Mélyről jött vissza a Royals, a Delhi bánta
2024. március 28. – Szerző: Krikettgalaxis
Rosszul kezdődött a mai IPL-meccs a Rajasthan Royals számára, de ahogy telt az idő, szinte folyamatosan javult a játékuk – vagy a Delhi Capitalsé romlott, és végül a rózsaszín csapaté lett a két pont.
A híres dzsajpuri rózsaszín palota, a Havá Mahal (illusztráció)A kép szerzője: Chainwit. (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0
Egymás után második hazai meccsére készült a rádzsasztáni gárda, amit azért lehet különösen fontos kiemelni, mert eddig az idei IPL mind a 8 mérkőzését a hazai csapat nyerte. A Delhi viszont múltkor is idegenben szerepelt, amiből tehát következik, hogy nekik még nincs pontjuk: így ők különösen reménykedhettek abban, hogy végre megszakad ez a kissé szokatlan sorozat.
Az emberek még mindig sokat beszéltek a balesete után visszatérő Risabh Pantról: ezúttal egyrészt azzal szolgáltatott egy kis témát, hogy most játszotta 100-adik IPL-meccsét (végig a Delhi kötelékében), másrészt azzal, hogy a találkozó előtti edzésen egy kis távolütő
versenyt játszott csapattársával, Jake Fraser-McGurkkel, és úgy tűnt: mindketten félelmetes formában vannak. A szervezőknek még egy gyalogosterületet is le kellett zárniuk, mert a két ütős labdái állandóan arrafelé értek földet, veszélyeztetve az arra járókat.
Fraser-McGurköt azonban csak a cserejátékosok közé jelölte a Capitals: nem úgy a gyors dobót, Anrich Nortjét, akit korábban sérülés miatt nem láttunk sokáig, az első meccset pedig azért hagyta ki, mert épp most született meg első gyermeke, és akkor még a családjával volt. Ugyancsak bekerült a csapatba Mukes Kumár, viszont kimaradt az előző meccsen bokasérülést szenvedő Isánt Sarmá és a hátproblémával küzdő Shai Hope. A hazaiak nem változtattak legutóbbi összeállításukon.
A fővárosiak a dobást választották, mondván: jónak tűnik ütésre a talaj, de szeretnének addig dobni, amíg még szárazabbak a körülmények, mivel későbbre harmatosodás volt várható. Az elég hamar kiderült, hogy a tegnapihoz hasonló futásfesztiválra ma nem számíthatunk: az első határ például csak a 8. dobásból esett, de azt szerző Jasaszví Dzsájszvál 3 labdával később Mukes Kumár varratos labdáját csak a saját kapujára tudta ráütni. A 4. játszámában Szandzsu Szaimszan rögtön három egymás utáni négyessel bejelentkezett ugyan, de utána nem kevesebb mint 31 (!) olyan dobás következett, amiből nem ütöttek egyetlen határt sem a rózsaszínek, sőt, közben Szaimszan és egy videóbírózás eredményeképp megfordult, eredetileg neski-ítélet következtében Jos Buttler is kiesett – utóbbi ugyanúgy 11 ponttal, mint múltkor. Amikor 10 játszma után 58/3-at mutatott az eredményjelző, nem sokan hittek abban, hogy a Rádzsasztán innen meg tudja nyerni a meccset. Ám ütőseik innentől kezdve egészen megtáltosodtak, és még azok is, akik amúgy nem kiemelkedően sok pontot gyűjtöttek be (Ravicsandran Asvin (29), Dhruv Dzsurel (20), Shimron Hetmyer (14)), még ők is igen gyors aránnyal teljesítették a maguk részét – és ott volt még a játékrész teljes második felét összefogó Riján Parág, aki messze eddigi legjobb IPL-eredményét elérve 84-neskivel zárt, mindössze 45 dobásból. Mindezt ráadásul úgy, hogy 26 labda után még 26 ponton állt, vagyis az utolsó 19-ből 58-at szerzett! A dobókkal kapcsolatban érdekesség, hogy mind az öt, aki próbálkozott, pontosan egy kaput szerzett, és mindenkinek a gazdálkodása vagy legfeljebb 6, vagy legalább 10,25 volt... (És hogy melyik, az nem függött attól, hogy lassú vagy sebes az illető.)
A kergetés során az első három játszmában már 6 négyest láttunk, de utána a csereként behozott (és részben rózsaszínesre festett hajú) Nandre Burger egy létfontosságú játszmát hozott le a hazaiak számára: előbb a már 12-ből 23-on álló Mitchell Marsh kapujába talált be, majd egy rövid labdájába az új ütős, Rikí Bhuí csak úgy tudott beleérni, hogy abból Szaimszan számára egy könnyű elkapás lett. Utána a Delhi már csak főként David Warnernek köszönhette, hogy az erőfölény végére legalább 59/2-ig eljutottak: bár ez csak egy hajszállal volt jobb, mint ellenfelük állása ugyanekkor az első félidőben. Hamarosan azonban majdnem kifutották őt: társa, Risabh Pant ugyanis későn küldte vissza a futni indult Warnert, de szerencséjükre a mezőnyből a dobóhoz visszahajított labdát a dobónak nem sikerült összeszednie időben. A félidő felénél így 89/2 volt az állás: nagyjából 50–50%-nak néztek ki az esélyek. A Capitals nagyjából 50%-a azonban innentől kezdve rohamos csökkenésnek indult, főleg azért, mert Warnert (amikor pedig már csak 1 pont hiányzott neki az 50-hez) a rövid hármas Szandíp Sarmá egy szép ugrással elkapta. A következő játszmákban alig született határ, és csak Tristan Stubbs volt az, aki a 17. játszma végétől jelentősen begyorsítva visszahozott még egy kis reményt a fővárosiaknak: de az ő 23 dobásból elért 44-e is kevés volt: a csapat végül 12 futással alulmaradt.
Így aztán a 2024-es szezon 9. mérkőzését is a hazai csapat nyerte meg: ilyen hosszú hazai győzelmi sorozat még sosem volt a liga történetében! Érdekesség, hogy bár nagyon az elején vagyunk még, és ilyenkor egy meccs eredményeképpen nagyokat szoktak ugrálni a csapatok a tabellán, most sem a Royals, sem a Capitals helyezése nem változott: előbbi maradt második, utóbbi nyolcadik.
