Anglia 4–1-re ledarálta Új-Zélandot női NH20-ban
2024. március 29. – Szerző: Krikettgalaxis
Ne feledjük: idén nem csak a férfiaknál (nyáron), de a nőknél (ősszel) is lesz Húsz20-as vébé, így arra is el kell kezdeni készülni. Anglia és Új-Zéland ezt a készülést most egy ötmeccses sorozattal valósította meg, amelyet a vendég angolok nyertek nagy fölénnyel.
A westminsteri apátság Londonban (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Az első mérkőzésen mindkét együttesben volt egy 60 és 70 között végző játékos: az elsőként ütő angoloknál Heather Knight (63), az új-zélandiaknál Suzie Bates (65), de volt két nagy különbség a két eset
között. Az első, hogy Knight a maga eredményét 160 fölötti, míg Bates a magáét 130 alatti aránnyal érte el, a másik pedig az, hogy az angoloknál a végül 43-neskiig jutó Maia Bouchier személyében Knightnak volt egy jó kiegészítője is, akivel együtt egy több mint 90-es társulást alkottak, míg Bates és legjobb társa, Georgia Plimmer csak egy 60 alatti pár voltak. Összességében Anglia így 160-nal zárta az első félidőt, Új-Zéland pedig 133-mal a másodikat: a vendégek 1–0-s vezetéshez jutottak a sorozatban. Mindkét válogatottban volt egyébként egy debütáns, de mindkettejüknek nagyon rosszul sikerült a bemutatkozás: a más formátumokból már ismert, angol Lauren Filer nem ütött, dobásban pedig kapu nélkül maradt és 11 volt a gazdálkodása, míg az új-zélandi Mikaela Greig nem dobott, ütésben pedig nulla ponttal esett ki.
A második meccs úgy indult, hogy úgy nézett ki: Új-Zéland máris egyenlíthet a sorozatban. Sőt, ez az érzés egészen sokáig fennállt, hiszen a 14. játszma elején még 77/6-ra álltak az angolok – innentől kezdve azonban a 4. rendű, de még mindig a pályán levő Heather Knight megmentette őket: az imént említett pillanatban még csak 15 futáson állt ő is, de a hátralevő 7 játszmában kiesés nélkül kibírta, négy négyest és egy hatost ütve pedig 56 pontig menetelt. Bár rajta kívül mindenki más 20 alatt maradt, végül a csapat neki köszönhetően egy védhető 149-et épített fel. Új-Zélandtól pedig csak arra telt, hogy valamivel szorosabbá tegye a vereséget, mint múltkor, de elkerülni nem tudta azt: náluk is csak egy játékos volt, aki át tudta lépni a 20-at: Amelia Kerr, aki 44-gyel zárt. A dobók között egyik csapatban sem volt kiemelkedő teljesítmény.
A harmadik összecsapáson aztán Új-Zéland tett róla, hogy most még ne dőljön el a sorozat: ezt ugyanis megnyerték. De lehet, hogy jobban tettük volna, ha úgy fogalmazunk: Anglia tett róla – ugyanis egy szinte egyértelmű győzelmet engedtek ki a kezeik közül az utolsó játszmában. Az első játékrészben Új-Zéland ezúttal kevés kaput vesztett, és három játékosuk is átlépte a 30 futást, sőt, Sophie Devine 37 dobásból 60-ig is eljutott, aminek köszönhetően a csapat a valaha volt legjobb eredményét érte el Anglia ellen: 155-öt. Az angolok ebben a játékrészben elszenvedtek egy szomorú veszteséget: Sarah Glenn egy elkapási kísérlet során elesett és a fejét beütötte a földbe, és bár ezek után egy kicsit még folytatta a játékot, de végül le kellett cserélni: helyére az újonc Hollie Armitage állt be. De aztán hiába a rekordmagas cél, az angolok ezt is szépen megközelítették, elsősorban Maia Bouchiernek köszönhetően, aki egymaga 71 pontot szerzett: így aztán az utolsó játszma előtt már csak 8 futás hiányzott nekik a győzelemhez. Azonban Suzie Bates olyan jól dobott, hogy ezt Új-Zéland bőven meg tudta védeni: így 1–2-re szépítettek a sorozatban.
Végül a negyedik találkozó volt az, amelyiken eldőlt a sorozatgyőzelem: ugyanis ezt is a kissé felforgatott és a WPL-ből visszaérkező játékosokkal feldúsított csapattal kiálló angolok nyerték, és nem is kis fölénnyel. Megint Bouchier fogta ki náluk a legjobb napot, még jobbat is, mint múltkor: ezúttal ugyanis nem kevesebb mint 91 futásig száguldott, méghozzá csupán 56 dobásból. Bár a harmadik rendű Alice Capsey lassított egy kicsit a játékon, hiszen 32 dobással nézett szembe, de csak 80 alatti aránnyal ütött, ezt végül az utána következők bőven kiegyensúlyozták: Nat Sciver és Heather Knight is 200-nál gyorsabban jutott el 20 pont fölé, így az angolok 177 futást gyűjtöttek be összesen. Új-Zélandnak nem csak az volt a problémája, hogy az angol Charlotte Dean négy kapuval ritkította meg őket, és nem csak az, hogy ettől eltekintve sem tudtak egyetlen jó társulást sem kialakítani, hanem az is, hogy még az első játékrészben, dobás közben kapitányuknak, Sophie Devine-nek megsérült a négyfejű combizma, így mára befejezte a játékot. Mindezek következtében a vendéglátók csak 130 pontig jutottak el.
Az ötödik összecsapás tehát már tét nélkül zajlott a sorozat végeredménye szempontjából. Devine sérüléséről kiderült, hogy amiatt ma sem játszhat, így Új-Zélandnál Amelia Kerr volt a kapitány. Azonban a jó formát kifogó angol dobók, Sciver és Sophie Ecclestone ellen ő sem találta az ellenszert, ahogy a teljes magas és felső-közepes rend sem: az első 5 ütős közül mindenki legfeljebb csak 12 futást szedett össze. Kellemes meglepetést okozott viszont a 7. rendben bejövő kapus, a 19 éves Isabella Gaze, aki 28 dobásból 51-ig jutott, így igen régóta, 27 játékrész óta most fordult elő először, hogy Új-Zélandnál nem valamelyik nagy
(Devine, Bates, Amelia Kerr) szerzett ötvenest. De a 137-es célt Anglia nagyobb problémák nélkül lekergette: bár Kerr közülük is kiejtett hármat, ahogy haladtunk lefelé a rendben, az első öt ütős úgy szerzett egyre több és több pontot: 6–21–25–31–35, így a végén a 6. és 7. rendtől már csak pár pontocska is elég volt, hogy beérjenek a célba.
A két válogatott női NH20-as örökmérlege ezek után még jobban elbillen az angolok felé: 35 találkozóból 27-et nyertek ők és 8-at Új-Zéland. A két csapat hamarosan három ENN-ben is összecsap.
