Özönlöttek a rekordok és majdnem-rekordok, ahogy Zimbabwe kivégezte az USA-t

2023. június 26. – Szerző: Krikettgalaxis

A továbbjutás szempontjából tét nélküli mérkőzésen felszabadultan krikettezhettek a játékosok, aminek meg is lett az eredménye: elsősorban Sean Williams 174 futásának köszönhetően több rekord is megdőlt ma, néhány pedig majdnem megdőlt.

Zimbabwei táj vonuló elefántokkal (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Igaz, hogy az USA (legalábbis ma még) nem egy krikett-világhatalom, de azért őszintén: az embernek csak jó érzés, ha azt mondhatja, hogy Legyőztük az amerikaiakat! Körülbelül ennyi volt a tétje ennek a mai meccsnek Zimbabwe részéről, hogy ezt elmondhatják-e majd utána, hiszen a továbbjutás és a Szuperhatosba továbbvitt pontok és NFA mennyisége már korábban eldőlt. De az amerikaiaknak is csak az volt a lényeg, hogy szépen tudnak-e búcsúzni a csoportkörtől.

Zimbabwének belefért, hogy több emberét pihentesse, még az eddigi kapitányt, Ervine-t is kihagyták, helyette Sean Williams látta el a kapitányi teendőket. Az ellenfélnél azonban nem pihentetés, hanem betegség miatt hiányoztak többen, például a két legjobb dobó, Ali Khan és Saurabh Netravalkar. Igaz, Monank Patel viszont visszatérhetett, szintén valami betegség után, Usman Rafiq pedig nemzetközi szinten most debütált náluk.

És meg is látszott a jobb dobók hiánya az amerikai játékon. Joylord Gumbie hamar megszerezte élete első 50-esét, sőt, aztán nagyon úgy nézett ki, elkapták, de a bíró úgy vélekedett, nem ért bele a dobásba, így nem ítélt kiesést, a torna ezen szakaszában pedig még nem lehet kikérni a videóbírót. Aztán volt olyan jelenet is, amikor nem a bírónak, hanem saját maguknak köszönhették az amerikaiak, hogy nem tudták őt kiejteni, mert elejtettek egy elkapást, sőt, még ugyanabból a dobásból egy kifutást is elszalasztottak. Amúgy is az egész félidőre igaz volt, hogy a mezőnyben sok hibával játszottak.

De még így sem Gumbie okozta a legtöbb gondot nekik, hanem Williams kapitány, aki eleinte a sok pörgető ellen püfölte a határokat, de később aztán minden dobót megszomorított. Bár társai ki-kiesegettek (Sikandar Raza és Ryan Burl is egy-egy gyors 50-es kapujában), de ő maga nem kevesebb mint 174 futásig jutott, a csapat pedig 408-ig!

Ez többek között a legmagasabb ENN-összpontszám, amit Zimbabwe valaha is elért (az előző 351 volt, Kenya ellen, még 2009-ben), a legmagasabb pontszám ezen a pályán (eddig 350 volt, 2014-ben), Williams egyéni legjobbja (eddig 129-neski volt, 2018-ban, Banglades ellen), a torna egyéni legjobbja (eddig 136 volt, a skót Brandon McMullen által), valamint a legmagasabb egyéni pontszám valaha az USA ellen (az eddigi 145 volt, amit Nathan Astle ért el még 2004-ben, az amerikaiak legelső ENN-meccsén). Az ezen a pályán elért legmagasabb egyéni pontszám csúcsa viszont nem dőlt meg, mert azt 178-cal még most is tartja Hamilton Masakadza, aki még 2009-ben ütött annyit.

De nem csak Williams ért el rekordokat, hanem majdnem Ryan Burl is, akit az előbb említettük, hogy nem sokkal az 50 pont előtt esett ki. Burl ugyanis most 15 dobásból állt 47-en, így ha még egy határt ütött volna, akkor 16 labdából érte volna el az 50-et, amivel beállította volna A. B. de Villiers híres világcsúcsát!

A második félidő csak azoknak hozott valami pozitívumot, akik nem bírják az izgalmakat. (Bár azért a krikettstatisztika őrültjei továbbra is izgulhattak, hogy látnak-e esetleg valami újabb különlegességet.) De az eredmény természetesen már nem lehetett kérdés, főleg azok után nem, hogy az amerikai ütősök a második félidő első 15 dobásából egyetlen futást sem szereztek, de egyikük máris kiesett...

A zavar pedig folytatódott az amerikai fejekben. A 10. játszmára már 3 vesztett kapuval fordultak rá, és mi történt ebben a játszmában? Kétszer is összekuszálódtak a futók, persze mindkétszer kifutás lett a vége, az állás 44/5! Amikor 61/7-nél jártak, már az volt a kérdés, megdől-e a valaha volt legnagyobb különbségű győzelem rekordja is, azaz 317 futásnyi különbség, amit egyébként pont idén januárban ért el India Srí Lanka ellen. Hogy ez ne dőljön meg, ahhoz az USA-nak legalább 92 futást kellett elérnie. Ez végül meglett, szóval rekordvereség nem, de hatalmas vereség az igenis lett belőle.

Egy biztos: az amerikaiaknak minél gyorsabban el kell felejteniük ezt a meccset, és inkább a néhány hét múlva induló Húsz20-as bajnokságukra, az MLC-re kellene koncentrálniuk. Ha az MLC-ből sikerül valamilyen igen népszerű terméket varázsolniuk, akkor néhány éven belül a válogatottjuk is jobb eredményekre lehet majd képes.