Az utolsó pillanatokban fordította meg a meccset az MI

2024. március 9. – Szerző: Krikettgalaxis

Szinte végig úgy nézett ki a mai WPL-meccsen, hogy a Gujarat Giants megszerzi második győzelmét a tornán, de az utolsó pár játszmában Harmanprít Kaur ritkán látható ütőjátékkal rukkolt elő, és reménytelen helyzetből győzelemre vezette a Mumbai Indianst: ezzel ők biztosították be elsőként helyüket a rájátszásban.

A Cshatrapati Sivádzsí pályaudvar 19. századi, különleges épülete Mumbaiban (illusztráció)

A kép szerzője: Anoop Ravi (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0

Vannak (jelentős) hátrányai annak, hogy a WPL-ben (még) csak 5 csapat verseng egymással, de az semmiképpen nem tartozik a hátrányok közé, hogy ennek köszönhetően még most, a végéhez igencsak közeledve is olyan nyílt a küzdelem, hogy mind az 5 csapatnak volt esélye bejutni a rájátszásba, de bármelyikükkel megtörténhetett az is, hogy lemaradnak róla. Ám most már eljutottunk addig a pontig, amikor egyikük, jelesül az MI, bebiztosíthatja a továbbjutást: ha ma nyernek, akkor 10 pontra jönnek föl, ami behozhatatlan az utolsó két helyezett által. Eközben a gudzsarátiak, bármennyire is hihetetlen, még egy esetleges vereséggel sem kellene, hogy búcsúzzanak a továbbjutás álmaitól, hiszen egy aprócska esélyük még így is marad arra, hogy esetleg a végén egy hatpontos csapatok által alkotott hármas holtversenyből úgy jöjjenek ki, hogy ők jutnak a rájátszásba – ehhez azonban négy eredménynek is megfelelően kellett volna majd alakulnia a jövőben...

A múltkor a győzelmet végre megízlelő Giantsnél két változás történt a csapatban: Vedá Krisnamúrti és Mannat Kasjap helyére ma Szneh Ráná és a WPL-újonc ütős, a 29 éves Bhártí Fulmálí került be. A szintén győztes meccsről érkező Mumbai viszont egy az egyben ugyanazzal a kerettel állt ki ma is, mint akkor.

Most már meg sem lepődik senki, hogy a pénzfeldobás győztese az ütést választja: ezúttal Beth Mooney, a narancsok kapitánya tett így. Ám az első játszma mindjárt majdnem egy szűz lett kapuval: de végül sem szűz nem lett, sem kapu nem született, ugyanis egyrészt Laura Wolvaardtnak sikerült egy szimpla, másrészt pedig az LKE-t, amit a harmadik dobásban megadtak ellene, a videózás után vissza kellett vonni, mert a labda rossz (vagy neki: jó) helyen pattant. Sőt, Beth Mooney-t még ugyanebben a játszmában majdnem le is verték – de ő még időben vissza tudta tenni a lábát a vonal mögé. Ezek után mindkét ütős elkezdett négyesekben gondolkodni, gondolataikat pedig szépen meg is valósították, ám Wolvaardtot rövidesen Hayley Matthews kidobta. A második kapus pár, Mooney és Dajálan Hemalathá viszont rendkívül jól tartotta magát: együtt 62 dobásból 121 futást tudtak begyűjteni, és csak a 14. játszmában esett ki egyikük, jelesül Mooney, aki 66 ponton állt ekkor. Méghozzá annak a Szadzsívan Szadzsánának a dobásából, akit már 8. dobóként hozott be az MI! És aki több játszmát nem is dobott, mert a végén, amikor már ez a társulás nem bosszantotta őket, visszakerült a lehetőség az elején kipróbált fő dobókhoz. A fő dobók pedig ezek után már hozták, amit vártak tőlük: jópár ütőst gyorsan kiejtettek, csak Fulmálí tudott ellenük 21 pontot begyűjteni, de a többiek alig valamicskét: így a csapat 190-nel zárt, ami igen jó, de lehetett volna még jobb is.

Nem mondhatjuk azt, hogy az Indians rosszul haladt volna a kergetésben, de azt sem, hogy kifejezetten jól. Az erőfölény végén látott 50/0, amit Jásztiká Bhátijá és Matthews hozott össze, még biztató volt, de utána Matthews, majd igen hamar Nat Sciver is kiesett, a félidő felénél pedig 76/2 volt az állás. Sőt, a 100-at is csak a 14. játszma végére tudta elérni az MI: 36 dobásból 91 futásra lett volna szükségük a győzelemhez. Harmanprít Kauron már ekkor látszott, hogy ő bizony el van szánva, hogy ezt megcsinálja, de a 16. játszma végére még így is följebb kúszott a szükséges pontarány: ekkor már 65 pont kellett volna 24 labdából. Az igazi fordulópontot a 18. játszma hozta meg, amikor Kaur két hatost és három négyest zúdított, 11,5-re hozva le a szükséges arányt, és még ezek után is be tudott mutatni többek között két hatost és egy négyest: összességében 48 dobásból 95-öt! Így aztán bármilyen nehezen is volt elképzelhető pár játszmával korábban, de sikerült nekik a kergetés, egy megmaradó dobással beértek a célba. Apró érdekesség, hogy a WPL történetében a legtöbb futás, ami az utolsó hat játszmában született, eddig 83 volt, de ez a mostani 91-gyel bőven megdőlt.

Ez az eredmény tehát azt jelentette, hogy a Mumbai idén is biztosan ott lesz a legjobb háromban, a Giants viszont rendkívül nehéz helyzetbe került – lényegében már csak matematikai esélyük maradt a rájátszásra. De az még maradt.