Srí Lankával és Skóciával vált teljessé a női világbajnokság mezőnye
2024. május 7. – Szerző: Krikettgalaxis
Lezárult az idei őszi NH20-as női világbajnokság utolsó selejtezőköre: a mezőnyből kimagasló Srí Lanka hibátlan teljesítménnyel megnyerte a tornát, és kijutott a vébére, míg a másik kijutó kisebb meglepetésre Skócia lett. Lemaradt viszont például Írország és Zimbabwe is.
A híres Kilencívű Híd a Srí Lanka-i Badulla körzetben (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Nem kevesebb mint 7 selejtezőtorna előzte meg ezt a mostanit: Európában és Afrikában két-két, míg Amerikában, Ázsia nagy részén, valamint a kelet-ázsiai és óceániai térségben összevontan egy-egy. Az ezekről a tornákról végül bekerülő 8 csapat mellé az előző világbajnokságról az idei leendő házigazda Bangladestől eltekintve leggyengébb Srí Lanka és Írország érkezett meg ebbe a világszintű körbe, ahonnan a két legjobb juthatott ki az őszi vébére.
Az A csoport nem nagyon tartogatott izgalmakat. Srí Lanka mindenkit végigvert, míg az Amerikai Egyesült Államok mindenkitől kikapott. Uganda csak Amerikát tudta legyőzni, Skóciától és Thaiföldtől kikaptak: az egyetlen érdekesség talán az volt, hogy ez utóbbi két csapat a csoportkör utolsó napján pont egymással találkozott, és ez döntött arról, hogy végül Skócia lesz a csoportmásodik és jut be az elődöntőkbe. Ami az egyéni teljesítményeket illette: leginkább talán két skót (skóciai) dobó tűnt ki, hiszen Uganda ellen Rachel Slater ötös zsákmányig jutott, míg később összesítésben Abtaha Maqsood elérte az 50 kaput – elsőként a skót női válogatott történetében.
A B csoport már érdekesebben alakult. Mindjárt egy nagy meglepetéssel indultak a küzdelmek, ugyanis Vanuatu (nem is kis különbséggel) legyőzte a jóval erősebbnek tartott Zimbabwét – igaz, ezek után az óceániaiak több pontot már nem tudtak szerezni, és a csoport ötödik, utolsó helyén zártak. Zimbabwének ugyanúgy két pontja lett, mint nekik, mert legalább az Egyesült Arab Emírségeknél jobbnak bizonyultak – az Emírségek viszont 10 kapuval (!) megverte Hollandiát, így a körbeverések miatt a végén az NFA döntött: ennek eredményeképpen pedig az EAE lett a csoportmásodik. Méghozzá amögött az Írország mögött, akiket eddig nem is említettünk: ők simán legyűrtek mindenkit, és 100%-os teljesítménnyel jutottak be az elődöntőbe. És ha a skótoknál volt egy házirekord-döntő 50-kapus lány, hát volt a hollandoknál is: náluk Iris Zwilling érte el első hollandként ezt a mérföldkövet. Az íreknél pedig egy ütős, Gaby Lewis érdemel említést, aki a válogatottjuk első ütőse lett, aki meghaladta a 2000 futást.
Az elődöntőkben először egy európai rangadót láttunk Skócia és Írország között: itt kisebb meglepetésre Skócia bizonyult jobbnak, és mivel a vébére való kijutáshoz elég volt egy elődöntőt győztesen megvívni, így a kékek történetük során először jutottak ki egy női világbajnokságra! A második elődöntőn nem született meglepetés: Srí Lanka le tudta győzni az Emírségeket – bár a kergetés első felében az arab ország igencsak ráijesztett nívósabb ellenfelére, de végül a Srí Lanka-i dobók megfordították a helyzetet és érvényesítették a papírformát.
A döntőnek a kijutás szempontjából már nem volt jelentősége, de azért volt itt is néhány említésre méltó esemény. Például az, hogy Csamari Atapattu megszerezte a selejtező első és egyetlen százasát, így Srí Lanka 170-es célt állított fel, aminek a lekergetésére igazából szinte egy percig sem volt esélye Skóciának. Súlyosbította a skótok helyzetét, hogy Ailsa Lister az első félidőben fejsérülést szenvedett, és végleges cserével le kellett cserélni. A meccset végül Srí Lanka könnyedén, 68 futással nyerte, így megérdemelten szerezték meg a torna első helyét.
