Új-Zéland jól harcol a végén, de így sincs túl sok esélyük

2024. március 2. – Szerző: Krikettgalaxis

7 kapuval még 258 futást kellene lekergetniük holnap a kiviknek, ha meg akarják nyerni ezt a tesztet: azt, amelyiknek a harmadik játékrészében ma szokatlan módon Ausztráliát is láthattuk összeomlani – legjobb ütősük a tegnapról bent maradt éjjeliőr volt...

Egy kenguru valahol Ausztráliában (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Élénk északi szél, hűvöskés idő, borult égbolt és 217 pontos ausztrál vezetés fogadta a pályára kivonuló csapatokat ma délelőtt Wellingtonban. Bár tegnap este a vendégek gyorsan elvesztettek két kaput, így is nagy esélyeseknek számítanak, hiszen a harmadik játékrészben járunk, így ezt a már most jelentős előnyt még 8 kapunyi lehetőségük volt bővíteni. A pálya viszont, a várakozással ellentétben, egyelőre nem mutatta javulás jeleit, így azért könnyű napra nem számíthattak az ütősök.

Az ausztráloknál a specialista ütős, Usman Khawaja, valamint a tegnapról bent ragadt éjjeliőr dobó, Nathan Lyon volt bent: de érdekes módon utóbbi játszott sokkal eredményesebben: viszonylag rövid idő alatt 6 négyest is ütött, miközben Khawaja folytatta a tőle megszokott óvatos játékot, és egyetlen határt sem szerzett. Igaz, Lyon még azelőtt kiesett így, hogy elérte volna az 50-et – de az is igaz, hogy ezúttal Khawaja sem ment sokra az óvatos játékával, mert őt meg 28 pont után leverték. Ennek a kiesésnek az idején már ott volt a pályán az első játékrész szuperhőse, Cameron Green, aki ma még szintén lassan kezdett, de emlékezhetünk: múltkor is így volt, és 174-neski lett a vége. Ebéd előtt Green társa az a Travis Head volt, akinek viszont utolsó három tesztnegyede rendkívül gyengére sikeredett, így most igyekezett bizonyítani: ez egész jól is sikerült, mert ebédre 24 futásra jött föl 26 labdából, míg Greennek csupán 17-je volt 53-ból. A csapat a szünetet 113/4-gyel töltötte, ami már 317-es előnyt jelentett.

A szünetben elővigyázatosságból már lefedték a sávot, mert a várostól északra egy intenzívcsapadék-sáv húzódott: szerencsére végül ez ezt a pályát elkerülte, így folytatódott is a játék. 127/4-ig még rendben is folytatódott minden ausztrál szempontból, de innen kezdődött meg a földcsuszamlás: a 39. játszmában Glenn Phillips két egymás utáni dobásából elkapták Headet és nullával Mitchell Marsht is, egy kicsit később pedig Alex Carey-t is levadászta. Az első játékrész abból a szempontból hasonlóan zajlott, hogy ott is Green mellől potyogtak ki az ütősök, és most is így indult: de nem úgy folytatódott, mert a következő áldozat már ő lett, méghozzá Phillips ötödikjeként ebben a játékrészben! Ez volt neki az első ötös zsákmánya nem csak tesztben, de úgy általában első osztályú krikettben is, és érdekesség, hogy ezen a pályán utoljára hazai pörgető dobó még 2006-ban ért el ötös zsákmányt: személy szerint Daniel Vettori, aki jelenleg éppen az ellenfél segédedzője. Innentől kezdve aztán az utolsó két ütős is gyorsan kiesett: őket Matt Henry ejtette ki, így Ausztrália 127/4-ről 164/10-ig zuhanva csak 368-as előnnyel várhatta a folytatást. Persze ez is rengeteg...

Tea előtt viszont még volt egy kis idő belekezdeni a negyedik játékrészbe. Új-Zéland nyilván rendkívül szerette volna ezt az időszakot megúszni kapuvesztés nélkül, de nem sikerült: a 6. játszmában Lyon labdájába Tom Lathan csak úgy tudott beleérni, hogy a kapus (szép reflexszel) elkapta azt: ez leginkább az ütős hibája volt, mert fölöslegesen nagyot akart beleütni egy ilyen pörgő és viszonylag jól pattanó labdába. Így a tea végül 15/1-gyel érkezett el, a kérdés tehát ez volt: 9 kapu vagy 354 futás?

Tea után Lyon nagy napja tovább folytatódott: a 12. játszmában egy kapuval átellenben eleresztett, középtájon pattanó majd kiegyenesedő labda megtévesztette Kane Williamsont, így csak az ütő belső élével ért bele, és Steven Smith elkapta. És ugyanő kapta el a 21. játszmában egy Head-dobásból Will Youngot is, méghozzá egy látványos, egykezes mozdulattal: ez lett neki a 182. elkapása a teszt krikettben, amivel már a 6. helyre jött föl a világranglistán, megelőzve Mark Waughot. Új-Zéland tehát viszonylag hamar elvesztett három kaput, azonban ma már többet nem: Rachin Ravindra és Daryl Mithcell szívósan tartotta magát estig, sőt, Ravindra a 35. játszmában az 50-et is átlépte, Új-Zéland pedig 111/3-mal fejezte be a napot.

Ez szép harc volt a végén, de még így is valószínűbb, hogy előbb vesztenek el 7 kaput holnap, mint hogy behoznák a maradék 257-es elmaradásukat...