Életben tartotta a reményeit a Karacsi

2024. március 6. – Szerző: Krikettgalaxis

Az elölről második Quetta Gladiators és a hátulról második Karachi Kings csapott össze ma a PSL újabb dupla napjának első mérkőzésén. Már az is kisebb meglepetés, hogy utóbbiak nyertek, de az meg még inkább, hogy milyen könnyedén.

A pakisztáni Karacsi egyik jelképe, a Dzsinnah-mauzóleum (illusztráció)

A kép szerzője: M.irfan44 (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0

Bár a PSL most Karacsiban és Ravalpindiben zajlik, a Karachi Kings mégsem hazai pályán lépett fel: de azért, mert a lahori szakaszban nem találkoztak a Kvettával, néhány nappal ezelőtt viszont igen, és arra már az ő otthonukban került sor. Erről a semleges pályáról előzetesen talán úgy lehetett gondolni, hogy a liláknak lesz jó, hiszen a talaj kiváló az ütésre, nekik pedig pont az ütés volt az eddigi erősségük.

A gladiátorok csak annyit változtattak a legutóbbi meccsükhöz képest (ami egyébként pont a KK ellen volt), hogy most nem szerepeltették Szuhíl Hánt, viszont Mohammad Ámirt igen. A Kings előző meccse azonban nem ez az előbb említett alkalom volt, mert ők még azóta találkoztak a Multánnal is (és kikapak): ők Du Plooy Leust hagyták ki ahhoz képest, helyette pedig visszatért a múltkor magánjellegű elfoglaltsága miatt hiányzó Kieron Pollard.

Hiába a jó ütőtalaj, hiába a Kvetta jó ütőjátéka, a Kings mégis a dobást választotta. Az első két dobás viszont pocsékul sikerült: Jason Roy ugyanis mindkettőből négyest ütött. A gladiátorok számára még a második játszma is szépen telt: Roy és kisebb részben Szaúd Sakíl összesen 20 futást gyűjtött be a végére (mármint az első kettőben összesen). Utána Roy kiesett ugyan, de az 5. játszma végén még mindig 10 fölött járt a pontarányuk: ismét kinézett egy 200-as félidő. De ekkor utoljára. Innentől kezdve hirtelen látványos hanyatlásnak indult a lila együttes, a következő két játszmában határt sem ütöttek, a kilencedikben pedig Haszan Alí kétszer is lecsapott: előbb a 33-on álló Sakílt, majd az addigra már 17-et szerző Havádzsa Náfajt kapták el a dobásaiból. Végül hiába az 5 játszma utáni 51/1, tíz után már csak 77/3 volt az állás, ami látványos visszaesés. Sőt, most újabb határmentes játszmák következtek egy kifutással fűszerezve: Rilee Rossouw és Szarfaráz Ahmed zavarodott bele egy futásba, vissza is fordultak, de későn, és hiába a mezőnybeli hibázás is, végül Ahmed oldalán ledőlt a kapu, mielőtt elérte volna a vonalat. A következő időszakot is a kevés futás és az időnkénti kapuvesztések jellemezték, sőt, Haszan Alí ismét két ütőst ejtett ki egy játszmában – ezúttal a 19-edikben, így a végén még a 20 játszmányi időt sem sikerült kihasználniuk a kvettaiaknak, 19.1 után mindössze 118 futással elfogytak.

És igaz, hogy előzetesen a szakértők rosszul ítélték meg a pályát, mert sokkal nehezebb volt, mint hitték, de azért annyira nem, hogy egy 119-es cél bármiféle gondot okozott volna a piros-kékeknek. Bővel belefért nekik az is, hogy Sán Maszúdot elég korán, 7 futás megszerzése után elveszítsék, hiszen ott volt nekik még például Tim Seifert, James Vince és Soeb Malik. Seifert és Vince például a 4. játszmában 18 futást hozott le, de a 6-odikban és a 7-edikben is két-két négyesük volt (egyszer az egyiknek, másszor a másiknak) – és bár a 8–9–10. játszma egyáltalán nem sikerült jól a csapatnak (2+3+3 futás és Vince kiesése), de Seifert folytatta a jó játékot: hol három egymás utáni négyessel, hol egy hatossal, végül 49 futásig jutott el, amikor végül Szarfaráz Ahmed kapus (második próbálkozásra, mert elsőre elrontotta) leverte a kapuját. Végül a kegyelemdöfést a 16. játszmában Malik adta meg, aki egy szép hatossal vitte be a királyokat a célba: mivel még 27 dobás maradt a végén, a csapat NFA-ja jelentőset javult, míg a liláké észrevehetően leromlott.

Az eredmény a pillanatnyi helyezéseket azonban nem befolyásolta: a Kvetta még így is a második és a Karacsi még így is az ötödik, de utóbbiak már csak egy ponttal vannak az előttük álló és ugyanannyit játszott Iszlámábád mögött.