Ray Illingworth

Ray Illingworth

Krikettgalaxis-azonosító: j295

Országrész: Anglia

Születés: 1932. június 8.

Születési hely: Pudsey (Yorkshire, Egyesült Királyság)

Halál: 2021. december 25. (89 évesen)

Nem: férfi

Szerepkör: mindenes

Ütés: jobbkezes

Dobóstílus: jobbra csapódó

Egyéb tevékenység: edző, kommentátor

Krikettező rokonság: Ashley Metcalfe (vő)



Ütési és mezőnyjáték-statisztika:

FormátumMérk.Jr.NEKFutásMaxFutÜÁDVSZÜA1005046Elk.Lev.
Teszt619011183611323,24--25-3450
ENN320542,501827,77000010
1. osztály78710732132413416228,06--22105--4460
A-listás2181445523807926,74--04--580

Dobóstatisztika:

FormátumMérk.Jr.DobásFEKapuLDT (jr)LDT (m)Gazd.DTA4 k/jr5 k/jr10 k/m
Teszt611001193438071226/297/2931,201,9197,8530
ENN321308443/503/5021,003,8732,5000
1. osztály787-1178604202020729/42-20,272,1356,8-10411
A-listás218-809746861865/205/2025,193,4743,5330

Ray, azaz Raymond Illingworth az angol tesztválogatott nagy tudású kapitánya volt, a pályán mindenes (a mezőnyben leginkább árok), a pályán kívül kommentátor és krikettadminisztrátor, sőt, egy rövid ideig edző is. Kapitánysága alatt a válogatott 31 tesztmérkőzést játszott 1969-től 1973-ig bőven pozitív mérleggel, többek között Hamvakat is nyerve. Emellett 3 meccs erejéig ENN-kapitány is volt, itt pont 50%-os a mérlege. (Érdekesség, hogy ő volt az angol kapitány a világ első ENN-mérkőzésén is.) Fő erősségének azt tartották, hogy nagyon jól el tudta rendezni a mezőnyt, az ellenfél gyakran úgy érezhette, mintha többen lennének a pályán, mint 11.

Apja egy asztalos volt, aki a második világháború idején egy tölténygyárban is segédkezett. A fiú krikett-tehetsége már fiatalon feltűnő volt: iskolai csapatának színeiben 100 fölötti (!) ütési átlaggal játszott, és jók voltak a közepes sebességű dobásai is. (A pörgetésre csak kicsit később tért át.) Focizni is elég jól tudott, lehetőséget kapott játszani a Huddersfield Town és a Bradford City csapatában is, de végül a két sport közül a krikettet választotta.

19 évesen, 1951-ben mutatkozott be a Yorkshire első osztályú csapatában, és nem kevesebb mint 32 évvel később még mindig aktív játékos volt, amikor a Yorkshire-rel, mint kapitány, megnyerte a Vasárnapi Ligát. Eközben azonban nem végig a Yorkshire játékosa volt, hanem hosszú ideig (1969-től 1978-ig) a Leicestershire-t erősítette, utána pedig, amikor visszatért a Yorkshire-hez, néhány évig nem játszott, csak 1982-ben lépett újra pályára – 50 évesen. A Yorkshire kapitányaként egyébként 1966-tól 1968-ig három egymást követő évben megnyerte a híres megyebajnokságot, ezen kívül pedig még négy bajnoki címet szerzett velük (sima játékosként).

Hosszú pályafutása alatt elképesztő számokat ért el: első osztályú krikettben több mint 24 000 futást és 2000 kaput gyűjtött. 1960-ban megválasztották az öt Wisden Év Játékosának egyikévé.

Aktív pályafutása befejeztével a BBC-nél volt szakértő, majd az 1990-es évek közepétől az angolok válogatóembere és edzője is volt egy ideig. Szókimondó stílusa azonban kissé összeférhetetlenné tette, könnyen került konfliktusokba, ezért nem volt túl alkalmas edző, sőt, adminisztrátori pályafutása sem volt túl sikeres, mivel rendszeresen összeveszett Mike Atherton kapitánnyal. (Például az 1996-os világbajnokságon nem engedte Athertonnak, hogy a csapatában Alec Stewart lehessen a kapus, mert ő Jack Russellhez ragaszkodott.) A vitás ügyekkel kapcsolatban írt egy könyvet is Egyemberes bizottság címmel, azonban emiatt a játék hírnevének rontásával kezdték vádolni, sőt, a Devon Malcolmot érintő megjegyzéseiért 2000 fontnyi büntetést is kapott. (Igaz, ez ellen fellebbezett, és végül visszavonták a bírságot.)

Kicsi gyerek volt, amikor már segédkezett a krikettpályák karbantartásában, és idős felnőtt, amikor még mindig élvezettel hengerelte a füvet és festette a vonalakat a Farsley klub pályáján...

Gyermekkori szerelme egy Shirley nevű lány volt. Később őt vette feleségül, és két leányuk született: Diane és Victoria, akik mindketten egy-egy krikettjátékoshoz mentek férjhez (egyikük Ashley Metcalfe első osztályú játékoshoz). A leányok révén Ray Illingworth később nagyapává, sőt, még életében dédapává is vált.

2021-ben hosszú betegség (nyelőcsőrák) után hunyt el, éppen karácsony napján.

Alapból nem látható kép
×