A sírból hozta vissza a meccset a Titans
2024. március 24. – Szerző: Krikettgalaxis
A 2024-es IPL ötödik mérkőzését is az éppen otthon játszó együttes vette sikerrel: ezúttal a Gujarat Titans verte a Mumbai Indianst úgy, hogy nem sokkal a vége előtt még teljesen egyértelműnek tűnt a vendégek győzelme. Ezzel a találkozóval most már elmondhatjuk, hogy mind a 10 csapat bemutatkozott idén.
A Hathíszinh dzsainista templom Ahmadábádban (illusztráció)A kép szerzője: Kalyan Shah (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0
Az IPL történetének (holtversenyben) legtöbb bajnoki címével rendelkező csapat az utóbbi két év döntősével szemben, olyan világsztárok a pályán, mint Rásid Hán vagy éppen Rohit Sarmá, ráadásul az egyik együttes tavalyi kapitánya idén már pont a másikat vezeti – kell ennél több? Persze, sok pénz, boldog család, Erdély, satöbbi satöbbi, ez mind kell, de azért valljuk be: egy Titans–MI összecsapás sem éppen utolsó dolog a kívánságlistánkon.
Az imént említett kapitány természetesen Hárdik Pándjá, aki Mumbaiban lett szupersztár, majd amikor megalakult a Gujarat Titans, azonnal megjelent náluk, és egy arany-, majd egy ezüstéremig vezette őket – idén pedig visszatért az MI-hez, kiszorítva a kapitányi pozícióból azt a Rohit Sarmát, akivel az Indians az összes (öt) bajnoki címét szerezte eddig. Már csak kizárólag emiatt is igen érdekesnek ígérkezett a találkozó: nem csoda, hogy sok tízezren voltak rá kíváncsiak a helyszínen is. 40 perccel a kezdés előtt már 60%-ig megtelt a világ legnagyobb stadionja, a Narendra Modí stadion, és még csak folyamatosan tódultak befelé az emberek. A helyszínen, méghozzá az MI kispadjánál ott volt a világ talán leghíresebb (egykori) krikettjátékosa, Szacsin Tendulkar is: ő a vendégek sikeréért szorított, hiszen múltja is oda kötötte őt.
Ami viszont kellemetlenül érinthette mindkét csapatot, az a sérülések hulláma. Az MI-től olyan kulcs- vagy annak szánt játékosok hiányoztak, mint például Jason Behrendorff és Dilsán Madusanka, a két balkezes gyors dobó, illetve Szúrjakumár Jádav, az ütős. A Titans legnagyobb vesztesége egyértelműen szintén egy gyors dobó: Mohammad Samí, aki az egész szezont kénytelen lesz kihagyni, de egy kerékpárbaleset miatt új szerzeményük, Robin Minz sem volt elérhető, illetve Matthew Wade sem érkezett még meg, mivel ő Ausztráliában játszik a Sheffield Shield döntőjében. Új játékosként viszont ma bemutatkozott náluk Umes Jádav és Spencer Johnson, két gyors dobó, valamint az afgán mindenes, a mostanában egyre több helyen felbukkanó Azmatulláh Omarzí is – aki egyébként éppen ma lett 24 éves. Pándjá helyett új kapitányuk Subman Gil volt. A Mumbai egy abszolút IPL-újoncot is avatott, a szintén 24 éves (de nem születésnapos) Naman Dhír személyében.
És a két kapitány mindjárt az első játszmában szembe is került egymással: az MI ugyanis a dobást választotta, és (a közönség által egy kicsit (nem nagyon) kifújolt) Pándjá dobta az első játszmát, Gil pedig ütésben nyitott. Ebből a játszmából egyértelműen a hazaiak jöttek ki jobban, ugyanis 11/0 lett a vége. A haladás aztán közepes sebességűre váltott a Titans részéről, az erőfölény végére például 47/1-ig jutottak el. Gil a 8. játszmában búcsúzott 31 futással, és a többieknek sem nagyon sikerült ennél jobbnak lennie: a csapat krikettigazgatója, Vikram Solanki már a félidő fele előtt bevallotta a tévéseknek, hogy nem ilyen sávtalajviselkedésre számítottak, hanem úgy gondolták, jobb lesz az ütősök számára. Még Száín Szudarsan volt az az ütősök közül, akinek sikerült az 50-et megközelítenie, de egyrészt ezt sem túl gyorsan teljesítette, másrészt a 17. játszmában 45-nél Dzsaszprít Bumráh kiejtette. És ha már Bumráh: egyértelműen ő volt ma a legjobb dobó, hiszen a félidőt 3 kapuval, és ami szintén nagyon kiemelkedő, 3,5-ös gazdálkodással zárta – annak ellenére, hogy már most, bőven az első játékrészben megérkezett a dobást nehezítő harmat. A Titans végül 168 futásig jutott, ami a kicsit nehéznek tűnő talajon olyan kis átlagos eredménynek érződött.
A kergetés álomszerűen kezdődött a gudzsarátiak számára: Omarzí első három dobása pöttyös lett, a negyediket pedig Ísán Kisan a kapushoz élezte: a játszma végül 2/1-gyel zárult. Aztán viszont bemutatkozott ütősként is Naman Dhír (dobóként egy, feledhető játszmája volt): ez a bemutatkozás pedig nem sikerült túl rosszra, mert 10 dobásból 20 futást gyűjtött – de aztán Omarzí vele is végzett egy LKE segítségével. A következő pár, amit Rohit Sarmá és a csereként behozott Dewald Brevis alkotott, innentől kezdve nagyon szépen haladt: egészen a 12. játszma végéig együtt tudtak maradni, ezek alatt pedig mindketten átlépték a 40-et is. Ekkor a csapat bőven a szükséges arány fölött járt, és mivel még 8 kapujuk megvolt, egyértelmű esélyeseivé váltak a meccsnek. Ám ekkor Sarmá Száí Kisor dobásából (szintén LKE-vel) kiesett, a pontszerzés pedig innentől látványosan lelassult. Bár a 14. játszmában Tilak Varmá beütött egy négyest, de a következő határra egészen a 18. játszmáig kellett várni. Ennek a játszmának az utolsó dobásától kezdve 13 igen érdekes labdát láthattunk: az esélyek összevissza hullámoztak. Ez a dobás kapuval végződött, aztán jött egy hatos Varmától – majd Varmát elkapták. Három határmentes dobás után újabb kapu született – majd Pándjá kapitány ütött egy hatost és egy négyest. Ekkor az MI-nek 9 pont hiányzott 4 dobásból – ám a következő két dobásból megint két kaput láthattunk, aztán pedig már csak két szimplát: így a Titans 6 futással győzött! A dobók itt a végén mindenképpen megérdemlik, hogy kiemeljük őket: a 19. játszmát a(z eddig?) kevésbé ismert ausztrál játékos, Spencer Johnson dobta, a 20-adikat pedig Umes Jádav. Na de mi van Rásid Hánnal? Az, hogy ma kapu nélkül maradt, de mégis nagy szerepe volt a gudzsaráti győzelemben, ugyanis 24 dobásából 11 nullás lett, és a többiből is csak 23 pontot tudott szerezni az ellenfél, így ő lett a legtakarékosabb dobó az egész csapatból.
