Most sem ment Bangladesnek India ellen női NH20-ban
2024. május 9. – Szerző: Krikettgalaxis
Ötször találkozott egymás után a bangladesi és az indiai női válogatott a szileti krikettpályán, de mindannyiszor India lett a győztes, így önbizalommal telve várhatják a nyári Ázsia-kupát és az őszi világbajnokságot.
A Tádzs Mahal (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Az első találkozón India újoncot avatott: az idei WPL-ben a Mumbai Indiansben alapembernek számító Szadzsívan Szadzsáná vehette magára először a válogatottmezt. Bár az ütést választó indiaiak hamar elvesztették egyik legjobbjukat, Szmriti Mandhánát, de az utána következő három ütős is elérte a 30 pontot, és az 5. rendű is 20-nál többet ért el, így végül annak ellenére, hogy extra pont egy sem volt, a csapat 145-öt teljesített összesen. A dobók közül ketten is elég jók voltak, és mindketten csak 19 évesek, ami ebből a szempontból ígéretes jövőt jósol a bengáli válogatottnak: ma Márufá Áktár 2 kapuját igen takarékos gazdálkodás mellett szerezte, míg Rábejá Khán három ütőst ejtett ki. A bangladesi ütőjáték viszont már kevésbé tűnt ígéretesnek: az 51-ig jutó Nigár Szultáná kivételével mindenki elég gyengén teljesített, míg az indiai dobók közül Renuká Szinh emelkedett ki, szintén 3 kapuval.
A második meccs eső miatt rövidebb lett, de érvényes eredménnyel végződött, méghozzá sima indiai győzelemmel ez is. Az ütést választó Banglades ezúttal kicsit jobban teljesített, mint legutóbb, bár 50-esük nem volt, de Mursidá Khátun a maga 46-jával megközelítette azt, és két másik 20-körüli pontszámnak köszönhetően ezúttal 119 jött nekik össze. Már az első félidő közepén volt egy kis játékmegszakítás az eső miatt, de akkor még nem vesztek el játszmák, viszont a második félidőben alig telt el az eredményhirdetéshez szükséges 5 játszma, máris jött a második esőszünet: és ez már olyan hosszúra nyúlt, hogy itt be kellett fejezni a meccset. Ekkorra azonban India már 47/1-nél tartott, méghozzá igen érdekes megoszlásban: a 47-ből ugyanis 41-et egymaga Dajálan Hemalathá szerzett: az a Dajálan, aki csak az előző mérkőzésen megsérült Jásztiká Bhátijá helyett került be ma a csapatba. Mivel a DL-eljárással számolt cél 29 lett volna, így bőven India volt előnyben: övék lett tehát a győzelem.
A harmadik mérkőzés eléggé hasonlított az előzőre, csak most jó volt az időjárás, így végigjátszották: Banglades szinte ugyanannyi, ezúttal 117 pontot gyűjtött be. A bengáliak elég jól kezdtek, a nyitó Dilárá Áktár például 27 dobásból 39 futást szerzett, így amikor kevesebb mint 14 játszma után már 85/2 volt az állás, azt lehetett hinni, ma talán valami versenyképes pontszámot tudnak majd összehozni. Ez azonban nem igazán sikerült, mert a félidő végére nagyon visszaestek: és hiába rontott el India a mezőnyben elég sok elkapást, így is csak 117-re tudták feltornászni magukat. A második félidőben India is valahogy úgy volt, hogy az elején játszott jobban, és sokáig úgy nézett ki, akár tíz kapuval is nyerhetnek: Szmriti Mandháná és Saifálí Varmá ugyanis 91 pontig elvitte a csapatot. De aztán nem hogy nem 10, de még csak 8 kapuval sem tudtak győzni, mert ezek után nagyon lelassult a pontszerzésük, a bangladesi dobók pedig legalább annyit megmentettek a csapat becsületéből, hogy három ütőst is kiejtettek – a vereséget viszont nem tudták elkerülni.
Mivel a sorozat eredménye eddigre már eldőlt, a negyedik összecsapáson mindkét csapat bátran kísérletezett: elég megbolygatott összeállításokban léptek pályára, és mindketten avattak egy-egy újoncot. Indiánál az az Ásá Sobhaná volt most először válogatott, akit a WPL-ben már láthattunk, Bangladesnél pedig a nem több mint 14 éves (!) dobó, Hábibá Iszlám mutatkozott be. Az időjárás most sem volt a legszerencsésebb: már a kezdést is kicsit halasztani kellett, majd még az első 6 játszma letelte előtt egy hosszabb szünet is következett, aminek következtében 14–14 játszmányira rövidítették le a meccset. Bár Banglades jól kezdett a dobásban (két játszma után például 5/1 volt az állás), de főként a szünetet megelőző rövid időszakban India nagyon rákapcsolt, majd végig tartották ezt a magasabb sebességet, és Harmanprít Kaur viszonylag gyors 39 futásának köszönhetően 122-ig jutottak el. A kergetés során azonban Banglades ennek a nyomában sem járt, így az semmit sem számított, hogy a DLS-eljárás miatt ráadásul még egy kicsit magasabb is lett a céljuk: így is 56 futással kikaptak, mivel sorozatban vesztették el az ütőseiket, és alig volt köztük olyan, aki egyáltalán két számjegyű eredményig eljutott volna.
Az ötödik találkozón Banglades ugyan nagyot küzdött, de most is hiába. Az elsőként ütő India ugyan időről időre elvesztett egy-egy újabb ütőst, de nem túl gyorsan, így az első öt rendben mindenki két számjegyű pontot hozott nekik, ráadásul az ötből négyen 30-hoz közeli, de inkább afölötti eredménnyel végeztek, és Ricsá Ghos, aki a leggyorsabb volt közülük, is csak azért maradt 30 alatt, mert véget ért a félidő. A felállított cél összességében 157 lett, ami a legmagasabb volt a sorozatban – és mivel Banglades még csak a 120-at sem érte el egyszer sem, nem sok reményük volt ezúttal sem. És valóban, a játék sokáig ennek megfelelően is zajlott, csak a végére tudtak szépen begyorsítani a bengáliak: akkor viszont Ritu Mani 37, Sarifa Khátun pedig 28 pontig jutott, így most végre átlépték a 120-at, sőt, a 130-at is, de mindent egybevetve ez is kevés volt, és elszenvedték ötödik vereségüket. Az indiaiak közül Rádhá Jádav érdemli a legtöbb dicséretet, mivel 3 ütőst is kiejtett, miközben a legtakarékosabban gazdálkodott az egész csapatból.
A két ország női NH20-as örökmérlege most már még kiegyenlítetlenebb, mint eddig: most már 22 mérkőzésből 19 az indiai és csak 3 a bangladesi győzelem.
