Krikettgalaxis-azonosító: j1369
Országrész: Anglia
Születés: 1882. szeptember 3.
Születési hely: Clapton (Nagy-London, Anglia, Egyesült Királyság)
Halál: 1930. december 19. (48 évesen)
Nem: férfi
Szerepkör: mindenes
Ütés: jobbkezes
Dobóstílus: jobbkezes gyors-közepes
Ütési és mezőnyjáték-statisztika:
Formátum | Mérk. | Jr. | NEK | Futás | MaxFut | ÜÁ | DVSZ | ÜA | 100 | 50 | 4 | 6 | Elk. | Lev. |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Teszt | 23 | 35 | 2 | 962 | 119 | 29,15 | - | - | 1 | 6 | - | 0 | 9 | 0 |
1. osztály | 651 | 1035 | 156 | 24531 | 210* | 27,90 | - | - | 26 | 107 | - | - | 365 | 0 |
Dobóstatisztika:
Formátum | Mérk. | Jr. | Dobás | FE | Kapu | LDT (jr) | LDT (m) | DÁ | Gazd. | DTA | 4 k/jr | 5 k/jr | 10 k/m |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Teszt | 23 | 37 | 2812 | 1486 | 45 | 5/46 | 5/46 | 33,02 | 3,17 | 62,4 | 2 | 1 | 0 |
1. osztály | 651 | - | 83528 | 44160 | 1893 | 9/47 | - | 23,32 | 3,17 | 44,1 | - | 113 | 23 |
John William Henry Tyler Douglas, becenevén Johnny élete és halála sem volt mindennapi. Amellett, hogy jól krikettezett, olimpiai bajnok ökölvívó is volt, majd 48 évesen a tengerbe fulladt, amikor egy hajószerencsétlenség után apját próbálta megmenteni.
Fő sportjának nem csak azért tekintették a bokszot, mert abban nyert olimpiai aranyat, hanem mert a nézők többsége is inkább bokszolóként szerette nézni: krikettben az ütőjátéka elég fárasztó, unalmas és lassú volt... Egyébként is olyan családból származott, ahol az ökölvívás volt az elsődleges: apja (szintén Johnny) a bokszévkönyvek ismert szereplője volt, bátyja, Pickles pedig neves bokszbíró. Ő maga egy felstedi iskolába járt, ahol szintén gyakran vívott párbajokat
, de sosem pénzért, annál büszkébben védte viszont családja nevét. Lassacskán Anglia legjobb középsúlyú amatőr ökölvívójává vált: az olimpiát 1908-ban, lényegében hazai pályán (Londonban) nyerte meg, miután a döntőben pontozással legyőzte nagy ellenfelét, az ausztrál Snowy Bakert. A küzdelem annyira szoros volt, hogy elterjedt (és máig kering) egy történet, miszerint a döntéshozók nem tudták eldönteni, ki a győztes, végül a vezetőbíró döntött: ő pedig nem volt más, mint maga Douglas apja. Ám amit ez a történet elmesél, az egyáltalán nem felel meg a valóságnak, már csak azért sem, mert nem is az apja volt a vezetőbíró. Az viszont igaz, hogy ha bíró nem is volt ugyan, de azért ott tartózkodott a helyszínen, mint az Amatőr Ökölvívók Szövetségének elnöke, így a végén ő adhatta át az érmeket.
Jelleméről sokat elárul, amit a róla készült képeken is jól látni: hogy arcáról hiányzott a mosoly. Amikor bokszbíróként dolgozott, akkor többen is túl szigorúnak érezték; erre azonban néha szükség is volt. Egy 1914-es meccsen, amikor Douglas bíráskodott, George Stanley (becenevén Digger) volt az egyik küzdő fél: ez az egykori harmatsúlyú világbajnok Stanley sötét kis trükkjeiről volt ismert, így nem véletlen, hogy Douglas – csak úgy suttogva – figyelmeztette is őt a küzdelem közben, majd amikor Stanley nem változtatott a stílusán, Douglasnek elege lett, és a 13. menetben leléptette őt. Stanley hangos cimborái (akik közül sokan cigányok voltak, hiszen Stanley egy cigány közösségből érkezett) rátámadtak a bíróra, de ő nem zavartatta magát: amikor kellett, továbbra is nyugodtan alkalmazta a szabályokat.
