Elsőként a szultánok érkeztek meg a PSL-döntőbe

2024. március 14. – Szerző: Krikettgalaxis

Bár a Multan Sultans alapszakaszbeli mindössze 3 veresége közül kettő éppen a Peshawar Zalmi ellenében történt, most, hogy az első elődöntőben újra találkoztak, sikerült a visszavágás a multániaknak: végig egy kicsit jobban játszva egy második próbálkozásra kárhoztatták a sárgákat, ők maguk pedig bejutottak a döntőbe.

Sáh Gardez különleges, 12. századi síremléke Multánban (illusztráció)

A kép szerzője: Junaidahmadj (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0

Aki végigkövette az idei PSL-alapszakaszt, talán a Multán lehetett az egyetlen csapat, amelynek játékát minden elemében meggyőzőnek érezhette – ennek ellenére a kékek csupán egyetlen ponttal előzték meg a tabellán a többször is botladozó Zalmit: pont azért, mert valahogy utóbbiaknak sikerült kétszer is legyőzniük a végső csoportgyőztest. Már csak ezért is sok izgalmat várhattunk a mai találkozótól – na meg azért is, mert újra egymás ellen láthattuk napjaink talán két legnagyobb pakisztáni ütősét, Bábar Ázamot és Mohammad Rizvánt! A tétről annyit (ha valaki esetleg nem ismerné a lebonyolítási módszert), hogy aki itt nyer, rögtön bejut a döntőbe, míg a vesztes még egyszer próbálkozhat majd a második elődöntőben a Kvetta–Iszlámábád holnapi végselejtező győztese ellen.

A Pesavar nagy mai hiányzója volt az afgán gyors dobó, Navín ul-Hak, aki elutazott a válogatotthoz, hiszen Afganisztán rövidesen egy vébéfelkészülési NH20-as sorozatot játszik majd Írország ellen. Rajta kívül most Ajmal Hán sem játszott a legutolsó összeállításból: őket Paul Walter és Szalmán Irsád pótolta. A mai Multán és a Múltkori Multán között nem volt Multidifferencia – bocsánat, többszörös különbség, csak egy: Taijab Táhir helyett Husdíl Sáh játszott – nézzük, mi Múlt ezen? Na, elég ebből az erőltetett szójátékból, mert nem valami Mulattató.

Ázam kapitány a Zalmi részéről az ütést választotta, így máris belekezdett a hadjáratba az ő és Szaím Ajúb alkotta, sokszor félelmetesnek bizonyuló pár. Ma viszont nem kellett túlzottan sokáig rettegniük tőlük a szultánoknak: David Willey egyik dobását Ajúb ugyanis mindjárt az első játszmában jó magasra felütötte, így a mélységi hátsó keresztlábon elkapták. Mohammad Hárisz viszont jobb társnak mutatkozott Ázam mellé: ők az erőfölény végéig 7 négyest is szereztek, bár pont a 6. játszma utolsó dobásából Hárisz a kapushoz élezett egy labdát, így ő is kiesett. A félidő feléig pedig tovább nőhetett a feszültség a Pesavarnál, hiszen a 7–10. játszmákban egyetlen újabb határt sem láthattunk tőlük, ráadásul Haszíbulláh Hán is búcsúzott időközben. Ismét, mint oly sokszor, Ázamra maradt a feladat, hogy valahogy összefogja a játékot: bár sok szurkoló élvezettel kritizálja a lassúsága miatt, de a kritikusok azt már nem veszik figyelembe, hogy közben társai folyamatosan esnek ki mellőle, jóval alacsonyabb pontszámokkal... (Nem csak ma, hanem régóta így szokott lenni.) Ő ma is eljutott 46 pontig, miközben már az idei 1000. Húsz20-as futását is begyűjtötte (ami igazán nem rossz ahhoz képest, hogy még csak március közepe van!), de aztán a 14. játszmában Chris Jordan egy jorki dobása belecsapódott a kéz-karójának az aljába, a pálcák pedig szétrepültek. A csapat még a haláljátszmákra sem tudott nagyon felgyorsítani (bár például a félidő egyetlen hatosát ekkor láttuk, a 9. rendű Luke Wood jóvoltából), így csak 146 ponttal végeztek: ebben benne van 5 büntetőpont is, amit még a 11. játszmában kaptak ajándékba azért, mert Rizván kapuskesztyűje mezőnymunka közben leesett a földre, és a labda pont azt találta el – márpedig ez szabálytalan dolog.

Aztán amilyen sokat kellett várni az első hatosra, olyan keveset kellett az elsőre a második félidőben: ezt Jászir Hán már a második dobásból szállította. Ő és Rizván magabiztosan csinálták végig az erőfölényt: igaz, picit lassabban, mint a Zalmi, de legalább nem esett ki egyikük sem. Eddig. De a 8. játszmában az amúgy is kicsit lassú Rizván most hibázott is egyet: nem sikerült a fejszés söprése, és elkapták. Vigasztalhatta viszont a csapatot, hogy Hán néhány labdával később máris 50-est ünnepelhetett (mindössze 30 dobásból), a félidő felére pedig már 80/1 volt az állás. A szultánok így aztán ráértek valamivel kényelmesebb tempóban is játszani – csak a 17. játszmától, amikor bejött Iftihár Ahmed, tapasztalhattunk egy újabb gyorsulási hullámot: ő ugyanis tovább javítva eddig is elképesztő összesített futási arányát, most 8 dobásból gyűjtött be 22 pontot, így aztán semmi izgalom nem maradt a végére: csapatának 9 dobással a vége előtt sikerült a kergetés.

Így aztán a Multán sorozatban negyedszer is döntőbe jutott: a legutóbbi két alkalommal azonban elvesztették azt – kíváncsian várjuk, mit hoz most a hétfő! A Zalmi pedig várhat egy napot, amíg megtudja, ki lesz az a Gladiators és a United közül, akikkel legközelebb találkozhat.