyílni. Ez India számára jó hír lehetett, hiszen így reggel még jobb körülmények között üthettek. Valószínűleg mindezzel nincs összefüggésben, de egy érdekes statisztikai adatot megemlítünk: Ollie Robinson a 79. játszmában két rossz dobást eresztett meg, amivel most már elmondhatja magáról, hogy tesztpályafutása során több rosszat (77) dobott, mint amennyi kaput szerzett (76)... És ez pedig valószínűleg nincs összefüggésben azzal sem, hogy az angol dobók 80 játszma után azonnal kikérték az új labdát. Kuldíp Jádav azonban még az új labda ellen is meglepően sokáig bírta: egészen 131 dobásig, ami az eddigi leghosszabb bentlevése volt egy tesztmeccsen. Ezalatt viszont csak 28 futásig jutott: kiesésekor India hátránya pontosan 100 pont volt. De ott volt még a pályán az ütni elég jól tudó Dhruv Dzsurel: ő a következő (89.) játszmában elérte az 50 pontot, majd néha újabb határokkal is próbálkozott, és szépen haladt előre. Társa, Ákás Díp is igen lassú volt, de aztán ő is bemutatott egy hatost – majd még abban a játszmában búcsúzott. Dzsurel játékán látszott, hogy szeretné elérni a 100-at is, ezért további határokkal kísérletezett: végül 90-nel kiesett, ami a negyed végét (és az ebédszünetet) is jelentette egyben. India hátránya 46 pontra csökkent, ami csalódás lehet a vendégek számára.
De az angolok még így is jó helyzetben voltak, hiszen úgy tűnt, a talaj napról napra romlik, így a negyedik-ötödik naptól azt várták, hogy Indiának rendkívül nehéz lesz majdnem 50-nel több futást gyűjtenie, mint nekik ma és esetleg holnap összesen. Ez csak egy esetben hibás elmélet: akkor, ha Anglia ebben a 3. játékrészben gyorsan összeomlik, és túl kevés pontot szerez. Márpedig most ez történt.
Az egész már az 5. játszmában megkezdődött, amikor Ravicsandran Asvin Ben Duckettet és Ollie Pope-ot két egymás utáni dobásból búcsúztatta: Pope így a meccsen dupla nullát teljesített. Mindez annak ellenére történt, hogy sok pörgő labda nem vagy csak a vártnál sokkal kisebb mértékben térült ki a pattanáskor. A folytatásban Zak Crawley azért folytatta a bátor játékot, és bár Joe Root lassú volt mellette, de egy ideig még a közel 4,5-ös pontarányt is tartani tudták – aztán persze lelassultak, a 17. játszmában pedig Root is kiesett: szintén egy Ravicsandran-dobásból, ami hosszú idő után végre újra kitérült a vonalából (valószínűleg pont ez tévesztette meg Rootot). Crawley és Jonny Bairstow még egy elég jó társulást alkotott, de teáig ők sem húzták ki: a 29. játszmában a sokáig visszatartott csuklós pörgető, Kuldíp Jádav labdájának Crawley melléütött, így a labda a kapuban kötött ki. A 30. játszma érdekessége volt, hogy Ravindra Dzsadedzsá kétszer is eltalálta Ben Stokes lábát, de a bíró egyszer sem ítélt LKE-t, viszont India csak az első esetre kért ki videózást, amikor nem is lett igazuk, a másodikra nem, pedig akkor érvényes kiesés történt volna! Viszont aztán hamar kiderült: ez nem sokat számított, mert még mindig tea előtt (a labdából már sok kitérülést kihozni képes) Jádav az ő kapujába is betalált: Stokes már másodszor sétált le bosszúságában nevetve. Így teaszünetben 120/5 volt az állás.
De míg az első játékrészben az angolok 112/5-ről 353-ig jöttek föl, most teljesen más történt hasonló állásból. Például az, hogy a szünet utáni első dobásból Bairstow a rövid fedezethez ütött egy labdát, ahol könnyű elkapás történt... Meg az, hogy Tom Hartley ütött egy hatost, de több határt sem ő, sem más, ráadásul neki a többi 24 dobásból, amivel szembe nézett, csak egyetlen pont jött össze. De még így is nagyobb lett az aránya, mint Ben Foakesnak, aki 76 labdából szerzett 17 futást – viszont Foakes még mindig gyorsabb volt, mint Shoaib Bashir, aki pedig 20-ból gyűjtött be egyet. És akkor még említsük meg Robinson és James Anderson kacsáját: ezekből látszik, hogy milyen összeomlásról írtunk az elején. Anglia elfogyott 145 futással, a cél így a negyedik negyedre 192 lett India számára: nem azt mondjuk, hogy könnyű, de hogy teljesíthető, azt igen.
Ravicsandran egyébként 5, Jádav pedig 4 kapuval zárt, mindez pedig azt jelentette, hogy előbbi már 354 tesztkapunál jár hazai pályán: ezzel megdöntötte Anil Kumble 350-es rekordját, és beállította szintén Kumblének azt az indiai csúcsát, hogy 35 darab ötös zsákmánya van.
Indiának persze nem volt rossz, hogy így időben elhúzódtak a dolgok: minél kevesebbet ütnek este a rossz talajon, fáradt ütősökkel, nekik az annál jobb. Végül 8 játszmára így is volt idő: ezt pedig esemény nélkül átvészelték, sőt, meglepően sok, 40 pontot be is gyűjtött ezalatt Rohit Sarmá és Jasaszví Dzsájszvál. Holnap tehát minden bizonnyal végeredmény születik, de hogy mi, az még nem teljesen egyértelmű. De azért most Indiára tennénk föl több pénzt.
