Ausztrália feltámadt, Új-Zéland összerogyott
2024. március 1. – Szerző: Krikettgalaxis
Bőven több mint egy teljes játékrész lezajlott az Új-Zéland–Ausztrália teszt második napján, főként annak köszönhetően, hogy miután az ausztrálok 10. kapus párja több mint 100 futásra volt képes, Új-Zéland összesen még csak 200-ra sem. Akár továbbjátszás is lehetett volna, de nem lett.
Koala valahol Ausztráliában (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Az ausztrálok 279/9-es állásáról indult a második nap azon a wellingtoni pályán, amelyről úgy lehetett sejteni, pár nap alatt lenyugszik
, és kedvezőbbé válik az ütőjáték számára. Ezért többekben még az is felmerült, hogy Ausztrália akkor tenné bölcsebben, ha most lezárná a játékrészét, mert így akkor Új-Zélandnak annál többet kellene ütnie a most még nehezebbnek érződő talajon. De nekik eszük ágában sem volt lezárni: már csak azért sem, mert nem csak a sorvég volt a pályán, hanem a tegnap az utolsó játszmában 100-ast elérő, 4. rendű Cameron Green is: benne még láttak esetleg pár hasznos futást.
Green párja viszont a 11. rendű Josh Hazlewood volt, így nem meglepő, hogy az ilyenkor szokásos munkamegosztást alkalmazták egymás között: Hazlewood védekezett, illetve ha kínálkozó lehetőség volt, megpróbálkozott egy-két pontszerző ütéssel is, míg a nagyobb terhet Green vállalta magára, aki időnként még szép hatosokkal is bejelentkezett. Ez a megközelítés pedig igencsak bejött nekik: egészen 383 pontra tudtak följönni, ami azt jelenti, hogy több mind százat tettek hozzá a tegnapi eredményhez! Ebből Hazlewood 22-vel vette ki a részét, míg Green összességében 174-neskivel zárta a negyedet. És bár Ausztrália már közel 900 tesztet játszott le története során, de ez még csak a 10. alkalom volt, hogy egy utolsó kapus párjuk 100-at teljesített. Ráadásul ez az egészen pontosan 116-os társulás a valaha volt legeredményesebb 10. kapus pár volt Új-Zéland ellen. De bármennyire is jól teljesítettek az ütősök, az ebédszünet esetleges halasztásának eldöntésekor mindig azt kell feltételezni, hogy az utolsó már gyorsan kiesik: vagyis ha 9 kapu elveszett, akkor legfeljebb fél órával elhalasztják az ebédet. Végülis kiderült, hogy jó döntés volt, mert ebben a fél órában esett ki Hazlewood, így a játékrészek közötti szünet egybe tudott esni az ebéddel. Egy kis apró (kicsit vicces) érdekesség érdemel még szót ebből a reggeli menetből: a 87.6-os dobás, amikor Hazlewood ütése után ő maga futni indult, és már majdnem el is érte a szemközti vonalat, amikor Green visszaküldte: akár egy duplára is lett volna lehetőség, de így pöttyös lett belőle! Ami viszont Új-Zélandot illeti: nem csak emiatt lehetnek bosszúsak, hogy ilyen sokáig nem bírtak el az utolsó párral, hanem azért is, mert összességében 41 extrát ajándékoztak az ellenfélnek: ennél több pontot Greenen kívül egy ütős sem szerzett!
De ha ez az első játékmenet megviselte az új-zélandi lelkeket, mit mondjuk a következőről? 12/0-ig még szép és jó volt minden, de utána... Utána előbb Mitchell Starc találta el Tom Latham kapuját, két dobással később pedig Will Young és Kane Williamson futás közben a sáv felénél összeütközött, mivel Young a labdát figyelte közben... így aztán volt idő egy kifutásra: ennek az a Williamson lett az áldozata, akitől pedig az egyik legtöbb futást várták volna a kivik. És ha ez még mind nem lenne elég: újabb három dobás múlva a másik nagy reménységet, Rachin Ravindrát is elkapták – 12/3! A következő pár, Young és Daryl Mitchell ezek után igen lassú játékkal próbált egy kis megnyugvást hozni a lelkeknek, így 16 játszma után még mindig csak 22 pontja volt a csapatnak, ráadásul ezután újabb dupla csapás érte őket: az imént említett két ütős is kiesett két egymás utáni labdából: mindketten odaélezték a labdát a kapushoz. A 29/5-ös állás valószínűleg még a legborúlátóbb elképzeléseket is alulmúlta... A teaszünetig is csak 13 újabb pontot tudtak összekapargatni, de legalább újabb kapujuk nem veszett el.
Tea után viszont Tom Blundell és Glenn Phillips egészen megtáltosodott: sorra ütötték a négyeseket, a 32. játszmára Phillips már az 50-et is elérte – ám a következő dobásból a 33-on álló Blundell a rövid belső mezőnyjátékoshoz élezett egy labdát, aki nem hibázott, a kapuk pedig ismét párban jöttek: két dobással később már a 8. rendű Scott Kuggeleijn is sétálhatott le, a játékrész harmadik kacsájával. Még egy utolsó nekifutásra Matt Henry is becsatlakozott, és 34 dobásból 7 határt ütve 42 pontig jutott el, de az utolsó három kaput a 41–44. játszmában már gyorsan ledarálták az ausztrálok. Új-Zéland mindössze 179 futást ért el, ami azt jelentette: a vendégek akár továbbjátszást is kérhetnének – ám ők mostanában nem szoktak, és ma sem tettek másként.
A napból néhány játszmányi idő még hátravolt, így Steven Smith és Usman Khawaja be is jött középre. Nem tudjuk, mi lett volna az ausztrál terv, hogy csak védekezni akartak-e már ebben a kis időben, de bármi is volt, azt valószínűleg keresztülhúzta Smith 3. dobásbóli kacsája és Labuschagne 2 futás utáni kiesése: ezek után már az egyébként az előző játékrészben 4 kaput szerző Nathan Lyont küldték be éjjeliőrködni. Ő már nem esett ki a hátralevő időben, bár majdnem: a nap utolsó dobásában ugyanis Tim Southee, a harmadik katona elejtette...
De mivel az ausztrál vezetés így is 217 futás, valószínűleg nem sokat számított volna nekik, hogy most 217/2 vagy 217/3 a gyakorlati állás: ezt a mérkőzést már nagyon jó esélyük van megnyerni.
