Amritszar Govindszinh Kripál Szinh népes krikettező szikh családból származott. Nagyapja valamikor a 19. század végén vagy az 1900-as évek elején Amritszarból települt át a dél-indiai Tamilnáduba: apja, Rám Szinh már itt született és itt játszott első osztályú krikettet, és három fia is itt krikettezett. (Érdekesség, hogy három különböző helyi klubban: Kripál Szinh például az EID Parry csapatában.)

Aki viszont egy kicsit otthonosabban mozog az indiai kultúrában, meglepődhet: szikh család Tamilnáduban? Bizony, ez nem volt valami gyakori a régi időkben (ma sem), olyannyira nem, hogy családjáról (főleg még apja idejében) úgy tartották: ők a világ egyetlen olyan szikh családja, akik tökéletesen beszélik a tamil nyelvet.

Kripál Szinh nagy szerepet játszott abban, hogy 1954–1955-ben csapata, a Madrász megszerezte első bajnoki címét a Randzsí-trófeában, sőt, 1955-ös tesztbeli bemutatkozása után úgy tűnt: a válogatottnak is fontos alapembere lehet majd. Ezen a bemutatkozáson ugyanis egyetlen játékrészében 100-neskivel zárt, sőt, a következő mérkőzésén is ötvenessel indított. Játéka azonban később hanyatlani kezdett, így néha-néha behívták a válogatottba, de aztán többször is volt, hogy egy-két évet kihagyott, végül 1955-től 1964-ig összesen csak 14 tesztet játszhatott.

Illetve: 15-öt... ugyanis 1964 januárjában egy rendkívül különleges történet résztvevője volt. Az India és Anglia által vívott bombayi teszt alkalmával az angolok játékosai közül olyan sokan megsérültek és megbetegedtek, hogy már arra készültek: 11 játékost sem fognak tudni kiállítani – még az egyik angol kommentátort, a korábbi krikettező Henry Blofeldet is megkeresték, hogy úgy készüljön: lehet, hogy neki kell beállnia... Mickey Stewart egy órával a kezdés előtt jött ki a kórházból, hogy odaérhessen, de teaszünetkor már vissza kellett mennie. Így aztán nem volt elég angol mezőnyjátékos: hát aznapra beállt közéjük Kripál Szinh, aki amúgy nem volt benevezve az indiai keretbe! Ez is mutatja, hogy a krikett mennyire az úriemberek sportja, és hogy maga Szinh mennyire úriember.

Összességében elmondható volt róla, hogy ügyes ütőjátékos, a mezőnyben főként katonaként jeleskedett, és gyakran próbálkozott jobbra csapódó lassú dobásaival is. Bár belföldi szinten sokszor hatékony volt dobásban is, a nemzetközi krikettben kevésbé: első tesztkapuját 651-edik dobásából szerezte meg. Ez utána sok-sok évtizedig világcsúcs maradt. Viszont akik ismerték, úgy tartották, rendkívül jó esze is van a játékhoz, és a sáv talaját is kiválóan olvassa.

Ami viszont igazán érdekes vele kapcsolatban, az a magánélete: ő lett ugyanis az első indiai tesztkrikettező, aki két különböző vallási csoporthoz tartozóan is játszott tesztet. Amikor elkezdte, az 1950-es évek közepén, még szakállas, turbános szikh volt, amikor befejezte, akkor pedig már borotvált állú, rövid hajú fiatalemberként láthattuk viszont, aki időközben áttért a kereszténységre. Hogy mi állt a háttérben? Mi más, pontosabban ki más, mint egy nő: egy keresztény nő, akibe beleszeretett, és akit így akart feleségül venni. Bár az eredménylapokon neve továbbra is A. G. kezdőbetűkkel szerepelt, de egyik kortársa szerint a vallásváltás névváltással is járt: ő azt állítja, Kripál Szinh az Arnold George keresztneveket vette fel. Ezt azonban nem minden krikett-történész fogadja el valós állításnak.

Végül egy Esmie nevű nővel házasodott össze, aki egyébként 1973-ban egyik társalapítója lett a tamilnádui női krikettszövetségnek is. Nem találtunk forrást arra, hogy ez a nő azonos-e az imént említett keresztény nővel: szerintünk nem, de ez nem 100%. A párnak aztán legalább két fia és egy leánya is született: a fiúk szintén kriketteztek.

Szinhnek azonban korábban volt egy másik, nagyon aprócska, de furcsa következményekkel járó nőügye. Még 1961 decemberében történt, hogy Kripál Szinhet és az egyik legjobbnak tartott indiai pörgető dobót, Szubhás Guptét fegyelmi okokból nem nevezték be a Kalkuttában rendezett tesztmérkőzésre. Az történt ugyanis, hogy amikor az indiai csapat az Imperial nevű szállodában szállt meg, az imént említett két játékos osztozott a 7. számú szobán, és Kripál a szobából felhívta a szálloda recepciós lányát, és elhívta egy italra – a lány azonban nem igazán örült ennek, és panaszt tett a csapatmenedzsernél. A hívást lenyomozták, így derült ki, hogy az ő szobájukból érkezett: ezért aztán mindkettejüket eltiltották, annak ellenére, hogy semmi különös probléma nem történt, nem erőszakoskodtak a lánnyal meg semmi. Amikor később megkérdezték Guptét, hogy nem próbálta-e meg megakadályozni Kripált, hogy telefonáljon, azt válaszolta: Ő egy nagy ember, hogyan állíthattam volna meg? A 32 évesen a válogatottból örökre kikerülő Gupte azt is elmondta: apja fontolgatta, hogy bepereli Kripál Szinhet, de nem volt elég pénze a per megindításához. Mihir Bosz író Az indiai krikett története című könyvében így összegezte a történteket: India első legnagyobb pörgetőjének – ha Mánkadot mindenesnek soroljuk be – a pályafutása azért ért véget, mert úgy alakult, hogy egy szobában lakott valakivel, aki szeretett volna együtt italozni egy lánnyal. Ilyesmi csak Indiában történhetett meg.

Szinh az 1972–1973-as idénytől az állami csapat válogatóbizottságának tagja, az 1980–1981-es szezontól pedig elnöke lett, sőt, 1984–1985-ben az országos válogatóbizottságban is megjelent. Viszonylag fiatalon hunyt el: még 54 éves sem volt, amikor egy hirtelen szívroham végzett vele.