Rájátszásban a Knight Riders

2024. május 11. – Szerző: Krikettgalaxis

Idei első klubként bebiztosította helyét a legjobb négyben a Kolkata Knight Riders, sőt, matematikailag ugyan még nem, de gyakorlatilag az első kettőben is, miután egy eső miatt lerövidített mérkőzésen egy jó hajrával legyőzte a már biztosan lemaradó Mumbai Indianst.

Kalkutta egyik jelképe, a hatalmas hávrái híd (illusztráció)

A kép szerzője: Manuel Menal (Flickr), licenc: CC BY-SA 2.0

Egy csapat gyakran akkor játszik a legjobban, amikor már az esélytelenek nyugalmával lép pályára: semmi görcsölés, idegeskedés, csak felszabadult krikett. A Mumbai Indians ma már ebben a helyzetben volt, így bármilyen mélyen is állomásoztak a kékek a tabellán, a KKR nem lehetett nyugodt. Pedig milyen jól jött volna a Kalkutta számára egy könnyed győzelem a gyenge ellenféllel szemben: első csapatként bebiztosíthatták volna továbbjutásukat, sőt, nagy valószínűséggel azt is, hogy az első kettőben végeznek, ami azt jelenti, hogy az első elődöntőben folytatják majd a küzdelmeket. Sőt, már egy esetleges elmaradt vagy eredmény nélkül végződő meccs is a továbbjutást jelentette volna számukra – ez a lehetőség pedig azért merült fel, mert igen rossz, esős idő volt ma Kalkuttában.

Már a pénzfeldobást is halasztani kellett, és hiába volt egy órányi biztonsági idő (vagyis: egy óra csúszás esetén sem vesztek volna el játszmák), ennél hosszabb lett a kényszerű várakozás, így 16–16 játszmára rövidült a mérkőzés. Ez egyben azt is jelentette, hogy az erőfölény hossza 5 játszma, minden dobó három játszmát dobhat, illetve egy közülük négyet.

Bár sok indiai szurkoló javasolta, hogy ha egy csapat már biztosan nem juthat tovább, akkor a válogatott játékosok kapjanak pihenőt, nehogy megsérüljenek itt a világbajnokság előtti pár hétben, ezt az MI-nél nem látták jó ötletnek: ugyanabban az összeállításban léptek pályára ma is, mint legutóbb, jópár vébérésztvevővel. A KKR-t ez még csak ötlet szintjén sem érintette, hiszen ők még harcoltak a továbbjutásért, így külön tépelődés nélkül a taktikához igazították a csapatukat – ez ma azt jelentette, hogy Angkris Raghuvansí helyett Nitís Ráná került be.

A Mumbai a dobást választotta. Kapitányuk, Hárdik Pándjá senkit sem lepett meg azzal, hogy elmondta: azért dobnak először, mert előbb szeretnék kitapasztalni, hogyan viselkedik a talaj itt a ponyvával való hosszú lefedettség után. A kezdést jelző harangot ma Mark Boucher, az MI edzője szólaltatta meg, majd kezdődhetett a játék. A Kalkutta a szokásos kitűnő nyitó párját küldte be ma is: Phil Saltot és Sunil Narine-t. Csakhogy Saltot már az első játszmában megtévesztette egy Nuvan Tusára által eldobott lassabb labda: rosszul időzített, így csak az élével találta el és a ferde láb mezőnyjátékos elkapta. Aztán Dzsaszprít Bumráh is bemutatkozott a kalkuttai közönségnek (ha esetleg valaki nem ismerte volna): első labdája egy olyan jó begörbülő jorki volt, hogy az ellen Narine-nak sem volt meg az ellenszere – el is vesztette a kéz-karóját. De a KKR fel tudott javulni ez után a gyenge kezdés után is: bár a harmadik játszmában Venkates Ajjart egy futás végén eltalálta a mezőnyből visszahajított labda, és úgy tűnt, elég nagy fájdalmai vannak, de aztán folytatta a játékot, és nem is akárhogyan: 21 dobásból 42 pontot gyűjtött be (közben egyszer amúgy az ütője is eltörött). A másik Ajjar, Srejasz Ajjar aztán hamar kiesett (az ötjátszmás erőfölény 45/3-ra végződött), de a következő három ütős megint legalább 20 futást teljesített, az utolsó labdából pedig még Ramandíp Szinh is ütött egy hatost, így a csapat a nem túl könnyű körülmények ellenére egy elfogadható 157-tel zárt – bár az MI dobói is dicsérendők, mert az utolsó pár játszmában elég szépen vissza tudták fogni ellenfelüket.

A szünetben (amit egyébként 10 percre rövidítettek az időveszteség miatt) úgy lehetett érezni: az esélyek elég kiegyenlítettek. De ahogy belevágtunk a kergetésbe, a mérleg gyorsan kibillent a Mumbai felé: elsősorban Ísán Kisan nagyszerű teljesítményének köszönhetően. Hát még akkor mi lehetett volna, ha nyitó párja, Rohit Sarmá is jó napot fog ki? De nem fogott, ő ugyanis tőle igen szokatlan módon bőven 100-as arány alatt ütött, miközben Kisan 180 fölöttivel. A harmadik játszmában egyébként megmutatkozott az is, hogy nem csak az ütősöknek nehezek a körülmények, de a dobóknak is: a csereként behozott Vaibhav Arorá kezéből például úgy tűnt, mintha a bevizesedett labda kétszer is kicsit kicsúszott volna: az egyiket rossznak is minősítették, mert még a szélesnél is szélesebb volt, miközben még 4 mellé extra is lett belőle, a másik meg egy magas röpte volt, amiből Sarmá hatost is ütött, és csak pár centin múlt, hogy ez is nem lett rossz dobás, annyira magas volt. A lerövidített erőfölényt 59/0-val hozta a Mumbai, ami nagyon jól nézett ki számukra, de innentől kezdve megváltoztak a dolgok. A kacsázó Narine most dobóként jóvátett valamit, ugyanis sikerült kiejtenie Kisant, és ez volt a fordulópont. Igaz, hogy Tilak Varmá még ezek után is tudott közel 190-es aránnyal ütni, de csak 17 labdán keresztül, a többiek nagy része pedig rendkívül gyorsan kihullott. Az utolsó játszma előtt még 22 futás hiányzott volna az MI-nek, de Harsit Ráná ezt a játszmát igen takarékosan és két kapuval hozta le, így nem fenyegette semmi a lilák győzelmét. A legjobb dobó azonban nem Ráná volt ma, hanem Varun Csakravartí, aki korábban szintén két kapuig jutott, viszont a teljes, négy játszmán át számított gazdálkodása 4,25 volt.

Az Indians a vereség következtében maradt a 9. helyen, és most már biztos, hogy legjobb esetben is csak hetedikek lehetnek, miközben a KKR följött 18 pontra, amivel vezetik a tabellát. Az első két helyről már csak úgy csúszhatnának ki, ha a Sunrisers Hyderabad a hátralevő két meccsét megnyerné, a Kalkutta pedig elvesztené, de mindez akkora különbséggel történne, hogy bezáródna az olló a most több mint 1-gyel eltérő NFA-juk között. Erre azért igen pöttömke az esély.