Nehéz feladat vár Ausztráliára a teszt végén

2024. március 10. – Szerző: Krikettgalaxis

Új-Zéland igen kedvező helyzetbe került a teszt harmadik napján, vagyis nem került, hanem hozta magát: ugyanis a 3. negyedben 372-ig meneteltek el, a negyedikben pedig már 4 ausztrál ütőst kiejtettek. Előnyük így 201 futás, amire az ausztráloknak 6 kapuja maradt.

Az új-zélandi főváros, Wellington látképe (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Az első nap borzalmai után a második már jobban alakult az ütőjátékosok számára, de úgy is fogalmazhatnánk, hogy az első nap paradicsoma a másodikra közönséges parkká változott a dobók számára. A szakértők úgy várták, ez a mostani, harmadik nap még kedvezőbb lesz az ütéshez, ami Új-Zéland számára jelentett előnyt: reggel ugyanis ők voltak soron, a 3. játékrész 50. játszmája után 134/2-re állva.

Az első néhány játszmában ez szépen be is igazolódott, ám amikor éppen kezdett volna beindulni a csapat, Pat Cummins keresztbe tett ennek a lendületnek: a már 73 ponton álló Tom Latham ugyanis a kapushoz belsőélezte a dobását. Bár ez az él olyan finom volt, hogy elsőre a bíró sem látta, de Alex Carey kapus jelezte, hogy hé, hé, itt valami volt, ezért Cummins kikérte a videóbírót, és kiderült: valóban Carey-nek volt igaza. Újabb kaput viszont sokáig nem láttunk: Rachin Ravindra és Daryl Mitchell a nap legjobb társulását alkotva menetelt előre és előre. A 70. játszmában Ravindra elérte a maga 50-esét, de Mitchell még csak 42-vel vonult ebédre: a szünetben 243/3 volt az állás, ami gyakorlatilag 149/3-at jelentett.

Nem sokkal ebéd után elértük a 80. játszma végét: az ausztrálok természetesen rögtön kikérték az új labdát. Ne feledjük, ez a pálya nem pont a pörgetők kedvence, bár most is átlagosan 3,1 fokos kitérülést mértek a lassú labdákra, de az előző teszt 5 fokához viszonyítva ez érezhetően jóval kevesebb. Eleinte Új-Zéland valóban óvatosabban is játszott az új labda ellen, de nem kellett túl sok idő, hogy újra felbátorodjanak: Mitchell például, miután lassan haladva elérte az 50-es küszöböt, a 87. játszmában két négyest is ütött egymás után – ám a következő dobásból ő is a kapushoz élezett egy labdát, így mára neki ennyi volt. Aztán a 90. játszmában ugyanezt megtette Ravindra is: a két legveszélyesebb játékos tehát búcsúzott, felcsillant a remény az ausztrálok előtt – annak ellenére, hogy a hátrányuk ekkor már nagyjából 200 pont volt. És valóban: a következő új-zélandi ütősök között már nem nagyon akadt, aki meg tudta volna közelíteni a korábbiak teljesítményét, egyedül a 8. rendű Scott Kuggeleijn emelkedett ki közülük, aki 49 dobásból 44 futást gyűjtve messze a csapat mai leggyorsabbja volt. Teaszünetkor még ő is ott volt a pályán: ez a szünet 345/6-tal, 251-es új-zélandi előny mellett telt.

Tea után viszont már elég hamar elfogyott a hazaiak sorvége: most már Nathan Lyon, a pörgető is beszállt a kapuszerzésbe: neki eddig majdnem két játékrész alatt egy sem sikerült, de most a másodiknak a végén három is. Statisztikai érdekesség, hogy mivel Carey még egy elkapást bemutatott itt a 108. játszmában, így neki összesen ez már a 10-edik volt a meccsen: ennél többet ausztrál kapus még sosem működött közre kiesésekben egy teszten belül (az elkapásokat és a leveréseket figyelembe véve), és a világon is csak hárman vannak, akiknek 11 sikerült egy-egy alkalommal. Bár mint mondtuk, Új-Zéland már nem sokáig bírta a végén, de így is 278-as vezetést hoztak össze, ami kemény feladatnak ígérkezett a kergetők számára.

Az ausztrálok azonban arról (is) híresek, hogy lélekben mindig nagyon ott vannak, nem szoktak összeesni valamilyen nagy teher súlya alatt. Viszont ma erre mintha egy kicsit mégis rácáfoltak volna: bár nem látunk bele a fejükbe-szívükbe, de az eredményeiket látjuk. Az hagyján, hogy 7 játszma alatt csak 15 pontot gyűjtöttek: ez végtére is teszt, itt nem is kell gyorsabbnak lenni. De az már nem hagyján, hogy ezek után milyen gyorsan elvesztettek 4 (négy!) kaput. Steven Smith, Usman Khawaja, Marnus Labuschagne és Cameron Green is 5–11 közti ponttal távozott, miközben Matt Henry újabb két kaput tett hozzá a múltkori 7-jéhez: ha megnyerik a meccset, jó eséllyel pályázik a mérkőzés legjobbja címre. Mellette még egyébként az újonc Ben Sears is kétszer eredményes volt. 34/4-re a közönség már olyan izgalomba került, amilyet ebben a sorozatban még talán nem láttunk tőlük: elkezdték érezni a valós esélyt a győzelemre. Bár Travis Headnek és Mitchell Marshnak ehhez még volt pár szava: innentől ők már végigvitték a napot kiesés nélkül, fejenként 17 és 27 futást szerezve. Ha ők holnap reggel kibírják mondjuk az első 1 vagy esetleg 2 órát, akkor rendkívül izgalmas végjáték várható, de ha nem... akkor már tényleg érik Új-Zéland első hazai tesztgyőzelme az ausztrálok ellen 1993 óta...