Hat év után újra döntős az Iszlámábád

2024. március 16. – Szerző: Krikettgalaxis

Végselejtezőből menetelt a döntőbe az Islamabad United a 2024-es PSL-ben: ehhez az utolsó lépést ma, a második elődöntőben tették meg, ahol a Peshawar Zalmi próbálta meg az útjukat állni: sokáig úgy nézett ki, ez a sárgáknak sikerül is, de két gyors ötvenes végül a pirosakat segítette át a célvonalon.

Az iszlámábádi Faiszal-mecset, Pakisztán nemzeti mecsete (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Bízvást nevezhetjük a második elődöntőt egy szezon második legnagyobb téttel bíró mérkőzésének: az első elődöntő ugyan szintén a döntőbe jutásról szólt, de ott még nem történt katasztrófa azzal sem, aki vesztett, itt viszont már nincs második próbálkozás: most vagy soha. Ezt a feszült mérkőzést pedig idén a Zalmi és a United vívta: előbbi 3, utóbbi viszont 6 évvel ezelőtt járt utoljára a döntőben, így nyilván nagy várakozásokkal tekintettek a mostani esély elébe. És bár a Pesavar összességében több pontot gyűjtött az alapszakaszban, mint az Iszlámábád, de az utóbbi napok vagy talán hetek formája alapján egy kicsit talán utóbbiak tűntek ma esélyesebbnek – arról nem is beszélve, hogy legutóbbi egymás elleni mérkőzésüket simán nyerték a fővárosiak.

A Zalmi hármat is változtatott az első elődöntőn látott összeállításán: kimaradt Haszíbulláh Hán, Paul Walter és Szalmán Irsád, viszont helyettük ott volt Huszain Talat, Aríf Jakúb és Hurram Sahzád. A United ellenben ugyanazokkal a játékosokkal állt ki, akikkel tegnap sikerült legyőzniük a Kvettát.

A mostani sáv előzetesen is jó pontszerző sávnak tűnt, ám ennek ellenére a tegnapiakkal ellentétben Sádáb Hán, az IU kapitánya most a dobást választotta. A Zalminál már megszokott Szaím Ajúb–Bábar Ázam társulás ma is kitűnően muzsikált, és ahogy szintén megszoktuk, Ázam eleinte próbált nem fejjel a falnak rohanni, és lassabban, de biztosabban folytatta a pontok gyűjtését. Legalábbis ezt szerette volna: mégis ezúttal ő esett ki előbb, 25 ponttal, amikor Ajúb már 47-nél járt. Kiesése egyébként a torna egyik leglátványosabb, ugrásos elkapásának eredményeként történt: ezt Sádáb Hán hajtotta végre. De mindez már a 8. játszmában történt, ameddig a Pesavar közel 10-es pontaránnyal jutott el. És a sárgák utána is folytatták a szárnyalást: a 10. játszmában Ajúb már az 50-et is átlépte (éppen egy hatossal), majd 3 dobással később újabb 6-os következett, így a félidő felénél már 98/1 volt az állás: bőven kinézett egy 200 fölötti eredmény. A pontszerzés a játékrész második felére egy hangyányit lelassult ugyan, de többen is voltak, akik szép kis részteljesítményekkel járultak hozzá a végül elért 185-höz, például Mohammad Hárisz (25-ből 40), Tom Kohler-Cadmore (9-ből 18) vagy éppen Ámir Dzsamál (9-ből 17). Az Iszlámábád részéről apró érdekesség, hogy Sádáb Hán egy kapuval (ő ejtette ki végül Ajúbot 73-mal) és négy elkapással zárt. Az pedig találgatásokra adott okot, hogy vajon minek nevezték be a csapatba Hunain Sáhot, ha nem is hívták be dobni. Vajon jót tesz a fiatal játékos önbizalmának?

A kergetés szinte álomszerűen indult a Pesavar számára. Az ütésben szárnyaló Szaím Ajúb dobásban is remekelt, és mindjárt az első játszmában kiejtette Alex Halest, majd a harmadikban Ága Szalmánt, majd rövidesen Sádáb Hán is kacsázott egy gyönyörű Mehrán Mumtáz-kidobás eredményeként. Azonban, hogy nehogy azt mondhassuk, hogy már el is dőlt a meccs, a Colin Munro kisebb sérülése miatt a csapatba múltkor bekerült Martin Guptill a 4. játszmában négy négyessel és egy hatossal gyakorlatilag megduplázta a csapat addigi pontszámát: 23/3-ról 45/3-ra jöttek föl. Hőstetteit azonban nem sokáig folytatta már, mert még az erőfölényben búcsúzott ő is, és a máskor villámgyors Ázam Hán is csak 130 alatti aránnyal cammogott, így 12 játszma után még a 100 pont sem volt meg az Iszlámábádnak. Innentől kezdve viszont Imád Vaszím és Heider Alí varázsolt: a csapat pontarányát játszmáról játszmára növelve ütöttek, és ez olyannyira jól sikerült, hogy előbb Vaszím ért el 50-est (38 labdából), majd Alí is (ő 28-ból), az IU pedig 1 játszmával a tervezett 20 előtt beszáguldott a célba!

A Zalmi tehát ugyanúgy, mint tavaly, most is bronzérmes lett: kapitányukat, Bábar Ázamot legfeljebb az vigasztalhatja, hogy 569 futásával behozhatatlan előnnyel vezeti a torna ranglistáját, ráadásul ez a PSL történetének eddigi második legjobb eredménye. Az Iszlámábád pedig 6 év után jutott újra döntőbe: akkor azt egyébként meg is nyerték (pont a Zalmi ellen). Most hétfőn a rendkívül jó formában levő Multán lesz az ellenfelük: hatalmas meccs lesz!