Formátum	Mérk.	Jr.	Dobás	FE	Kapu	LDT (jr)	LDT (m)	DÁ	Gazd.	DTA	4 k/jr	5 k/jr	10 k/m
ENN	3	3	138	114	2	1/46	1/46	57,00	4,95	69,0	0	0	0
1. osztály	482	-	48628	20922	930	7/62	-	22,49	2,58	52,2	-	23	1
A-listás	479	-	17738	11705	517	6/18	6/18	22,64	3,95	34,3	19	6	0

Clive Rice szülővárosában a St. John’s College növendéke volt, ahol az 1960-as évek végén végzett, és ahol később egy iskolai krikettpályát is elneveztek róla. Fiatalon egyébként a dobás jobban ment neki, az ütéssel küszködött (volt tizedik is az ütőrendben), de kemény munkával folyamatos fejlődésre volt képes, és ahogy teltek az évek, egyre komolyabb mindenessé alakult.

Többek között arról ismert, hogy amikor Dél-Afrika válogatottja 1991-ben jópár év kényszerű kihagyás után visszatért a nemzetközi krikettvilágba, ő volt a csapat első kapitánya (méghozzá ENN formátumban, hiszen tesztet csak 1992-től játszottak újra). Ekkor már 42 éves volt, így ő lett a világon az egyik legidősebb korában kapitányként debütáló krikettjátékos. Érdekesség, hogy amikor 1991-ben az ENN-mérkőzések miatt Indiába utazott, ott találkozott Kalkuttai Teréz anyával is.

Az 1992-es világbajnokság keretéből azonban már kimaradt, és többé nem is játszott a válogatottban. A válogatók ügyvivőjével, Peter van der Merwével amúgy sem volt jó viszonya, már az 1980-as évek közepén, a lázadó turnék időszakában sem (amelyeken Rice is részt vett): Rice gerinctelennek és gyávának tartotta őt. Később, a világbajnokság előtt Jimmy Cookkal, egy másik, addigra már viszonylag idős játékossal készítettek egy viccesnek szánt fényképet karácsony táján: Rice Mikulás-sapkát húzott és álszakállt ragasztott fel, a képen pedig tolókocsiba ült, amelyet Cook tolt. Azt az üzenetet fűzték hozzá, hogy a dél-afrikai krikett két nagy öregje reméli, hogy a válogatók meglátják a poént ebben a tréfában. Nem tudjuk, mi az igazság, de azt beszélik, Van der Merwe nem látta meg a poént, és helyettük fiatalabb játékosokat hívott be a keretbe (persze nem emiatt a fénykép miatt).

A világbajnokságon ugyan tehát nem szerepelhetett, játszott viszont (1969-tól 1994-ig) első osztályú krikettet, nem is keveset. A legtöbb ilyen mérkőzésen a dél-afrikai Transvaal és Natal csapatában, valamint az angliai Nottinghamshire-ben szerepelt; utóbbinak 1979 és 1987 között kapitánya is volt, sőt, vele nyertek 1929 után újra megyebajnokságot 1981-ben, majd 1987-ben is. Hosszú pályafutást tudhatott maga mögött A-listás krikettben is: ebben a formátumban is közel 500 mérkőzést játszott.

Szintén szerepelt a Kerry Packer-féle Világsorozatban, ahol többek között három szuperteszten is pályára lépett.

Amikor már nem volt aktív játékos, 1999 és 2002 között a Nottinghamshire-nél edzősködött is, és neki köszönhető, hogy a fiatal és tehetséges Kevin Pietersen Dél-Afrikából (ahol nem talált magának jó lehetőségeket) Angliába került, és később az angol válogatott egyik alapembere lett minden formátumban. A fiatal játékos családja és barátok nélkül érkezett az idegen országba, de Rice segített neki a beilleszkedésbe, saját otthonába is rendszeresen meghívta vacsorázni, közben pedig jól elbeszélgettek a világ mindenféle dolgáról.

49 éves korában orvoshoz fordult, mert észrevette, hogy egyre rosszabbul hall a bal fülével. Ekkor állapították meg, hogy agydaganata van, ami ekkor még jóindulatúnak tűnt, és sikerült is eltávolítani. Jóval később, több mint egy évtized elmúltával ismét észlelték a daganatot, ezért 2015-ben Bengaluruba ment kezelésre. Végül néhány hónappal később elhunyt, igaz, halálának közvetlen oka heveny vérmérgezés volt. Temetését Johannesburgban, egykori iskolájának kápolnájában tartották, több ezer gyászoló, köztük híres krikettezők részvételével.

Halála után ismerősei kiemelték: betegsége alatt is megmutatta, milyen nagy küzdő és milyen hihetetlenül pozitív szemléletre képes még ilyen körülmények között is.

Feleségét Susannek hívták, a házaspárnak egy fia (Mark) és egy leánya (Jackie Gilmour) volt.