NH20-ban is csak kínlódtak a pakisztáni nők a Karib-térség ellen
2024. május 3. – Szerző: Krikettgalaxis
Igaz, hogy az ötből most sikerült egyet megnyernie a pakisztáni női válogatottnak, de négyet a karibiak vittek el, így tovább javították erős mérlegüket az ázsiaiak ellen.
Trinidad és Tobagó-i tájkép (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
A sorozatnak Pakisztán már anélkül a Biszmáh Márúf nélkül vágott neki, aki összesítésben a női válogatottjuk történetének legtöbb futását szerezte. A 32 éves, (egyelőre) egyszeres anyuka Márúf az ENN-sorozatban még játszott, de utána bejelentette: azonnali hatállyal visszavonul a nemzetközi krikettől, így az NH20-as sorozatban már nem láthattuk őt.
A három közül mindjárt az első találkozó hozta a legtöbb izgalmat. Talán éppen azért, mert most nem volt egyetlen igazán kiemelkedő ütős sem egyik csapatban – hiszen Hayley Matthews már a meccs második labdájából kacsázott. Egy újabb gyors kapuvesztés után a 3. kapus társulás, Quiana Joseph és Stafanie Taylor a mérkőzés legjobb társulását alkotva 69-ig hozta föl a csapatot, de ezt végül még csak megduplázni sem tudták: végeredményük 122 lett (amiben érdekes módon 3 db 13-as pontszám is benne van). Hasonlóan a karibiakhoz, Pakisztánnak sem volt ma olyan játékosa, aki egymaga túl sok futást tudott volna begyűjteni: főleg Karishma Ramharacknak köszönhetően, aki négyszer is lecsapott rájuk. Azonban még így is bőven meglett volna az esélyük a győzelemre: az utolsó játszmában 12 futás hiányzott nekik ehhez, amiből aztán 5 dobás alatt 10-et le is dolgoztak – ám az utolsóban még csak egy szimpla sem sikerült (kifutás lett belőle), így még csak egy szuperjátszmát sem tudtak kiharcolni.
A második meccs már jóval simább lett: igazából nem sokáig volt kérdés, hogy ma (is) a Karib-térség a jobb a kettő közül. Bár az ütést választó Pakiszánnál Muníba Alí 55 futást is be tudott gyűjteni, de végül őt is, mint még két másik társát, Matthews kiejtette, és a többiek sem ütöttek valami meggyőzően, így végül a csapat mindössze 121 ponttal zárt. A második félidőben aztán Matthews tovább folytatta a múltkori hibájának jóvátételét: most még 58 futást is összehozott nyitó ütősként, méghozzá 43 labdából, így társainak már az is belefért, hogy mindenki más 100 alatti aránnyal haladjon: így is 10 dobással a vége előtt sikerült levadászniuk a kitűzött célt.
A harmadik mérkőzés egy dologban nagyon hasonlított az elsőre, és egyben pedig a másodikra. Az elsőre abban, hogy rendkívül szoros lett a vége, és ismét nagyon kis különbséggel az elsőként ütő karibiak nyertek, a másodikra pedig abban, hogy megint Matthews villogott a legjobban. Az első félidőben nyitó ütősként több mint 15 játszmán keresztül bent volt, ezalatt pedig 68 futást gyűjtött be: többet, mint összes csapattársa együttvéve a félidő során, és több mint kétszer annyit, mint a második legjobb Shemaine Campbelle, aki csak 31-ig jutott. A csapat most 133-as célt állított fel, aminek levadászásában Pakisztán sokáig egészen jó úton járt. Náluk is volt egy nyitó ütős, méghozzá Szidrá Amín, aki 60-nál is több pontot szerzett, így például 16 játszma elteltével már 113/2-n álltak, vagyis 24 labdából hiányzott nekik 20 futás, 8 megmaradt kapuval. Innen már nem nagyon van csapat, amelyik elbukja – de azért van: a pakisztáni női válogatott. A hátralevő játszmák mindegyikében vesztettek ugyanis kaput, sőt, két játszma is volt, amikor kettőt is (ezek közül az egyikben Matthews volt a dobó...), határt csak egyet tudtak szerezni, miközben sok volt a szimpla és a pöttyös: így végül nagyon szűken, csak 2 futással, de megint lemaradtak.
A negyedik összecsapáson végre összejött a szépítés Pakisztánnak. A Karib-térség avatott egy újoncot is a 19 éves dobó, Kate Wilmott személyében, de az eredmény a legkevésbé sem rajta múlt: sokkal inkább azon, hogy ma Matthewsnek nem jött össze semmi – ez azért elgondolkodtathatja a karibiakat, hogy mennyire függnek egyetlen játékosuktól. A pakisztáni dobók közül ma Szádia Ikbál volt a legsikeresebb, aki mindkét nyitó ütőst (köztük Matthewst) kiejtette úgy, hogy ketten együtt csak egy futást szereztek. Utána Campbelle már hiába jutott el 26 pontig, a többiek, akik utána jöttek, ismét gyenge napot fogtak ki, és csak 84 pontra tudták felhozni a csapatot. Ez az alacsony pontszám pedig nem okozott gondot a vendéglátóknak: elsősorban a 42-neskivel záró nyitó ütősüknek, Ájsa Zafarnak köszönhetően 8 kapuval, 21 megmaradó dobással könnyedén lekergették a célt. A karibiaknál 8 dobó is hiába próbálkozott, amint látható, kevés eredményt értek el.
Az ötödik találkozó napja megint Matthews napja volt, következésképpen megint nyert a Karib-térség. Bár a pakisztáni magas rendű ütősök ma mindent beleadtak, és többek között az egész szép számú (12) négyes határeseménynek köszönhetően az első három emberük 95 pontot ért el összesítésben. Közülük is kiemelkedett Szidrá Amín, aki 48-ig jutott, igaz, valamivel lassabb volt, mint a másik kettő. Viszont miután ők kiestek, a többiek már nagyon keveset mutattak – még a 9. rendű Rámín Samím 16-ja is kitűnt közülük. Matthews egy kaput már most is szerzett dobóként, de aztán főleg megint ütésben tündökölt: nyitóként 59 labdából gyűjtött 78 pontot, amit Campbelle 33-ja és még két kisebb pontszám szépen kiegészített, így 10 megmaradt dobással lekergették az amúgy a korábbiaknál kicsit magasabb, 135-ös célt.
A két válogatott női NH20-as örökmérlege ez után a sorozat után a következőképp fest: 22 mérkőzésből 15-öt nyert a Karib-térség, 3 holtverseny lett, 4-szer pedig Pakisztán győzedelmeskedett.