De most térjünk rá a krikettre is! Hosszú ideig, 1901-től 1928-ig játszott első osztályú krikettet az Essex színeiben, amelynek 1911-től 1928-ig kapitánya is volt. (Közben pedig szolgált a világháborúban is, mint alezredes.) Érdekesség, hogy bemutatkozó meccsén mindkétszer kacsázott (méghozzá George Hirst dobásaiból), de ezt 1905-ben vagy 1906-ban csúnyán megbosszulta: a Yorkshire ellen nyolc dobásból nulla futás ellenében öt kaput szerzett, köztük Hirstét is... Ez volt talán az az áttörés, amelynek köszönhetően komoly, nagy krikettezővé vált. Később öt olyan év volt, amikor elérte az 1000 futást és a 100 kaput. Bár évekig a hátán vitte
az Essexet, 1928-ban némileg visszatetsző módon Whiz Morrist nevezték ki helyette kapitánynak, ami miatt úgy érezte, ezzel azt akarták jelezni, hogy rá nem számítanak többé: be is fejezte pályafutását.
1911-től 1924-ig az angol tesztválogatottat is kapitányként vezette 18 teszten, azok után, hogy először Pelham Warner betegsége miatt csak beugró
kapitány volt. A tesztben, mint kapitány, éppen 50%-is mérleggel zárt, mivel 2 döntetlen mellett 8–8 győzelmet és vereséget könyvelhetett el, de a győzelmek között egy olyan értékes siker is szerepelt, mint az 1911–1912-es Hamvak megnyerése. 1915-ben teljesítményét azzal ismerték el, hogy beválasztották az öt Wisden Év Krikettezője közé.
Amint ezen leírás első mondatából is látszik, neve összesen 5 szóból állt: sok névbetűje (JWHTD) miatt kapta egyik becenevét, az Ábécé Douglast. De a leleményes ausztrálok, miután egyik vendégszereplésén 3 óra alatt mindössze 33 futást gyűjtött be, egy másik jelentést is kitaláltak a JWHTD betűkre: Johnny Won't Hit ToDay
, azaz Johnny ma nem fog ütni
. A Hamvak megnyerése után azonban voltak, akik inkább a Johnny Went Home Triumphant
, azaz Johnny győzedelmesen ment haza
jelentést látták helyénvalóbbnak.
1916. december 25-én egy Evelyn Ruby Case nevű megözvegyült nőt vett feleségül. Gyermekük nem született, így Douglasnek csak egy mostohafia volt.
Végül megemlítjük még, hogy a boksz és a krikett mellett fociban sem volt rossz: még egy amatőr válogatottban is szerepelt, és még golfozott is.
Miután krikettpályafutása véget ért, apjával együtt faanyaggal kapcsolatos üzletbe fogtak. Egy ilyen üzleti út alkalmával 1930 végén Finnországban jártak, majd az Oberon nevű hajón indultak haza, amely Helsinkiből tartott az angliai Hullba. A hajó rendes kapitánya karácsonyi szabadságát töltötte, így helyette egy Erik Hjelt nevű ember irányította a hajót: ő egyébként szintén érdekelt volt Douglasék üzletében. Erik testvére, Osse Hjelt az Oberon testvérhajójának, az Arcturusnak a kapitánya volt: a két testvér pedig úgy szervezte meg a dolgot, hogy amikor december 19-én a dán Læsø sziget közelében elhalad egymás mellett a két hajó, akkor majd üdvözlik egymást. A találkozó végül meg is történt: az utasok éppen befejezték a vacsorát, és éppen egy partira készülődtek, ahol Douglasék adták volna az esemény szívét-lelkét. A sűrű ködben azonban mire a két közeledő hajó észlelte egymást, már túl közel voltak egymáshoz: összeütköztek, és az Arcturus akkora lyukat ütött az Oberonon, hogy az néhány perc alatt elsüllyedt. Mindkét Douglasnek örökre nyoma veszett: úgy tudni, a fiú apját próbálta megmenteni, amikor utoljára látták.