Először a világon: barisáli győzelem a BPL-ben
2024. március 1. – Szerző: Krikettgalaxis
Az alapszakaszban még csak a 3. helyet megszerző Fortune Barishal nyerte meg a 2024-es bangladesi ligát, miután a mai döntőben különösebben nagy megerőltetés nélkül legyőzte a címvédő Comilla Victorianst. A barisáliaknak ez lett történetük első aranyérme!
Barisáli látkép (illusztráció)A kép szerzője: Happiest persoN (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0
A hagyományosan piros-fekete Victorians és az idén szintén ebben a színösszeállításban játszó Fortune csatáját Dakkában is sokan izgatottan várták annak ellenére, hogy két vidéki kisváros
csapatáról van szó – persze nem véletlen az idézőjel, mert ezeket az arrafelé kisebbnek számító városokat is több mint 400 000-en lakják...
A Kumillá eddig négyszer jutott be a bangladesi bajnokság döntőjébe, és mind a négyszer meg is nyerte azt, a Barisál szerencséje viszont pont ellentétes: ők eddig mindhárom döntőjüket elbukták. Ezért is különösen érdekes volt ez a mai párharc, és azért is, mert a Victoriansben ott volt Táohíd Hridaj, míg a Fortune-ben Támim Ikbál, akik egymástól mindössze 6 futásnyi távolságban álltak a torna összesített ütősranglistájának az első két helyén – így köztük ez a döntő arról is döntött, hogy ott ki végez majd az élen. Egyelőre Ikbálnál volt az apró előny.
A CV az első elődöntőből jutott be ide: az akkori összeállításukon annyit módosítottak, hogy Musfik Hászán helyett a sokkal tapasztaltabb Musztáfidzsur Rahmánt tették be, míg a Fortune ugyanazt a 11-et küldte pályára ma is, mint a második elődöntőben.
A kezdés előtt egy kis gyászszünetet tartottak: tegnap éjjel ugyanis Dakkában kigyulladt egy 6- vagy 7-emeletes nagy épület, a katasztrófában pedig több mint 40-en életüket vesztették.
A Barisál a dobást választotta, és az a Kyle Mayers hajította az első labdákat, aki, miután átjött Bangladesbe az SA20-ból, itt egészen alapemberré vált, és folyamatosan jól is teljesített. Most is szerzett egy kaput mindjárt az elején: bár a 3. dobásból Obed McCoy elejtette a kínálkozó elkapást Sunil Narine ellen, két labdával később a sors megadta neki az esélyt a javításra: a labda ismét hozzá érkezett, és most sikerült az elkapás, pedig ez nehezebb volt, mint az előbb... Máris, a tervezettnél valószínűleg korábban bejöhetett így Hridaj, aki rögtön több négyessel is kezdett, és ideiglenesen átvette a vezetést az összesített futásranglistán – de nem sokkal, mert 15 pont után a hármas mezőnyjátékoshoz élezett egy James Fuller-féle labdát, és őt is elkapták. De nagyon hasonló pályát futott be Litan Dász és Johnson Charles is: nem túl nagy sebességgel haladva 20 alatt estek ki ők is. A félidő felére 67/4 volt az állás: ez már mindenképpen a Barisálnak tűnt kedvezőnek. Aztán még hamar kiesett a 6. rendű Moeen Alí is – a Kumillá pedig még mindig nem Andre Russellt küldte be, pedig ő ilyenkor szokott igazán bevadulni! Őt csak a 8. rendben küldték pályára, amikor már csak alig több mint 3 játszma volt hátra. Túl későn? Valószínű, mert ebben a három játszmában közel 200-as aránnyal, 4 hatost is ütve szerzett 27 pontot, így ki tudja, mi lehetett volna, ha hamarabb adják meg neki a lehetőséget... De nem adták hamarabb, így csak 154-ig jutottak. Legeredményesebb ütősüket közben meg sem említettük: az 5. rendű Máhidul Iszlám Ankan volt az, aki 38-at szerzett, de azt nem valami gyorsan, csak 35 dobásból.
A kergetés ritkán látható statisztikai érdekességgel kezdődött: az első játszma 12 futása közül ugyanis 11 extra volt! A Barisál persze nyilván a legkevésbé sem bánta ezt, ahogy azt sem, hogy a következő játszmában meg Támim Ikbál egy négyessel, majd Mehedí Hászán Mirádzs egy négyessel és egy hatossal jelentkezett be. Aztán még az erőfölényben jött tőlük még 3 hatos, így hat játszma után 59/0-ra álltak: az esélyek már most nagyon feléjük billentek. A 7. játszma után ismét egy statisztikai érdekességet láttunk: mindkét ütős pontosan 21 labdából elért 25 ponttal állt, és mindketten éppen egy négyest és két hatost szereztek. De utána Ikbál jócskán felborította ezt a szép egyensúlyt: beütött egy 6–4–4-es sorozatot – majd szinte rögtön utána melléütött Moeen Ali labdájának, ami így a kapuját találta el. Ez aztán vissza is vette a csapat lendületét, a félidő feléig Hászán Mirádzs is kiesett, és határ pedig több játszmán át nem volt: de a 85/2-es állás 10 játszma után még így is bőven a Fortune győzelmét jósolta. Aztán ahogy haladt előre az idő, ez a jóslat egyre erősebbé vált, főként a 15. játszma végeztével: ebben a játszmában ugyanis Mayers két hatost és két négyest zúdított, így már csak 22 futás kellett nekik a bajnoki címhez 30 labdából. És igaz, hogy ezek után a dobók egy kicsit vissza tudták őket fogni, igaz, hogy a 17. játszmában Musztáfidzsur Rahmán két kapuval is lecsapott, de az FB még így is kényelmesen, 6 megmaradó dobással besétált a célba.
Megszületett tehát végre a Barisál első bajnoki címe, míg másodszor nem sikerült a címvédés a Kumillának. A torna legjobb játékosává a legtöbb futást (492) gyűjtő Támim Ikbált választották, a legjobb dobó (22 kapu) Sariful Iszlám lett a Durdanto Dhakából, míg a legjobb mezőnyjátékosnak az ugyancsak a fővárosi csapatban játszó Mohammad Náimot választották meg.
És a végére megint leírjuk az ilyenkor szokásos statisztikánkat: ha a szezon kezdete előtt ránéztünk egy játékos adatlapjára, és azt láttuk, hogy a BPL-ben összesítésben benne van a legjobb 100-ban akár a mérkőzések számát, akár a futások, akár a kapuk számát tekintve, akkor tudhattuk, hogy az illető legalább 27 meccset játszott, 304 futást gyűjtött vagy 11 kaput szerzett. Ha most ugyanezt látjuk, akkor már abban lehetünk biztosak, hogy 29 mérkőzés, 346 futás vagy 12 kapu van a háta mögött: vagyis egy fokkal jobban felnézhetünk rá, mert most már egy fokkal komolyabb teljesítmény kell bekerülni az első 100-ba.
