NH20-ban sem ment jól az Emírségeknek Skócia ellen
2024. március 14. – Szerző: Krikettgalaxis
Ha már a skót válogatott ott járt az Arab Emírségekben a világbajnokság második ligája miatt, hát ott is maradtak még egy kicsit utána, hogy csak úgy szórakozásból lejátsszanak a házigazdákkal három NH20-as meccset is. Az elsőt ugyan megnyerték a sivatagiak, de utána Skócia megfordította a sorozatot.
A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
A sorozat előzménye az volt, hogy a bevezetőben emlegetett 2. ligában két ENN-t terveztek játszani egymás ellen, de csak az elsőt tudták megtartani, ott pedig Skócia igen könnyedén nyert. A másodikat egy akkora özönvízszerű esőzés mosta el (igen, ott a sivatagban), amilyet még talán a skótok sem nagyon látnak otthon... Az NH20-as sorozatot már szerencsére nem befolyásolta az időjárás.
Az első találkozó kényelmes hazai sikerrel végződött. Az ILT20-ban már látott tehetségek közül hárman is voltak, akik most mutatkoztak be a válogatottban NH20 formátumban, de a skótok is avattak egy újoncot a 20-éves Jack Jarvis személyében. Az elsőként ütő Skócia haladása igencsak furcsára sikeredett. Például egyik nyitó ütősük, Ollie Hairs kacsázott, a másik, George Munsey viszont 75 pontig jutott 49 dobásból. 12 olyan játszma is volt, amikor nem ütöttek egyetlen határt sem, viszont volt egy 17, volt egy 18 és volt egy 20 futást is hozó játszmájuk is. Az ütősök többsége 10 pontig sem jutott el, ketten végeztek 20 körül, és volt Munsey a maga 75-jével: ez a 75 pedig több mint a felét adta a végül teljesített 147-nek. A dobók közül egyértelműen Dzsunaid Sziddíkí volt a legjobb, aki alacsony gazdálkodása mellett 4 kaput szerzett, ráadásul hármat kidobásból. A kergetés könnyedén ment az Emírségek részéről: Mohammad Vaszím 68 ponttal zárt, az őt követő két ütős pedig egyenként is átlépte a 30-at, így 14 megmaradó dobással sikerült beérniük a célba.
A második meccset már Skócia nyerte. Ennek a fő jellemzője az volt, hogy igazából senki sem emelkedett ki a mezőnyből, csupa átlagos vagy átlag alattinak érződő teljesítményt láttunk: talán csak ismét Sziddíkí az, aki felfelé lógott ki, mert az első játékrészben ismét négyes zsákmányig jutott. A skótok ma két újoncot is avattak: az ENN-ben már látott Charlie Tear mellett James Dickinson volt a másik – őt eddig még más formátumban sem láthattuk a válogatottban. Ma mindketten 15–16 ponttal végeztek, de a mai legjobb skót ütős, Matthew Cross is csak 35-tel. A 122-es cél nem tűnt nehéznek az Emírségek számára, de mégis az lett: náluk is csak épp 35 lett a legmagasabb egyéni pontszám (Alísan Sarafu jóvoltából), és összességében mások sem tudtak annyit hozzátenni, hogy meglegyen a cél, így 9 futással kikaptak. Dickinson egyébként kapuval mutatkozott be, és Jack Jarvis is kiejtett 3 ütőst.
A mai, harmadik, döntő mérkőzés egyértelműen a dobókról szólt, de érdekes módon pont nem az eddig remeklő Sziddíkíről: az első félidőben, amikor ők dobtak, ő egyetlen kaput sem szerzett, bezzeg csapattársai közül négyen is legalább kettőt, sőt, a 19 éves újonc, Omid Shafi Rahman*, aki még az ILT20-ban sem játszott eddig, három ütőst is kiejtett. Eközben a többség jól is gazdálkodott, így Skócia csak 94 futást tudott összeszedni: ez könnyű hazai győzelmet ígért a második félidőre. Csakhogy a kergetés során a pálya hápogástól volt hangos: nem kevesebb mint hat (!) játékos esett ki kacsával, és a 9. rendű Ákif Rádzsá a maga 28 pontjával messze kimagaslott a mezőnyből... Bradley Currie 3 kaput szerzett (bár érdekes módon ebből csak egy volt kacsa), a gazdálkodása pedig 1,75 volt, így nem is csoda, hogy ő lett a meccs embere, miután 32 futással a skótok megnyerték a találkozót.
A két válogatott férfi NH20-as örökmérlege ez után a sorozat után a következőképpen alakul: 6 meccsből négyet nyertek az európaiak és kettőt az emírségiek.
A nyári Húsz20-as világbajnokságon egyébként a két csapat közül csak Skócia lesz ott: ők a B csoportban szerepelnek Anglia, Ausztrália, Namíbia és Omán társaságában.