Brian Booth

Krikettgalaxis-azonosító: j2567

Ország: Ausztrália Ausztrália

Születés: 1933. október 19.

Születési hely: Perthville (Új-Dél-Velsz állam, Ausztrália)

Halál: 2023. május 20. (89 évesen)

Nem: férfi

Szerepkör: közepes rendű ütős

Ütés: jobbkezes

Dobóstílus: jobbkezes közepes, jobbra csapódó

Teszt: 65. legtöbb futás Ausztrália színeiben (1773), időszak: 1961–1966

Ütési és mezőnyjáték-statisztika:

Formátum	Mérk.	Jr.	NEK	Futás	MaxFut	ÜÁ	DVSZ	ÜA	100	50	4	6	Elk.
Teszt	29	48	6	1773	169	42,21	-	-	5	10	-	3	17
1. osztály	183	283	35	11265	214*	45,42	-	-	26	60	-	-	118
A-listás	1	1	1	79	79*	-	-	-	0	1	-	-	2

Dobóstatisztika:

Formátum	Mérk.	Jr.	Dobás	FE	Kapu	LDT (jr)	LDT (m)	DÁ	Gazd.	DTA	4 k/jr	5 k/jr	10 k/m
Teszt	29	12	436	146	3	2/33	2/33	48,66	2,00	145,3	0	0	0
1. osztály	183	-	2112	956	16	2/29	-	59,75	2,71	132,0	-	0	0
A-listás	1	-	-	-	-	-	-	-	-	-	-	-	-

Ma már mindenki felkapná a fejét, ha azt hallaná, hogy egy olimpikon sportoló egy másik sportágban hazája válogatottjának kapitányságáig viszi. Bár a 20. század közepén ez még annyira nem lehetett nagyon meglepő, de azért már akkor sem volt mindennapos. Márpedig Brian Charles Booth ilyen játékos volt: 1956-ban a melbourne-i olimpián még gyeplabdázóként vett részt, később pedig az ausztrál krikettválogatott kapitánya is volt.

Gyerekkorában lényegében még minden ausztrál faluban működött valamilyen sportklub (általában krikett- vagy teniszklub). Szülőfalujában, Perthville-ben sem volt ez másként: általános iskolás korában ő is a krikett vonzásába került. Igaz, eleinte csak a mezőnyben számítottak rá a falusi csapatban, vagy néha, ha néhány tapasztaltabb ütős nem tudott eljönni, akkor ő is beállhatott ütni.

Gyerekként otthon apjával gyakorolt sokat: akár kint a falu főutcáján, akár saját kertjükben, ahol egy kis kőtörmelékkel felszórt sávot alakítottak ki. Gyakran a szomszédaik is átjöttek játszani, és addig kriketteztek, amíg csak be nem sötétedett annyira, hogy ne lássák jól a labdát. A fiú elsősorban a kéz oldalra történő ütésekben fejlődött, mivel házuk a láb oldalon állt, és anyja nem szerette, ha a szálcementből készült oldalfalat találja el...

Első szabályos, versenyszerű krikettmeccsét 12 éves korában játszotta, amikor már egy bathursti középiskola csapatában szerepelt.

Később első osztályú krikettezővé vált: az 1954–1955-ös szezontól egészen 1968–1969-ig játszott ezen a szinten. Az Új-Dél-Velsz csapatában 93 első osztályú meccset játszott, ahol 5577 futást gyűjtött be, és összesen 11-szer ért el százast. A nagy lehetőségre, hogy tesztmeccsen is pályára léphessen, 27 éves koráig kellett várnia: ekkor mutatkozott be Anglia ellen. Igaz, mint később elmesélte, önbizalma nem volt valami nagy: úgy érezte előtte, mindjárt az első dobásból ki fog esni, és tesztpályafutása véget is ér – ám már ez sem lett volna semmiség, hiszen így is elmondhatta volna, hogy legalább játszott egy tesztet Anglia ellen. Végül a bemutatkozás jobban alakult, és később összesen 29 teszten szerepelhetett.

1965 végén nagy lehetőség kapujába került: Bob Simpson, a csapatkapitány eltörte a kezét, így ki kellett hagynia a Hamvak első tesztjét, helyére pedig Booth-t választották meg kapitánynak. A második tesztre Simpson visszatért, de aztán meg bárányhimlős lett, így a harmadik meccsen ismét Booth vezette az ausztrálokat. Igaz, ezek után már nem hogy kapitány nem volt többet, de játékosként sem vett már részt több teszten.

15 éven át edzősködött is, de csak a St George’s klub U16-os csapatánál. Bár döntőt sosem nyertek, neki, mint mondta, nem is az volt a lényeg, hanem hogy a fiatalok minél többet tanuljanak és élvezzék a játékot. Leghíresebb tanítványa egyébként Moisés Henriques volt, akiből később tesztjátékos vált.

Booth hívő keresztény ember volt: élete legmeghatározóbb eseményének tartotta, hogy 20 éves kora körül rátalált Krisztusra. A vasárnapokat templomba járással, családjával és pihenéssel töltötte, és mint elmondta: ez egész életének egyfajta kiegyensúlyozottságot kölcsönzött.

Feleségét Judithnak hívták, és négy leányuk született.