Elhúzott, majd összeomlott a Capitals: ünnep Bengaluruban!
2024. március 17. – Szerző: Krikettgalaxis
Ami a férfiaknak eddig soha nem sikerült a Royal Challengersnél, az a nőknek már a második idényben összejött: egy bajnoki cím! A WPL mai döntőjében a Delhi Capitals kezdett sokkal jobban, de végül nem bírták a pörgetők rohamát, így alacsony célt állítottak fel, amit az RCB 8 megmaradó kapuval levadászott.
Tűzijáték (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Három régi IPL-klub létezik, amelyik még soha nem nyert bajnoki címet (plusz a nemrég létrejött LSG): ezek közül kettő a Delhi Capitals és a Royal Challengers Bangalore. Most ők játszották a WPL döntőjét, így biztosak lehettünk benne: új együttes kerül fel a trófeanyertesek közé, még akkor is, ha az IPL és a WPL nem pont ugyanaz.
A női torna történetében a két csapat összes (négy) találkozóját eddig a fővárosiak nyerték. Igen ám, de! De a Royal Challengers egyre jobb formát mutatott, ahogy telt az idő, és legutóbb már csak egyetlen futással maradtak alul a Delhivel szemben, ráadásul öt nappal ezelőtt a Mumbai Indians is így futott neki az RCB-nek, hogy még 100%-osak ellenük, aztán rövid időn belül kétszer is a bengaluruiak kerekedtek felül. Mindezek az előjelek, na meg persze főleg a két együttestől eddig látott kiváló játék, igen izgalmas döntőt ígértek mára! A Delhiben minden fronton hemzsegnek a kiválóan teljesítő játékosok, a Royal Challengers pedig eleinte inkább csak a dobójátékával rémisztgette igazán az ellenfeleit, de mások mellett a végére például Ellyse Perry is megtalálta a jó formáját az ütésben is.
A tétnek és a várható színvonalnak megfelelően természetesen telt ház, nagyjából 30 000 néző fogadta a csapatokat a delhi Arun Dzsetlí stadionban. A Mohindra Amarnáthról elnevezett lelátórészt kékbe borították a hazai szurkolók, míg például a Bisan Bedí-lelátó csak úgy vöröslött az RCB rajongóinak zászlóitól.
A Capitals ugyanazzal a 11-gyel állt ki mára, mint előző mérkőzésén, de a Bengaluru is csak egyet változtatott legutóbbhoz képest: kihagyták az eddig nem túl sokat mutató dobót, Sraddhá Pokharkart, helyére pedig egy ütőst tettek be a visszatérő Szabbhínení Meghaná személyében. A Delhi az ütést választotta, és bár a vendégek kapitánya, Szmriti Mandháná elmondta, ők is azt szerették volna, de azt is hozzátette, nem bánja nagyon, hogy mégsem így alakult. Kezdés előtt a csapatok felsorakoztak a pályán a trófea körül, és így hallgatták meg az indiai nemzeti himnuszt – majd kezdődhetett a krikett!
Az izgalmak pedig mindjárt az első játszmában a tetőfokukra hágtak! Meg Lanning a rövid hármas felé ütött egy labdát, majd egy kicsi, társával, Saifálí Varmával való meg nem értés következtében igencsak szednie kellett a lábát, hogy ne legyen belőle kifutás: szerencséjére a mezőnyben lassú volt a hajítás, így elvetődve még volt ideje beérni. És ha már ezt így túlélte, hát a társulás hamarosan bele is kezdett a bosszúba: ez Lanningnél csak
három négyesben, de Varmánál 2 négyesben és 3 hatosban nyilvánult meg, amelyeket mind az erőfölény során mutattak be – hat játszma után így a Delhi már 61/0-ra állt, ami akár egy igen magas, esetleg még 200-as eredmény lehetőségét is magában hordozta. Ez volt egyébként a fővárosiak második legeredményesebb erőfölénye egy tavalyi 62 után, az idei szezonban pedig az összes csapat közül (holtversenyben) a legjobb. De most megint jött egy de: de a 8. játszmában megérkezett Sophie Molineux, és minden eddig jóslatot felforgatott. Először Varmá időzített rosszul ellene egy fejszés söprést, ami így a mélységi középpályán, a határnál helyezkedő Georgia Wareham kezeiben