Francis, azaz Frank James Cameron az új-zélandi krikett kezdeti sikereinek kétségkívül legjelentősebb kulcsembere volt: a válogatott történetének első 21 tesztgyőzelme között csak kettő olyan volt, amiből ne vette volna ki a részét vagy játékosként, vagy később válogatóemberként.

Magas volt és hosszú ujjakkal rendelkezett, ami hasznosnak bizonyult egész pályafutása során. Megbízhatóság és kiváló csapatszellem jellemezte, és úgy tartották, nem szokott panaszkodni sem (még akkor sem, amikor egyszer egy hararei meccsen csak dobott, dobott, és a végén valamilyen sérülés miatt már csupa vér volt a zoknija és a cipője).

Amíg játszott, közepes-gyors dobásaival tűnt ki (a labdát mindkét irányba meg tudta görbíteni), de csak 28 éves korában lett először válogatott. Igaz, mindjárt első, 1961–1962-es dél-afrikai turnéján hőssé vált, hiszen 20 szerzett kapujával nagyban hozzájárult Új-Zéland sorozatgyőzelméhez (az összes turnémeccsen pedig 77 kapuig jutott). Dick Whitington, a neves újságíró azt írta ekkor róla: Alig volt olyan játszma, amiben ne dobott volna legalább egy kiemelkedő(en jó) labdát.

Első osztályú krikettet 1952-től 1967-ig játszott, első osztályú klubcsapata az Otago volt. Felnőtt pályafutása során két mesterhármast is szerzett: az elsőt az Otago színeiben az 1962–1963-as idényben, a másodikat 1968-ban a Dunedin Club játékosaként. Utóbbi csapatban több mint 1000 kaput gyűjtött be: volt olyan is, amikor a High School Old Boys ellen egy játékrészben mind a 10 ütőst ő ejtette ki. Ütősként általában nagyon a sor végén szokott bejönni, viszont ott jól bírta: 30 tesztjátékrészéből 20-szor nem esett ki a végén, így átlaga rendjéhez képest meglepően magas, 10 fölötti volt.

Később, immáron a válogatók főnökeként éles eszét kihasználva több más sikerhez is hozzájárult. Zseniális húzásának tekintik, amikor a Karib-térség elleni 1980-as dunedini teszt előtt az utolsó pillanatban betette a keretbe a pörgető dobó John Bracewellt, miközben a nyilvánosság előtt arról beszélt, szerinte szükség lesz rá, mert a dobósáv talaja jól fog majd téríteni. Valójában azonban esze ágában sem volt őt játszatni, de a karibiak azt hitték, Cameron tudja, mit csinál, hiszen dunedini származású, és a meccset itt fogják lejátszani: ezért ők is úgy döntöttek, betesznek egy pörgetőt, méghozzá Derick Parry személyében. Parryt dobatták is jócskán az első játékrészben, de az új-zélandi ütősök szépen megszórták, hiába ejtett ki kettőt is, viszonylag pazarlóan dobott, hiszen a talaj – ellentétben Cameron megtévesztő állításával – nem térített megfelelően.

1956-tól 1989-ig egy otagói fiúiskolában dolgozott tanárként, és ifjúsági edző is volt. Feleségét Lynne-nek hívták (úgy tudjuk, bár 100%-osan megbízható forrást nem láttunk rá, hogy 1983-ban házasodtak össze). Saját gyermekei valószínűleg nem voltak, de legalább négy mostohagyereke és legalább hat mostohaunokája viszont igen.

1987-ben az újévi állami díjazások alkalmával megkapta az igen magas kitüntetést: a Brit Birodalom Rendjének tagja lett. 2003-ban egy krikettdíjat is kapott: a Bert Sutcliffe-érmet.