Írország csak ráijesztett az afgánokra, de aztán részükről ennyi volt

2024. március 18. – Szerző: Krikettgalaxis

Bár a hárommeccses NH20-as sorozatot győzelemmel kezdte az ír válogatott, de Afganisztán előbb egyenlített, majd 2–1-re fordított. Rásid Hán hosszú kihagyás után visszatért, és nem is akárhogyan.

Jellegzetes tájkép Afganisztán nyugati részén (illusztráció)

A kép szerzője: Michael O’Connor, licenc: CC BY 2.0

A világbajnokságra való felkészülés jegyében a teszt és az ENN után NH20-ban is találkozott egymással a két válogatott, méghozzá ezúttal Sardzsában. A nyári világtornán Afganisztán a C csoportban szerepel majd Új-Zéland, a Karib-térség, Uganda és Pápua Új-Guinea társaságában, míg Írország ellenfelei az A csoportban India, Pakisztán, Kanada és az USA lesznek.

A mostani első meccs nagy híre az volt, hogy végre, a hátműtétje miatti több hónap kihagyás után ma újra pályára lépett a világhírű afgán pörgető, Rásid Hán. És nem is sokkal a kezdés után már be is mutatkozott, hiszen az afgánok dobással kezdtek. A második játszmájában pedig (ez a félidő 11-edikje volt) majdnem mesterhármast is szerzett: egymás után kiejtette Paul Stirlinget és Curtis Camphert, csak a harmadik már nem jött össze. Most, de később igen, így ma (is) csapata legeredményesebb dobója volt. Az íreket 72/5 után a végül 56-ig jutó Harry Tector mentette meg valamelyest, aki többek között a játékrész utolsó 4 dobásából szerzett 6–4–4–4-ével 149-re hozta föl a csapatát. A kergetést igen rosszul kezdték az afgánok, két játszma alatt 3 kaput is vesztettek, de hamarosan visszatornászták magukat 43/3-ra, így a játék egyensúlyba került. De az íreknél ismét jött egy megmentő: ezúttal Ben White, aki ezek után 4 ütőst ejtett ki, így pedig Afganisztánnak már esélye sem volt a győzelemre, 38 futással kikaptak.

A második mérkőzésen az afgánok az ütést választották, de nagyjából ugyanúgy indult számukra ez a félidő is, mint a múltkori. Most négy játszma alatt vesztettek el 4 kaput, viszont utána jött egy nagyon jó társulásuk: Szedikulláh Atal és Mohammad Nabí 79 pontot hozott össze együtt, Nabí pedig egyedül 59-et. Főként ennek és a végén 12 dobásból 25 pontot begyűjtő Rásid Hánnak köszönhetően Afganisztán csak fölhozta magát 150 fölé, ami nem volt ugyan túl jó, de már védhetőnek tűnt. Az íreknél aztán pont fordítva alakultak a dolgok: náluk a nyitó pár volt a legjobb (Stirling és Andy Balbirnie 49 futást szedett össze), de később egyre csak lassult és lassult a játékuk, és jópár kaput elvesztettek: ebből Rásid Hán egymaga négyet vállalt. A végén a 7. rendű Gareth Delany még kapálózott egy utolsót, és 18 labdából 39 pontot zsebelt be, de ez sem volt elég: 10 futással Afganisztán győzött és egyenlített a sorozatban.

A harmadik találkozó első félidejének egyértelmű afgán hőse Ibráhim Zadrán volt, aki a 3. rendben ütve 51 dobásból 72 pontig jutott: a második legjobb eredmény ugyanis csak 27 volt a csapatból. Az ír dobójáték igen egyenletes volt: hat dobóval próbálkoztak, és mind a hatan pontosan egy kaput szereztek a játékrész során. A 156-os cél kergetése során pedig lényegében egy percig sem érződött különösebben nagy esély arra, hogy ezt az akadályt az írek sikerrel veszik: a félidő elején Navín ul-Hak két egymást követő labdája betalált egy-egy kapuba, a közepes és alsóbb rendben pedig Azmatulláh Omarzí pusztított leginkább, aki négyes zsákmányt szerzett: így az íreknél 28 lett a legmagasabb pontszám, összesítésben pedig a 100-at sem érték el. A szép eredménylap kedvéért a végén még Rásid Hán is kiejtett egy ütőst, így a három meccsen elért 8 kapujával a sorozat legjobbjának is megválasztották a hosszú idő után visszatért dobót.

A két válogatott örökmérlege ezek után úgy néz ki, hogy a 26 megvívott NH20-ból 18-at nyert Afganisztán, 7-et Írország, egy pedig holtverseny lett.