kötött ki, két dobással később pedig Dzsemimáh Rodriksz, majd a következő labdából Alice Capsey kapujába pörgetett bele: 64/0-ról 65/3-ra változott az állás egyetlen játszma során! Ez persze érhető módon nagyon megfogta a Delhit: a nyomás pedig csak egyre nőtt, mert ördögi körbe kerültek: a helyzetük romlott, ezért idegesebbek lettek, és rosszabbul játszottak, ezért a helyzetük tovább romlott, és így tovább. Számos pöttyös és szimpla után Lanning, majd egy ismételt határmentes időszak után Marizanne Kapp, sőt, két dobás múlva Jess Jonassen is kiesett: most már 81/6 volt az állás, és már több mint 13 játszma letelt. A 17. játszmában látott jelenet pedig szépen összefoglalta a Capitals lelkiállapotát: az inaktív ütős, Rádhá Jádav egy alkalommal már vagy a fél sávnál tartott futásban, amikor észrevette, hogy társa el sem indult... visszafordult, de már késő volt: újabb kapu veszett el. A csapat végül igen gyenge, 113-as pontszámmal zárt, ráadásul 9 dobással a vége előtt kiesett mindenki. Srejanká Pátil 4 kaput is szerzett, valamint Sobhaná Ásá is kettőt, ami azt jelentette, hogy mind a 9 kapu, ami nem kifutás volt, pörgetésből született. Ilyen még nem volt a WPL történetében: az eddigi rekord 8 volt.
Ilyen alacsony pontszámot még soha senki nem védett meg a WPL-ben – de ki tudja, hátha a nagy tét miatti nyomás eredményeképpen az RCB is összeomlik? Talán csak ebben bízhattak a kékek, másban nem nagyon...
A Royal Challengers persze nem kockáztatott, nem sietett mindjárt az elején. Szmriti Mandháná és Sophie Devine kényelmesen ballagott, és bár az erőfölény végére csak 25/0-ra álltak, ami sehol sincs a Delhi erőfölényéhez képest, de a végeredményt tekintve nem volt rossz állás. Hát még azok után, hogy a 7. játszmában Devine három négyest és egy hatost zúdított: az így elért 43/0 már szinte egyértelműen RCB-győzelmet ígért. A 9. játszmában egy Sikhá Pánde által elért LKE még adott egy kis reményt a Delhinek, de hiába búcsúzott most Devine, a helyére érkező Perry újra hozta a megszokott stabil játékát. A játszmák pedig teltek-teltek, a cél lassan közeledett a bengaluruiak számára: a folyamatot csak egy újabb kapu szakította meg a 15. játszmában (Mandháná kapitány esett ki), de aztán mintha mi sem történt volna, haladt tovább a lassú, de biztos pontgyűjtögetés. Végül a 20. játszmában egy Ricsá Ghos-féle négyes volt az, ami hivatalossá tette, amit már régóta mindenki erősen sejtett: idén az RCB a bajnok!
A szezon narancs sapkáját (a legtöbb futásért) Ellyse Perry nyerte el, aki összesen 347 pontot szerzett, míg a lila sapka csapattársáé, Srejanká Pátilé lett, aki 13 kaput szerzett idén. A torna legjobb (itt szó szerint: legértékesebb) játékosának az UP Warriorz mindenesét, Dípti Sarmát választották, aki 295 futással és 10 kapuval zárt.
Véget ért tehát a második WPL-idény: sok izgalmat és gyakran a vártnál több nézőt is vonzott, így biztosak lehetünk benne, hogy jövőre még jobb folytatás várható! Amiben még igazán lehetne fejlődni, az a csapatok száma: egyrészt 5 közül nem olyan nagy dicsőség elsőnek lenni, mint mondjuk az IPL-ben 10 közül, másrészt így kevesebb játékos kap kevesebb lehetőséget, márpedig a női krikettezőknek amúgy sem jut olyan túl sok esély az év során, hogy megmutathassák tehetségüket – harmadrészt pedig a kevés csapat miatt egy együttes nagyjából kétnaponta játszott, így nehezen lett volna megvalósítható (bár nem lett volna lehetetlen), hogy ide-oda utazgassanak és körülbelül minden második meccsüket hazai pályán játsszák. De már a WPL tavalyi indulásakor elmondták, hogy a jövőben bővíteni szeretnék a csapatok számát: reméljük, minél előbb megtörténik!
