Nem hozott szerencsét a kékbe hajló zöld a Bengalurunak

2024. április 21. – Szerző: Krikettgalaxis

Környezetvédő mezben lépett ma pályára a Royal Challengers a Kolkata Knight Riders otthonában, de ez sem hozta meg nekik a szerencsét: rendkívül szűk, egyetlen futásos vereséget szenvedtek, és maradtak utolsók a tabellán.

Kalkutta egyik jelképe, a hatalmas hávrái híd (illusztráció)

A kép szerzője: Manuel Menal (Flickr), licenc: CC BY-SA 2.0

Lehet vitatkozni azon, hogy a tavaszias zöld színhez melyik megy jobban: a fekete, a sötétkék vagy a középkék, de fölösleges, úgyis az RCB-nél döntött valaki, méghozzá a korábbiakkal ellentétben a középkék mellett. Pontosan úgy, ahogy a rendes piros mezük fölső része is ilyen kékre változott idén, úgy az egy évben egyszer alkalmazott környezetvédő ruházatuk teteje is bekékült. Ezt ma láthatta meg a nagyközönség, ugyanis ma érkezett el az évnek az az egyetlen napja, amikor a Royal Challengers így öltözik fel: ezzel az akciójukkal a faültetésnek és a hulladékmennyiség csökkentésének fontosságára szerették volna felhívni a figyelmet.

Na meg talán abban is reménykedtek: az új szín új lendületet is ad a játékuknak, ugyanis ez nagyon rájuk fért volna már: eddigi hét találkozójukból csak egyet tudtak megnyerni, így az utolsó helyről figyelték a többieket. Mindeközben a Kolkata Knight Riders főként elsöprő ütőjátékának köszönhetően a harmadik helyen állt, úgy, hogy ráadásul eggyel kevesebbet is játszottak, mint a körülöttük levő többi klub.

A kezdés előtt bőven 40 fok fölött járt a hőmérséklet az Eden Gardensben: ilyenkor szokás az ütést választani, hogy ne az egész csapat főjön meg a forróságban az elején. Ám Faf du Plessis, a Bengaluru kapitánya mégis a dobást választotta, hozzátéve, hogy szerinte hamar lejjebb fog menni a meleg. A csapatban három új (visszatérő) játékos volt ma, akik legutóbb nem: Mohammad Szirádzs, Cameron Green és Karn Sarmá.

Az idei év új divatja volt eddig az IPL-ben, hogy az erőfölényben a csapatok még a szokásosnál is sokkal agresszívabban ütnek. Ezt az elképzelést követte ma a KKR is: Phil Salt és Sunil Narine például 4 játszma után már 55 ponton állt – ám rendkívül egyoldalúan megosztozva a futásokon, hiszen Salt 48-cal, Narine viszont csak 4-gyel járult hozzá mindehhez! Ez főként a 4. játszmának volt köszönhető, amikor Salt Lockie Ferguson ellen egy 6–4–4–6–4–4-et mutatott be. De aztán, még mielőtt az ütős el tudta volna érni az 50-est, Szirádzs túljárt az eszén, és elkapták. A 6. játszmában pedig jött Jas Dajál (akinek tavalyról nagyon rossz emlékei lehetnek a lilákkal szemben), és tovább javította az állást a Royal Challengers számára: bár 12 futás most is született, de mind Narine-t, mind Angkris Raghuvansít sikerült kiejtenie, így az erőfölény 75/3-mal zárult. Innentől kezdve nagyjából 10 játszmán át folyamatosan csökkent a Kalkutta pontaránya, Srejasz Ajjar pedig hiába volt bent sokáig, és hiába szerzett 50-est, ezt viszonylag lassan tette. Társai között viszont többen is voltak, akik inkább kevesebb pontot gyűjtöttek, de azt gyorsan: Húsz20-ban ez sokszor kifizetődőbb, és most is nekik volt köszönhető, hogy a csapat el tudta érni a 222-t. Különösen a 6. rendű Ramandíp Szinh emelendő ki a végén, aki 9 dobásból 4 határt is ütött, közte két hatost. De azt kell, hogy mondjuk, néhány megingástól eltekintve a Bengaluru sem dobott rosszul (Ferguson is szépen javított az első borzalmas játszmája után), így kijelenthető: az ütősök voltak igazán jók (illetve a talaj is ütősbarát volt).

Az RCB eddigi története során még sohasem kergetett le ekkora célt, de még csak 204-nél nagyobbat sem (és azt a 204-et is már 14 évvel ezelőtt). Most azonban (természetesen) Virát Kohlí úgy indult neki, hogy megcsinálják: és 6 dobás után már 18 pontja is volt neki – ekkor viszont egy magas röptét visszaütött a dobónak, Harsit Ránának, aki elkapta. Kohlí maga is szeretett volna videóztatni, de a bírók hivatalból megtették, ugyanis rossz dobás gyanúja állt fenn: de végül kiderült, hogy nem volt derékmagasság feletti, így a kiesés érvényben maradt. Nemsokára Du Plessis is kiesett, de sebaj: Will Jacks és Radzsat Pátídár még a nyitóknál is sokkal jobbak voltak. Ők ketten kevesebb mint 50 dobásból több mint 100 pontot hoztak a konyhára, messze a meccs legjobb társulását alkotva, és miután mindketten egyéni 50-est is szereztek, még azt is el tudták érni, hogy a 11. játszma után, amikor 137/2 volt az állás, már a vendégek tűntek esélyesebbnek! Álmaik azonban egyetlen játszma alatt darabokra hullottak: Andre Russell ugyanis mindkettejüket kiejtette, sőt, pár dobás múlva Narine is végzett Greennel és Mahipál Lomrorral: a Royal Challengers pillanatok alatt 137/2-ről 155/6-ra zuhant. Az összeomlás viszont nem folytatódott: a következő ütősök között hárman is elérték a 20 pontot, így nagyon izgalmas lett a vége. A 20. játszma előtt ugyan még 21 futás hiányzott a pirosak... bocsánat, zöldek győzelméhez, de Karn Sarmá ekkor 4 dobásból 3 hatost is kizúdított a pályáról a hiperdrága dobó, Mitchell Starc ellen, így az utolsó 2 dobásból már csak 3 hiányzott nekik! De Starc most valamit azért hozott az áráért cserébe: a következő dobásból a saját, visszaütött labdáját kapta el igen szépen, egy kézzel, így az utolsó dobást még mindig 2-pontos hátrányban kezdte a Bengaluru. Fergusonék egy szimplát lefutottak sikerrel, de a másodikra Ferguson már nem ért be: a labda visszajutott Salt kapushoz, aki párduc módjára rávetődött vele a kapura, és kifutotta az ütőst – 1 ponttal nyert a KKR!

Az RCB természetesen nem mozdult el az utolsó helyről, a Kalkutta viszont eggyel följebb lépett, és már a második.