A Pesavar is bejutott a PSL rájátszásába
2024. március 8. – Szerző: Krikettgalaxis
Eddig is a Peshawar Zalmi volt a liga történetének egyetlen csapata, amely minden évben bejutott a rájátszásba: ez a sorozat pedig idén sem szakadt meg, miután mai, Quetta Gladiators elleni győzelmükkel matematikailag is bebiztosították a helyüket legalább a végselejtezőben. A Gladiátorokon ma Akeal Hosein mesterhármasa sem segített.
Az 1600-as években épült Mahábat Hán-mecset Pesavarban (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Mindkét csapat 9 ponttal állt a tabellán a mérkőzést megelőzően, ami azt jelentette: a mai meccs nem bír rendkívüli téttel számukra, hiszen még egy mostani vereség esetén is van lehetőségük javítani, akkor is elég, ha a következőt megnyerik – sőt, a Kvettának még ezen kívül két találkozója is lesz, és abból nekik egyet is elegendő behúzni a továbbjutáshoz. Mégis nyilván jó érzés lett volna számukra, ha már ma bebiztosítják a rájátszásbeli részvételt: ez pedig egy mostani győzelemmel bármelyikük számára elérhető lett volna. Arról nem is beszélve, hogy még talán ennél is jobb érzés lehetett (volna) nekik, ha ősi riválisukat meg tudják verni, hiszen a PSL egyik nagy rangadója a mai: a Pesavar és a Kvetta küzdelmét a bajnokság kezdeti évei óta mindig kiemelt érdeklődés övezi.
A Zalmi megnyerte a legutóbbi meccsét, de mégis változtatott kettőt az akkori összeállításán: kihagyták Ászif Alít és Szalmán Irsádot, helyettük pedig betették a csapatba Mohammad Háriszt és Hurram Sahzádot. A lilák viszont, akik vesztes mérkőzés után érkeztek meg ide, még többet cseréltek: náluk az akkoriak közül Szarfaráz Ahmed, Sherfane Rutherford és Uszmán Tárik nem játszott ma, Omer Júszuf és Laurie Evans viszont igen, sőt, ismét előhozták a ritkán látott, már 40 éves Szuhíl Hánt is, aki idén még csak egy meccsen játszott (még 39 éves korában), tavaly meg egyen sem.
A gladiátorok a dobást választották, és Mohammad Ámir mindjárt az első játszmával jelezte, hogy ez lehet, hogy jó ötlet volt: majdnem lehozott egy szüzet, csak 1 futás rontotta el neki ezt. Viszont igen hamar megváltozott a játék képe: a 2. játszma végétől Szaím Ajúb és Bábar Ázam is elkezdte szakmányban termelni a határokat. Ajúb a 4. játszmában, tehát elég hamar kiesett, de ekkor már 30 futásnál járt – mindössze 12 labdából. Az erőfölény végén látott 70/1 után szinte el sem hinnénk, hogy egy játszma után még 1/0 volt... Aztán amikor a 3. rendű Hárisz is éppen kezdett volna belejönni, Rilee Rossouw a mezőnyből egy közvetlen találattal lezúzta a kapuját, még mielőtt be tudott volna érni a vonal mögé, így az állás 93/2-re módosult. Hamarosan Tom Kohler-Cadmore is beszállt a határgyárba: mindenképpen meg szerette volna mutatni, hogy az eddig az idei PSL-ben tőle látott, hogy is mondjuk, mérsékelt teljesítményből ki tud törni – és ma elég jól ki is tört azzal, hogy 19 dobásból 5 határt ütve 33 pontig menetelt. Még eközben a menetelés közben történt, hogy Bábar Ázam átlépte az 50 futást, és az is, hogy ugyanő búcsúzott: Akeal Hosein labdája találta el a lábszárvédőjét, ami érvényes LKE-t jelentett. És ha már Akeal Hosein, a trinidadi dobó szóba került: ő visszatért a 16. játszmában is, és megszerezte a 2024-es idény első mesterhármasát! A végére így a Zalmi pontszerzése kicsit lelassult, így a 200 nem lett meg nekik, de annyira nem lassult le, hogy meg se közelítsék azt: így aztán megközelítették – 196-tal zártak.
De Ravalpindi az Ravalpindi, még ha néha nem is olyan jó a pálya, mint hinni lehetne: de ma elég jónak tűnt, így ez a 196 nem volt életbiztosítás. Ezt a kergetés első négy játszmája után méginkább elmondhattuk: főként Szaúd Sakíl 4–6–6-os minisorozatának köszönhetően a Kvetta ekkor már 45/0-n állt. Örömük azonban nagyjából eddig tarthatott: Sakílt a következő játszmában elkapták, majd még az erőfölény vége előtt a másik nyitó, Jason Roy is búcsúzott. Ők 24, illetve 16 pontot értek el, ami nem kiemelkedő – csakhogy még így is ők ketten lettek csapatuk mai legjobbjai! Mindenki más 16-nál kevesebbel zárt, és például több hatost sem ütött már senki Sakíl kettője után. A kapuk folyamatosan és gyorsan fogytak, olyannyira, hogy már a 18. játszmában elveszett mind a tíz – miközben a dobók között nem volt senki, aki kettőnél többet szerzett volna. A gladiátorok igazából az első négy játszma kivételével sosem voltak benne a meccsben, így az izgalmak eléggé elmaradtak ma, de látványos játék legalább gyakran volt, ennek örülhetünk. Na meg a Zalmi-szurkolók örvendhetnek, hogy csapatuk sorozatban 9-edszer is bejutott a rájátszásba – a Kvettának erre még várnia kell, de nincsenek rossz helyzetben ők sem.
