Sorozatban harmadik döntőjét bukta el a Multán: bajnok az IU!

2024. március 18. – Szerző: Krikettgalaxis

A PSL történetének egyedüli legsikeresebb klubjává vált ma az Islamabad United, miután a mai, igen kiélezett döntőben az utolsó dobásban sikerült legyűrniük a tavalyelőtti és a tavalyi döntőt is elvesztő Multan Sultanst.

Az iszlámábádi Faiszal-mecset, Pakisztán nemzeti mecsete (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Máris, ilyen hamar? Szinte csak most kezdődött el a pakisztáni szuperliga, és a mai napon már be is fejeződik – hiányozni fog, mert sok emlékezetes pillanatot és számos szoros meccset láttunk, na meg egyedi csapatokat, MI, Capitals és Knight Riders nélkül... Két résztvevőnk, a Multán és az egyébként most 100. PSL-mérkőzését játszó Iszlámábád egyértelműen megérdemli, hogy itt van: előbbi az egész idényben kimagaslóan teljesített, de utóbbi is rendkívül jó formába lendült a végére, és legutolsó négy meccsét kivétel nélkül megnyerte, sőt, az utolsó 7 közül is hatot. Egymás elleni mérlegük idén 1–1: ráadásul mindkét találkozó igen szoros végjátékot hozott – az egyik az utolsó előtti, a másik az utolsó dobásban dőlt el.

A multániak ugyanazt a csapatot küldték pályára, amivel legutóbb megnyerték az első elődöntőt, viszont a United kettőt is cserélt a szombati meccséhez képest. Náluk visszatért a kisebb lábsérülése miatt néhány mérkőzést kihagyó Colin Munro, de nem honfitársát, azt a Martin Guptillt szorította ki, akit éppen az ő helyére tettek be az utóbbi időszakban, hanem a mostanában gyengébb formában játszó angol Alex Halest. Mint Munro a döntő előtt elmondta: továbbra sem érzi magát 100%-osnak, de ha törik, ha szakad, itt szeretett volna lenni. Volt viszont egy másik játékosuk, aki nem volt száz százalékos mára: Obed McCoy, a karibi dobó, aki helyett csak az utolsó pillanatokban tették be a csapatba Tymal Millst.

A pénzfeldobás során a Multán az ütést választotta: egy jól lehengerelt, viszonylag fényes talajú sávot láttunk, ahol azt lehetett gyanítani, a labda jól jön majd az ütőre. És ahogy az egy döntő hangulatának jót tesz, mindjárt az első játszmában egy drámai jelenet következett: Naszím Sáh dobását Mohammad Rizván elhibázta, felütötte magasra a levegőbe, ami a mezőnyjátékos számára gyerekjáték elkapást jelentett – csakhogy kiderült, hogy Sáh a dobáskor túllépett a vonalon, így mégsincs kapu, sőt, rossz dobás extra és szabadütés van! De az IU szerencséjére a 2. játszmában megérkezett Imád Vaszím, és javított: előbb Jászir Hánt kapták el a dobásából, aztán a 3. rendbe felléptetett David Willey háta mögött zavarta meg a karókat egy szélesen induló úszó labda, amibe az ütős rosszul ért bele. Azonban a Multán sem hagyta magát, és néha ugyan kicsit óvatosan játszva, de hamarosan több négyest is ütve az erőfölény végére Rizván és Uszmán Hán segítségével 48/2-ig kapaszkodtak vissza. Utána viszont megint több játszma következett határesemény nélkül, sőt, a 10-edikben Sádáb Hán egy dobásából újra elkapták Rizvánt – most már szabályos labdából. A Multán továbbra sem találta igazán a tőlük korábban megszokott játékot, lassan haladtak előre, és hamarosan Vaszím is szedett egy újabb áldozatot – csak Uszmán Hán harcolt eredményesen, aki a 15. játszma elején már 50-est ünnepelhetett. A 16. és a 17. játszmák pedig tovább forgatták a tőrt a szultánszurkolók szívében: először Sádáb Hán szerzett két kaput három dobásból, majd Imád Vaszím is kettőt, de ő kettőből, sőt, a játszma végén még egy kifutás is borzolta a kedélyeket: a gyors mezőnymunka eredményeként az ütősöknek nem volt ideje a szimpla futásra. A Multán így 114/4-ről 127/9-re zuhant, és csak a végén még 3 hatost és 2 négyest összehozó Iftihár Ahmednek köszönhetik, hogy egy talán csak kevéssel, és nem sokkal átlag alatti 159-ig eljutottak a végére.

