A jamaikai származású Easton Dudley Ashton St John McMorris (becenevén: Bika) 1948 és 1952 között a Kingstoni Középiskolába járt, iskolai krikettcsapatát két kisebb kupa, a Napfény-kupa és a Minor Cup megnyeréséhez is hozzásegítette.

Első osztályú pályafutása nem volt eredménytelen (95 meccsen például 18 százast ért el), de amikor megkezdte szereplését a karib-térségi tesztválogatottban, bizony az elején nem jött ki jól neki a lépés. Első tesztjén (Pakisztán ellen) csak 13+16 pontot ütött, közel két év múlva második tesztje pedig úgy kezdődött, hogy egyetlen dobással sem kellett szembenéznie, és máris kifutották... sőt, aztán meg is sérült, és a sorozat következő tesztjét ki kellett hagynia. Igaz, a harmadikon az első játékrészben 73 futást gyűjtött, de utána megint gyengén teljesített, és jó időre kikerült a válogatottból.

Amikor 1962-ben visszatért, már sokkal jobb formában játszott. Először India ellen 125 pontot szerzett egyetlen játékrészében, két teszttel később pedig mindkét játékrészében 50-est ütött. 1963-ban és 1966-ban még része volt az Angliában turnézó válogatottnak, de ott nehezen birkózott meg a lassabb, zöldebb sávokkal, így alig szerzett futásokat. Ezek után már csak Jamaika Shell Shield-csapatában játszott első osztályú krikettet, ott viszont eredményesen, sőt, egy időben a csapat kapitánya is volt. 1969-ben a bajnokság megnyeréséig vezette a csapatot.

Aktív pályafutása után a Jamaikai Krikettszövetség tanácstagjaként és a jamaikai csapat menedzsereként is tevékenykedett, és a krikettől függetlenül is dolgozott, mint egy tengerentúli mezőgazdasági munkaprogram összekötő tisztje. 1972-ben a jamaikai kormány állami kitüntetésben részesítette.

Abban az időszakban játszott, amikor még nem voltak korlátozott játszmaszámú meccsek, ahol nagy igény lett volna az agresszivitásra: és ez volt a szerencséje, ugyanis főként védekező technikája volt igen kiváló. Azt is tartották róla, hogy a pörgetett dobásokkal jobban szeretett szembenézni, mint a gyorsakkal.

Egyike volt annak a 19 híres játékosnak, akiket 2021-ben egy hatalmas falfestményen örökítettek meg a kingstoni Sabina Parkban. A sokak által gyakorlatias gondolkodású, lelkiismeretes, jókedvű, önzetlen úriemberként ismert McMorris a következő évben, 2022-ben hunyt el betegség következtében.