Annyira szuper azért nem volt a mai csata, mint a neve ígérte

2024. április 19. – Szerző: Krikettgalaxis

A Lucknow Super Giants és a Chennai Super Kings összecsapásában részt vevő csapatok nevei azt sugallhatták: itt valami nagy és izgalmas küzdelem várható – végül annyira nagy mégsem lett, mert szinte az egész második félidőben a hazai Lakhnau állt jobban, és végül nagyobb problémák nélkül meg is nyerték.

A Bará Imambárá vallási komplexum Lakhnauban (illusztráció)

A kép szerzője: Mohitextreme (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0

Két, eddig vegyes teljesítményt mutató csapat találkozott ma: kettejük közül a bajnok Super Kings állt valamivel jobban, hiszen ők eddig 4 győzelmet arattak, de azért a Super Giantsnek is volt már 3 sikere idén. Utóbbiak azonban elvesztették, előbbiek pedig éppen megnyerték legutóbbi két találkozójukat, így teljesen ellentétes hangulatban vághattak neki a mai összecsapásnak, amelyet Lakhnauban rendeztek, de ezúttal visszatérve arra a vörös talajú dobósávra, amin az idei első itteni meccset is játszották: akkor az LSG éppen 200-as célt tudott felállítani. A szakértők mára is sok pontot jósoltak.

A hazaiak egy változtatást eszközöltek múltkorhoz képest: ma nem játszott a nagy reményekkel érkező, de azokat be nem váltó Shamar Joseph, viszont az ő helyén debütált a csapatban az új-zélandi gyors dobó, Matt Henry: ő utoljára 2017-ben játszott az IPL-ben. A Csennai kettőt módosított a csapatán: Daryl Mitchell helyére Moeen Ali, míg Sárdul Thákuréra Dípak Csáhar érkezett. Jó formában levő dobójuk, Musztáfidzsur Rahmán ma még itt volt a sárgákkal, de hamarosan elhagyja az IPL-t, hogy a bangladesi válogatottban készüljön a világbajnokságra: ezt a döntést többen is megkérdőjelezték, mert úgy vélték, az IPL-ben jobban tudna készülni, hiszen itt erősebb ellenfelekkel találkozik.

Mivel a Lakhnau a dobást választotta, így Henrynek rögtön volt is alkalma bemutatkozni: az első játszmában pedig öt nullásat dobott (igaz, egy 4-es is közéékelődött). Utána viszont még jobban folytatódtak a dolgok a dobók számára: a 2. játszma első dobásából Mohszin Khán bombája becsapódott a nulla ponttal álló Rachin Ravindra kapujába, aki rosszul mérte fel a vonalat, és melléhajtott. Az erőfölényben még jött több határesemény is, illetve búcsúzott a CSK kapitánya, Riturádzs Gájkvár: a 6 játszma utáni 51/2 elég jó kiegyenlített játékot mutatott. És ugyanez a kiegyenlítettség folytatódott a következőkben is: Adzsinkja Raháne eljutott 36 pontig, majd a 9. játszmában kiesett. Igaz, a következő két ütős, az 5. és 6. rendű Sivam Dube és a máris becserélt Szamír Rizví nem sokat tett hozzá a Super Kings eredményéhez, és volt egy több mint 30 labdás határ nélküli sorozat is, de az 50-et is átlépő, 4. rendű Ravindra Dzsadezsá már annál hasznosabb volt, majd 3 egymást követő hatosával Moeen Ali is – és a végén még valaki... na vajon ki? ... Igen! A jó öreg Mahendra Szinh Dhoní megint megérkezett, a nézők pedig felállva ünnepelték, már amikor besétált a pályára – annak ellenére, hogy ő a vendégcsapat embere. És aztán a nagy kedvenc játékos 9 dobásból 28 futást szerzett, közte egy 101 méteres hatossal: a Csennai ezzel 176-ra fel tudta magát tornászni.

Eddig még nem volt rossz a meccs: ez az eredmény még nem döntött el semmit, De most jött az, amit a bevezetőben írtunk: hogy a második félidőben egyre csökkentek az izgalmak, mert a Lakhnau stabil játékával egyre és egyre valószínűbbé tette, hogy ők fognak nyerni, ahogy telt az idő. Mindez pedig főként nyitó párjuknak köszönhető: Quinton de Kock és Kannaur Lokes Ráhul lassú kezdés után nagyjából a 6–8. játszmáig folyamatosan növelte a pontarányt, innentől kezdve pedig lényegében tartották a 9-et: a 10. játszma végén például 89/0 volt az állás, a 14. végén 121/0, és még utána is jött 13 további futás a következő játszmában, mire végre Rahmánnak sikerült megtörnie a társulást: az 54-en álló De Kock megpróbálta átkanalazni a labdát a kapus fölött, de nem sikerült, és elkapás lett a vége. A meccs ekkorra azonban már lényegében eldőlt, és ezt mi sem mutatja jobban, mint hogy a kapuszerző szinte egyáltalán nem is ünnepelt. Igaz, hogy hamarosan Ráhul is kiesett (82 futással), de Nicholas Pooran olyan gyorsan fölszedett még 23 futást, hogy egy teljes játszma is megmaradt még a végére, amikor az LSG beért a célba.

Ugyan a tabellán nem történt elmozdulás ennek az eredménynek köszönhetően (a Csennai továbbra is 3., a Lakhnau pedig 5.), de nagyon besűrűsödött a mezőny. Érdekesség, hogy 4 nap múlva ez a két csapat újra találkozik majd egymással, ezúttal Csennaiban.