A második játékrész hullámzó játékot, és emiatt sok izgalmat hozott. Kezdődött Munro sorozatban három darab négyesével az első játszmában, majd folytatódott Munro lassulásával és kiesésével a 4. játszma elején: ez a Husdíl Sáh által dobott játszma ráadásul szűz lett. Az erőfölény utolsó labdájából ismét ő volt eredményes, Ága Szalmánt is kiejtve: az állás 46/2-re módosult, ami csak egy hajszállal tér el az első félidő ugyanekkori állásától. És megint, ahogy az első játékrészben, több határmentes játszma jött az erőfölény után, és még egy kapu a félidő feléig: most Sádáb Hán kapitány búcsúzott. A 10 játszma utáni 61/3-nál az esélyek már inkább a Multán oldalán voltak – ám ekkor Guptill gyorsan lehozott egy részéről 17-futásos (összesen 18-as) játszmát, majd Ázam Hánnal ketten lehoztak egy 15-öset is. A 13. játszmában meglett Guptill 50-ese is, de... néhány dobással később valamiért egy teljesen fölösleges és amúgy is kockázatos futásra indultak el, és bőven lemaradt a vonalról. A 16. játszma ismét visszaadott egy kis reményt a kékeknek: bár a bíró egy igen lelkes apelláció után sem ítélt semmit, amikor Ázam Hán ütését Rizván kapus elkapta, de Rizván annyira biztos volt benne, hogy az ütős beleélezett a labdába, hogy videózást kért, ahol kiderült: neki van igaza, így 30 ponttal Hán is ballaghatott lefelé. Ezek után még néhány kapu gyorsan elveszett, majd Imád Vaszím és Naszím Sáh 10–10 pont fölött állva érkezett meg az utolsó játszmához, amikor már csak 8 futást kellett volna begyűjteniük. Az első négy labdából egy 1–4–tém–1 sorozat született, így legalább a szuperjátszma már garantált volt az Iszlámábád számára: a Multánnak két nullásra lett volna szüksége, hogy egyáltalán holtversenyre mentsék a döntőt. Mohammad Alín volt a világ szeme: ő pedig állta az idegőrlő feszültséget, és elsőre sikerült úgy dobnia, hogy abba Sáh is csak beleélezni tudott, és elkapták! Az utolsó dobásra az imént kiesett Naszím Sáh öccse, a 20-éves Hunain Sáh jött be – és négyesre ütötte: bajnok a United! Természetesen az egész csapat berohant a pályára, és kezdődhetett az ünneplés!

Az Iszlámábád ezzel a PSL egyetlen háromszoros bajnokává lépett elő, míg a Sultans sorozatban harmadik döntőjét bukta el.

A döntő legjobb játékosává természetesen az ötös zsákmányt (és 19 értékes futást) szerző Imád Vaszímot választották: nagy veszteség a Pakisztáni válogatott számára, hogy tavaly novemberben úgy döntött, visszavonul a válogatottságtól! Valószínűleg láthatjuk viszont a nyári vébén csapattársát, Sádáb Hánt, akit a torna legjobb játékosának választottak elsősorban 305 futása és 14 kapuja alapján. Az idény legjobb és egyben legtöbb kaput szerző dobója a 24 ütőst kiejtő Uszama Mír lett, aki a legtöbb kapuért elnyerte az úgynevezett Fazal Mahmúd-sapkát is, míg a legtöbb futást (569) szerző Bábar Ázamé (Peshawar Zalmi) lett a Haníf Mohammad-sapka. De a legjobb ütősnek mégsem őt választották meg, hanem Uszmán Hánt, aki csak a második lett ugyan a futások számát tekintve, de két százasa is volt, és Ázaménál jóval nagyobb, 164-es aránnyal ütött összesítve.

Az ilyen bajnokságok végén mindig le szoktuk írni, hogy milyen teljesítmény kell ahhoz, hogy egy játékos a torna történetében benne legyen a 100 legjobb között a mérkőzések, a futások vagy a kapuk számát tekintve, és figyeljük, hogyan változott az ehhez szükséges teljesítmény az idény eleje óta: mennyivel többet ér most benne lenni a százban, mint tavaly. Nos, a PSL esetén úgy volt az induláskor, hogy 19 mérkőzés, 184 futás vagy 7 kapu kellett hozzá, most pedig 21 meccs, 214 futás vagy 9 kapu. Ez is jelzi, hogyan komolyodik a torna története.