Idényrekord kergetéssel rájátszásban az Iszlámábád
2024. március 10. – Szerző: Krikettgalaxis
Napra pontosan egy évvel a PSL történetének legnagyobb kergetése után ma az Islamabad United az idei év legnagyobb kergetését mutatta be: az áldozat az a Multan Sultans volt, amelyet tavaly az elkövető szerepében láthattunk. Az eredménynek köszönhetően a fővárosiak bebiztosították a helyüket az első négyben, vagyis a rájátszásban.
Az iszlámábádi Faiszal-mecset, Pakisztán nemzeti mecsete (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Ismét dupla napot tartottak a PSL-ben: a délutáni mérkőzés volt az IU utolsója az alapszakaszban. De vajon az egész idényben is? A meccs előtti állás ugyanis úgy nézett ki, hogy a Unitednak győznie kellett ahhoz, hogy semmiképpen ne előzhesse meg őket a Karachi Kings (ezáltal esetleg kitúrva őket a rájátszást érő helyekről), viszont tudták azt is, ha kikapnak, még nem biztos a búcsújuk, hiszen akkor még más eredményektől is függött a továbbjutásuk. Ellenben a Multán kényelmes helyzetből várta a mai összecsapást: ők már korábban lefoglalták a maguk helyét a négyes döntőben.
Legutóbb az Iszlámábád éppen idei fő vetélytársát, a Kingst győzte le. Ahhoz a csapathoz képest most csak annyi változott, hogy Matthew Forde helyett visszatért Naszím Sáh, viszont a Multán négyet is módosított az utolsó meccsének fellépőin: kimaradt Reeza Hendricks, Dawid Malan, Husdíl Sáh és Áftáb Ibráhím, akik helyett Jászir Hán, Uszmán Hán, Johnson Charles és Abbász Afrídí játszott.
Nehéz megmondani, hogy az első félidő erőfölénye kinek sikerült jobban. Az ütésre kényszerülő szultánok ugyanis annak ellenére is 58 futást el tudtak érni, hogy a Sáh testvérek egy kicsit megszorongatták őket: Naszím Sáh két takarékos játszmát hozott le ezalatt, öccse, Hunain pedig kiejtette a 16 dobásból már 33 ponton álló, tehát igen veszélyesen induló Jászir Hánt. Az erőfölény utolsó dobásából viszont Mohammad Rizván kapitány is kiesett: neki Fahím Ásraf találta el LKE-t érően a lábszárvédőjét. Azt ellenben könnyű megmondani, hogy a következő időszakban ki örülhetett inkább: teljesen egyértelműen a Multán, hiszen Uszmán Hán és Johnson Charles valami szédületes tempóban robogott, és a 14. játszma második dobására már 144-ig juttatták a csapatukat. Ez volt viszont az a dobás, amikor Charles búcsúzott: 18 dobásból elért 42 ponttal! Hánnak ekkor még szintén nem volt 50-ese, de egyrészt két labdával később meglett, másrészt utána is folytatta a szárnyalást, és a 20. játszmában a 100-at is elérte: egymás után másodszor, hiszen egy hete, amikor legutóbb játszott, 106-neskit teljesített! És ez az ember még sosem volt válogatott... De meglátjuk, lesz-e, mindenesetre érik neki. A Multán így ma 228-cal végzett, ami kényelmesen védhetőnek tűnt.
Csakhogy ma a Unitedban is volt néhány ehhez hasonló teljesítmény! Na nem a második dobásban kacsázó Alex Halesre vagy a 2. játszmában 2 ponttal kieső Ága Szalmánra gondolunk – hanem első sorban a másik nyitó ütősre, a 36 éves, rutinos Colin Munróra, aki 3 játszma után (ami alatt 7 dobással nézett szembe) ugyan még csak 2 ponton állt, majd szemmel láthatóan fájni kezdett a bal combja is, de rövidesen megtáltosodott, és elkezdte ontani a határokat. A 2 játszma utáni 12/2-ről a csapat az erőfölény végére 65/2-re emelkedett: persze nem csak Munrónak, hanem Sádáb Hánnak is köszönhetően, aki majdnem ugyanolyan jól haladt, mint új-zélandi társa. Amikor 10 játszma után 129/2 állt az eredményjelzőn, már bizonyosan elkezdtek a győzelemben gondolkodni – de ezek után jött két csendesebb, majd egy egészen katasztrofális játszma: utóbbi során mindössze 6 futás született (ebből 5 tém extra), viszont Abbász Afrídí kiejtette Sádáb Hánt és a helyére érkező Ázam Hánt is. Aztán Munro sem bírta már túl sokáig, de 40 dobásból elért 84 pontjával messzemenőkig megtette, amit ilyen állás esetén meg kell. A hátralevő játszmák során lényegében három részletben folytatták az előttük álló nagy feladat megoldását a vörösök: Heider Alí 13 dobásól 19-et tett hozzá ehhez, Fahím Ásraf 14-ből 23-at, végül pedig Imád Vaszím 13-ból 30-at: az ő négyese volt az is, amivel az utolsó (!) dobás során el tudták érni a célt. Ilyen nagy kergetést ebben az évben még nem láttunk, nem volt semmi! Így aztán kijelenthetjük: a fővárosiak is megérdemelten jutottak be a rájátszásba.
