Az UP Warriorz megmutatta, miért nem szabad soha feladni
2024. március 8. – Szerző: Krikettgalaxis
Egészen reménytelen, vesztett helyzetből hozta vissza a mai meccset az UP Warriorz: az utolsó két játszmában hat kaput szereztek, és végül egyetlen futással legyűrték a listavezető Delhi Capitalst. Az elszántság diadala volt a mai – na meg az ötvenesig és mesterhármasig jutó Dípti Sarmáé! Az UPW így még reménykedhet akár a rájátszásban is.
A Bará Imambárá vallási komplexum Lakhnauban (illusztráció)A kép szerzője: Mohitextreme (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0
Az élről várta a mai meccset a Delhi, míg a negyedik helyről az UPW: mivel ők két ponttal le voltak maradva a továbbjutó helyekről, és a nettó futási arányuk is igen gyenge volt, ezért szinte muszáj lett volna ma nyerniük, ha életben akarnak maradni: vereség esetén már csak valami halvány matematikai esély pislákolt volna számukra. A Capitals ezzel szemben egy győzelemmel bebiztosíthatta volna rájátszásbeli helyét. Mellettük szólt, hogy a WPL történetében eddig ők voltak az egyetlen klub, amelyet az Uttar Prades-iek soha nem tudtak legyőzni, ellenük szólt viszont, hogy az UPW sormintája eddig két vereség–két győzelem–két vereség volt, és ha ez így folytatódik, ma ismét Warriorz-győzelemnek kellett jönnie. Persze ez utóbbi elég gyengus érvecske.
A hazaiaknál egy változtatás történt a legutóbbi találkozójukhoz képest: Marizanne Kapp helyére került be Annabel Sutherland, míg a Warriorz kettőt cserélt: ott Csamari Atapattu és Umá Cshetrí maradt ki, és új emberként jelent meg Tahlia McGrath és Gauhar Szultáná.
Idény elején Bengaluruban egyáltalán nem volt szokás, itt Delhiben viszont szokássá vált az ütést választani: ehhez tartotta magát ma Alyssa Healy, az UP kapitánya is, így rögtön ő maga jött be ütni Kiran Navgírével. Utóbbi hamar búcsúzott, de Healy és a harmadik rendű Dípti Sarmá szépen állták a sarat: és ha nem is szupergyorsan haladva, de szépen ellépdeltek 44/1-ig az erőfölény végére. Healyt végül a 9. játszmában kapták el, ez pedig eléggé visszavetette az egész csapatot. A sorra bejövő új ütősök mind-mind igen hamar kiestek, még Grace Harris volt az, aki 12 labdáig bírta, ezalatt 14 pontot szerezve, de természetesen ez is nagyon kevés. Sarmával viszont nem bírtak a dobók, csak miután az utolsó játszmában elérte a maga 50-esét, majd még egy duplát és még egy hatost is bemutatott, akkor tudták kiejteni: egy amúgy viszonylag könnyű, alacsony röptét a zárt hosszúra ütött, ahol pont helyezkedett valaki, és nem volt gond elkapnia őt. A csapat 138 futással zárt, ami, tekintve, hogy a pálya kívülről nézve nem tűnt túl nehéznek, a Delhi pedig tapasztalhattuk, hogy milyen jól üt, nem sok jót ígért az UPW-nek.
Igen ám, de ma valahogy a DC-nek sem ment az ütés. Száimá Thákor már a 4. játszmában kidöntötte Saifálí Varmá kéz-karóját, és az 5. játszmában sem született 1-nél több futás, így 31 dobás után a fővárosiak 23/1-re álltak. Ez volt azonban számukra a mélypont (kivéve majd a félidő legvégét): innentől kezdve Meg Lanning magára talált, és meg sem állt 60 futásig. Ez a megállás a 14. játszma végén történt, amikor Sarmá dobásából LKE-t ítélt a bíró: ő kikérte ugyan a videózást, de egyértelmű volt, hogy érvényes a kiesés, így az első félidő hőse, Dípti Sarmá megszerezte első kapuját is. 18 játszma után 124/4 volt az állás: 12 dobásból volt szüksége a Delhinek 15 pontra, 6 meglevő kapuval. Ki az, aki ezt nem teljesíti? A Warriorz azonban nem adta fel. Újra beküldték dobni Sarmát, aki a Lanning-kapu óta nem dobott: most viszont első labdájával betalált Sutherland kapujába, miután az ütős luftot ütött, a következőből pedig Arundhati Reddít is elkapták: ez így bizony mesterhármas, még ha két játszmán is ívelt át! A Capitalsnek máris 10 dobásból kellett az iménti 15 pont, és már csak 4 kapujuk volt. De még ez sem tűnt nagyon nehéz feladatnak, főleg azok után, hogy a következő dobásból Sikhá Pánde négyest szerzett – igaz, utána Sarmá őt is kiejtette, mivel Pándének nem sikerült átemelni a labdát a dobó fölött, így azt maga Sarmá el tudta kapni. Utána ebben a játszmában még egy szimpla és egy pöttyös született: az utolsó játszmára 10 pont hiányzott, 3 meglevő kapuval. Ekkor Grace Harris jött be dobni – akinek álmaiba azonban Rádhá Jádav rögtön egy hatossal zúzott bele: pedig Púnam Khemnár a mélységi középpályán majdnem elkapta! Ha eredetileg pár méterrel kijjebb, a határ közelében helyezkedett volna, könnyű dolga lett volna, így azonban csak belepiszkálni tudott... Aztán Jádav még egy duplát is összehozott, sőt, egy videózást is kikért, mert szerinte derékmagasság fölött érkezett a labda, és ezért rossznak kellett volna nyilvánítani – végül ebben nem adtak neki igazat. De mindenki úgy érezhette: ez már nem számít semmit, hiszen négy dobás volt hátra, és két futás hiányzott a delhi győzelemhez. És ekkor jött az igazi dráma (ha eddig nem lett volna igazi): először Jádav ütőjéről pattant a saját kapujára a labda, aztán Jess Jonassent kifutották (hiába vetődött előre a futás végén, vagy egy méterrel lemaradt), utána pedig a legutolsó ütős, Titász Szádhú egy nagyot próbált beleütni (hiszen szinte az egész mezőny behúzódott a belső pályára, nehogy szimplát vagy duplát fussanak), de csak a zárt középhez tudta emelni a labdát, aki nem hibázott az elkapásban! A Delhi egy agyonnyert meccset eresztett ki a kezei közül, de a Warriorz mindenképpen megérdemelte a győzelmet!
A fővárosiak azonban még így is elsők a tabellán, az UPW pedig így is negyedik. Nekik még egyrészt meg kell nyerniük az utolsó meccsüket a Gujarat Giants ellen, másrészt ki kell szurkolniuk, hogy a Royal Challengers kikapjon mind a Mumbaitól, mind a Delhitől – vagy csak az egyiktől kapjanak ki, de nagyon, miközben ők (az UPW) nagyon győzik le a Giantst, annyira, hogy NFA-val meg tudják előzni az RCB-t – vagy esetleg még az is szóba jöhet, hogy nem is győzik le a GG-t, de az RCB kétszer nagyon-nagyon kikap, és úgy kerül mögéjük NFA-ban... Egyik sem könnyű út, de talán az első még reálisan gondolkodva is elképzelhető.
