Max Walker

Max Walker

Krikettgalaxis-azonosító: j201

Ország: Ausztrália

Születés: 1948. szeptember 12.

Születési hely: West Hobart (Tasmánia állam, Ausztrália)

Halál: 2016. szeptember 28. (68 évesen)

Nem: férfi

Szerepkör: dobó

Ütés: jobbkezes

Dobóstílus: jobbkezes gyors-közepes

Egyéb tevékenység: kommentátor



Ütési és mezőnyjáték-statisztika:

FormátumMérk.Jr.NEKFutásMaxFutÜÁDVSZÜA1005046Elk.Lev.
Teszt34431358678*19,53--01541120
ENN1711379209,8717046,47006060
1. osztály13517040201478*15,49--03--490
A-listás412692613115,35--00--90

Dobóstatisztika:

FormátumMérk.Jr.DobásFEKapuLDT (jr)LDT (m)Gazd.DTA4 k/jr5 k/jr10 k/m
Teszt34631009437921388/1438/14327,472,2573,1960
ENN17171006546204/194/1927,303,2550,3100
1. osztály135-33619132094998/143-26,472,3567,3-210
A-listás41-24231315524/194/1925,283,2546,5200

A gyors dobó Maxwell Henry Norman Walker, azaz Max az 1970-es évek ausztrál tesztválogatottjának egyik kulcsembere volt. Mindig kisegítette őket a bajból, amikor a többi nagynevű dobó, például Dennis Lillee vagy Jeff Thomson elérhetetlen volt vagy éppen gyenge formában játszott. Emlékezetes meccse volt (mindjárt pályafutása elején) egy 1973-as, Pakisztán elleni mérkőzés, amikor a negyedik játékrészben 6 kaput szerezve megakadályozta, hogy a vendégek lekergessék az igen alacsony, 159 futásos célt. De ugyanebben az évben egy karibi turnén, amikor Lillee és Bob Massie hiánya miatt rá hárult a dobójáték terhének jó része, szintén nagyot alkotott: a körülmények ugyan nem kedveztek az ő erősségének számító gyors, görbülő dobásoknak, de ő volt az, akinek az elsők között sikerült kihasználnia a megviselt labda visszagörbíthetőségét.

Szintén alapember volt az ausztrál csapatban a Kerry Packer-féle Világsorozatban az évtized végén. A Világsorozat után még egy rövid időre visszatért az ENN-válogatottba: érdekesség, hogy utolsó mérkőzése az az 1981-es meccs volt, amelyen a hírhedt alsódobás-botrány történt.

Jellegzetes, kusza lábmozdulatokkal végrehajtott dobásai voltak, amelyek miatt sokan Gubancnak becézték: ez a név onnan származott, hogy élete első Sheffield Shield-meccse után a melbourne-i Sun című lap úgy említette őt, mint a gubancos lábú dobó. Ő maga így fogalmazott ezzel kapcsolatban: Jobb kézzel dobtam a bal fülem fölött, és a dobás pillanatában a lábaim keresztben álltak.. Azóta is sok gyerek, vagy akár felnőtt próbálja meg utánozni, mondjuk amikor egy-egy hátsó udvaron krikettezik a barátaival.

Tasmánia szigetéről, Hobart nyugati városrészéből származott, ahol apja egy Empire nevű szállodát üzemeltetett. de már 17 évesen elvitte őt a melbourne-i ausztrálfutball-klub híres edzője, Norm Smith, aki személyesen jött el érte a fiú hobarti házába. Az ausztrál foci volt ugyanis az a sportág, amelyben elsőként mutatkozott meg Max tehetsége: 1967 és 1972 között 94 meccsen lépett pályára a Melbourne FC, azaz a Démonok színeiben (ez alatt ötször törött el az orra). Később azonban egyértelműen krikettezővé vált, és nem csak játéka miatt vált népszerűvé, hanem jellegzetes bajsza, gyakori, fogsorát is megvillantó mosolya és pozitívságot sugárzó, jókedélyű, humoros természete miatt is. Mindig, mindenhol történeteket mesélt, de sokszor kissé kiszínezve: ha az ő szájából hangzott el, akkor a leghétköznapibb eset is önálló életre kelt.

Mesélik, hogy amikor az 1977-es centenáriumi teszten az egyik szünetben megjelent maga II. Erzsébet brit királynő, és kiment a pályára kezet fogni a játékosokkal, Walker még őt is mosolyra fakasztotta: amikor a királynő megkérdezte tőle, hogy hogy érzi most magát, hogy ilyen forróság van, ráadásul az angolok szorgosan gyűjtögetik a futásokat, ő csak annyit válaszolt: Jesszusom, Hölgyem! Rohadt meleg van!.

Játékospályafutása után 10 évig építészként is dolgozott, de (először az ABC-nél) kommentátorként is működött, és ekkor is sokak szerették szórakoztató stílusa miatt. Később a 9-es csatornán ő volt a Wide World of Sports (Sportok széles világa/nagyvilága) című műsor egyik házigazdája. Élete során több mint egy tucat könyvnek volt önálló vagy társszerzője, ezek jó része egybegyűjtött anekdotákból állt. Könyveiből összesen több mint egymillió példány kelt el: gyakran ő maga adta el őket – autója tele volt velük, miközben járta az országot a nagyvárosoktól a vidéki kistelepülésekig.

Még tévés reklámokban is szerepelt. Az akkori ausztrálok számára az egyik legemlékezetesebb reklám lehetett, amelyben egy rovarriasztót hirdettek: ebben egy kisfiú megkérdezi Walkertől, hogy mi bosszantja őt, mint dobót legjobban. Walker pedig így válaszol: Az ütőjátékosok... és a legyek! A reklám zárásaként pedig a fiú így kiált fel: Jó hétvégét, Mr. Walker – ez a mondat valamiért valóságos szállóigévé vált az 1980-as évek Ausztráliájában.

Walker egyébként sokáig rendszeresen ivott, de egyszer elhatározta, hogy abbahagyja (többek között azért, mert le akart fogyni), és azonnal sikerült is neki. Közeledve hetvenedik évéhez, még mindig szokása volt hosszú sétákat tenni lakóhelye környékén a városban. És még egy érdekesség: lelkesen gyűjtötte a töltőtollakat!

Kétszer házasodott: első feleségétől három fia (Tristan, Keegan és Shelden), másodiktól két leánya (Alexandra és Isabella) volt.

2016-ban hunyt el plazmasejtes mielóma miatt.

Alapból nem látható kép
×