Jim Parks

Krikettgalaxis-azonosító: j2358

Országrész: Anglia Anglia

Születés: 1931. október 21.

Születési hely: Haywards Heath (Sussex, Egyesült Királyság)

Halál: 2022. május 31. (90 évesen)

Halál helye: Worthing (Nyugat-Sussex, Anglia, Egyesült Királyság)

Nem: férfi

Szerepkör: kapus, ütős

Ütés: jobbkezes

Dobóstílus: balra csapódó

Krikettező rokonság: Bobby Parks (fiú), Jim Parks (apa), Henry Parks (nagybácsi)

Teszt: 64. legtöbb futás Anglia színeiben (1962), időszak: 1954–1968
Teszt: 78. legtöbb mérkőzés Anglia színeiben (46), időszak: 1954–1968

Ütési és mezőnyjáték-statisztika:

Formátum	Mérk.	Jr.	NEK	Futás	MaxFut	ÜÁ	DVSZ	ÜA	100	50	4	6	Elk.	Lev.
Teszt	46	68	7	1962	108*	32,16	-	-	2	9	-	15	103	11
1. osztály	739	1227	172	36673	205*	34,76	-	-	51	213	-	-	1087	94
A-listás	132	123	15	2832	102*	26,22	-	-	1	13	-	-	113	7

Dobóstatisztika:

Formátum	Mérk.	Jr.	Dobás	FE	Kapu	LDT (jr)	LDT (m)	DÁ	Gazd.	DTA	4 k/jr	5 k/jr	10 k/m
Teszt	46	2	54	51	1	1/43	1/43	51,00	5,66	54,0	0	0	0
1. osztály	739	-	3837	2235	51	3/23	-	43,82	3,49	75,2	-	0	0
A-listás	132	-	-	-	-	-	-	-	-	-	-	-	-

James (azaz Jim) Michael Parks igazi krikettcsaládban született: apja és nagybátyja is közel 500–500 első osztályú meccsen szerepelt, sőt, apja egyszer még egy tesztet is lejátszott a válogatottal. Ő maga azonban még többre vitte mindkettejüknél: 46 teszten és 739 első osztályú mérkőzésen lépett pályára.

Nagymamája, hogy a gyerek láthassa az apját játszani, már akkor is levitte a hove-i pálya lelátóira, amikor a kis Jim még csak 5 éves volt. Anyja nagyjából ekkor halt meg. Amikor nagyobb lett, apját gyakran ment megnézni a Lord’s-ba is. Később azt mesélte, a világháború alatt itt látta először játszani Denis Comptont, aki rögtön a hősévé vált: jórészt neki köszönhette a krikett iránt már fiatalon kialakult szenvedélyét. Aztán – milyen kegyes a sors: később a tesztválogatottban még együtt is játszhatott Comptonnal.

A második világháború után egy évig a légierő krikettcsapatában szerepelt, de pályafutásának legnagyobb részét a Sussexben töltötte, ahol 1949-től 1972 végéig játszott, sőt, 1967-ben és 1968-ban kapitány is volt. Ezek után még három évet a Somersetben is lehúzott. De nem csak az első osztályú, hanem az A-listás krikettben is jeleskedett: a döntőbeli legmagasabb pontszámmal (57) hozzásegítette a Sussexet például az első, 1963-as Gillette-kupa megnyeréséhez is, a következő évben pedig ahhoz, hogy a trófea a címvédőnél maradhasson.

Első tesztje nem sikerült túl jól, és ezek után sokáig nem is került be a tesztcsapatba, ráadásul egy 1956–1957-es dél-afrikai turnén egy edzésen fejsérülést szenvedett, ami miatt haza kellett utaznia: így nem csoda, hogy sokan úgy vélték, apjához hasonlóan ő is csak az egyszeres válogatottságig jut el. Végül egy kis szerencsének köszönhetően mégsem így lett. 1960-ban a karibi turnén részt vett ugyan, de nem volt tagja a csapatnak, viszont Peter May és Ken Barrington is megsérült, így vészhelyzet állt elő, és gyorsan Guyanába, a 4. teszt helyszínére hívták az éppen Trinidadon edző Parkst. Igaz, addigra Barrington rendbe jött, így Parks mégsem játszott, de azért az 5. teszten már mégis szerepeltették: itt pedig a 3. játékrészben 101-neskit ért el. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy néhány meccs erejéig még bentragadt a válogatottban, sőt, 1963-tól jópár évig rendszeres tagja is lett a tesztcsapatnak. Utolsó tesztje (1968-ban) viszont balszerencsésre sikerült: eltörött egy ujja, így helyettesítőt kellett behívni (Alan Knott személyében).

Parks eredetileg ütős volt, illetve néha jobbkezes csuklós pörgetéseket is dobott, és csak később vált kapussá. És hogy hogyan? Beszámolója szerint úgy történt, hogy egy 1958-as, Essex elleni meccs előtt, amikor az addigi állandó kapus, Rupert Webb sérült volt (de már amúgy is a visszavonulás szélén állt), Robin Marlar kapitány odajött hozzá, rámutatott, és kijelentette: Te leszel a kapus! Parksnak azonban még kesztyűje sem volt, az ellenfél kapusától, Brian Taylortól kellett kölcsönkérnie... Aztán viszont kiderült, hogy tehetsége is van a kapuskodáshoz, és mivel így állandóan játékban volt, tetszett is neki, így hát megmaradt ezen a poszton. A számok mindenképpen azt mutatják, jól tette: az első osztályban több mint 1000 elkapást és közel 100 leverést hajtott végre.

Amikor már nem játszott aktívan, visszatért a Sussexhez, ahol marketingmenedzser és 2013-tól egy ideig klubelnök is volt. De emellett dolgozott a híres Whitbread sörfőzdében is. Még miután elmúlt 80 éves, akkor is gyakran feltűnt a hove-i pályánál: mindenki messziről felismerhette szokásos jókedvű mosolyáról.

Egy 2022-es hétvégén otthonában elesett és súlyosan megsérült. Kórházba szállították, de néhány nap elteltével elhunyt. A halála előtti időszakban ő volt a legidősebb élő angol tesztjátékos.

Feleségét Jennynek hívták, Bobby nevű fiuk szintén első osztályú krikettező volt.