Bemutatkozott az utolsó WPL-csapat is: és utolsók lettek

2024. február 25. – Szerző: Krikettgalaxis

A tavalyi bajnok Mumbai Indians és a tavalyi ötből ötödik helyezett Gujarat Giants találkozójával folytatódott a WPL. Úgy látszik, az erőviszonyok egy év alatt sem sokat változtak, mert a kékek viszonylag könnyen verték ellenfelüket ma is.

A Cshatrapati Sivádzsí pályaudvar 19. századi, különleges épülete Mumbaiban (illusztráció)

A kép szerzője: Anoop Ravi (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0

Az első két meccsen bemutatkozott az 5 WPL-klub közül négy, mostanra már csak a Gujarat Giants hiányzott. Ők ma léptek először pályára, és mindjárt a címvédő MI ellen: akik ráadásul az idei nyitómeccset is megnyerték.

A mumbaiak semmit sem változtattak tegnapelőtti csapatukon, viszont a Giantsnél nincs mihez viszonyítani: náluk azt említjük meg, hogy több újoncot is avattak. Egészen pontosan 5 olyan játékos volt, aki most lépett pályára először narancs színekben: Vedá Krisnamúrti, Lea Tahuhu, Kathryn Bryce, Meghná Szinh és Phoebe Litchfield. Sőt, ők mindannyian nem csak hogy a Giantsnél voltak újak, de az egész WPL-ben másik együttesben sem játszottak korábban. A csapatban egyébként 5 külföldi szerepelt: ez úgy lehetséges, hogy a 4-es korlát csak akkor érvényes, ha nincs köztük társult tagországbeli játékos. Ha van, akkor ő még bejöhet ötödiknek: itt a skót Bryce volt ilyen.

A sok debütáns közül némelyiknek jobban, másoknak rosszabbul sikerült az első fellépés. A rosszul sikerültek közé tartozik egyértelműen Krisnamúrti, aki nyitó ütősként jött ki az első játékrészben, és csak két labdával nézett szembe, mire máris ki-LKE-zték. De nem sokkal teljesített jobban az egyébként az ausztrál válogatottban kirobbanó formában játszó Litchfield sem: ő 8 futással búcsúzott, és az első 5 rendű ütős között még ketten voltak (nem újoncok), akik 10 alatti ponttal estek ki. A Giants így az erőfölény végére 43/3-ra állt, 11 játszma után pedig 64/5-re: ebben a játszmában esett ki addigi legjobb ütősük, a szintén nyitó Beth Mooney – de az, hogy legjobb, az nem jelentette azt, hogy abszolút mértékben is annyira jó lett volna, hiszen csak 24 pontja volt 109-es átlaggal. Egyébként őt is, mint a három legmagasabb rendű ütőst mind, Shabnim Ismail ejtette ki, akinek ráadásul még a gazdálkodása is alacsony volt. De Amelia Kerr a kapuk számában és a gazdálkodásban is túltett még ezen is: a 14. és a 20. játszmában is duplázott, így négyes zsákmányt gyűjtött be, és csak 17 futást szereztek ellene az ütősök 4 játszma alatt. A narancsok legjobb ütőse egyébként pont a 9. rendű Tanudzsá Kanvar lett, aki 28-at zsebelt be. Mindezekből megérthető, hogy miért lett a gudzsarátiak összpontszáma csupán 126...

Az MI még sosem vesztett meccset a WPL-ben, amikor kergetett: a szünetben nem sok okunk volt feltételezni, hogy ez pont ma fog megváltozni. Bár Bryce a 3. játszmában (saját maga első játszmája) 7 ponttal kiejtette Jásztiká Bhátiját, és hamarosan Hayley Matthews is ugyanennyivel hagyta el a pályát, utána előbb a Natalie Sciver–Harmanprít Kaur társulás, majd a Kaur–Kerr pár szárnyakat adott a kékeknek. Bár egyénileg egyikük sem jutott el még csak 50-ig sem, de mindhárman 110 fölötti aránnyal ütöttek (ami nem sok, de ilyen alacsony célnál bőven elég), és legalább 20, de inkább több pontot szereztek: Kaur például 46-neskit. A félidő felénél még 6,2 volt a szükséges pontarány, de ez a szám innentől kezdve fokozatosan csökkent, és végül a 19. játszma elejére elfogyott: a csapat már ilyen korán beért a célba. Ez nyilván nagy öröm a saját szurkolóiknak, de kicsit csalódás a semlegeseknek: az első két WPL-meccs igen izgalmas és szoros volt, ebből viszont igencsak hiányoztak az izgató dolgok (dolgok, nem személyek).

Az MI így két meccs után 100%-os, a Giants pedig az utolsó helyen jelent meg a tabellán, de ezt a tabellát még nem sok értelme van nézegetni, hiszen majd mindenki 8-at fog játszani összesen.