Krikettgalaxis-azonosító: j449
Országrész: Anglia
Születés: 1946. október 6.
Születési hely: Queenstown (Fokföld tartomány, Dél-Afrika)
Halál: 2012. december 29. (66 évesen)
Halál helye: Sydney (Új-Dél-Velsz állam, Ausztrália)
Nem: férfi
Magasság: 198 cm
Szerepkör: mindenes
Ütés: jobbkezes
Dobóstílus: jobbkezes közepes, jobbra csapódó
Nemzetiség és/vagy származás: részben skót
Egyéb tevékenység: kommentátor
Krikettező rokonság: Ian Greig (testvér)
Ütési és mezőnyjáték-statisztika:
Formátum | Mérk. | Jr. | NEK | Futás | MaxFut | ÜÁ | DVSZ | ÜA | 100 | 50 | 4 | 6 | Elk. | Lev. |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Teszt | 58 | 93 | 4 | 3599 | 148 | 40,43 | - | - | 8 | 20 | 437 | 19 | 87 | 0 |
ENN | 22 | 19 | 3 | 269 | 48 | 16,81 | 378 | 71,16 | 0 | 0 | 19 | 3 | 7 | 0 |
1. osztály | 350 | 579 | 45 | 16660 | 226 | 31,19 | - | - | 26 | 96 | - | - | 345 | 0 |
A-listás | 190 | 177 | 19 | 3899 | 129 | 24,67 | - | - | 3 | 21 | - | - | 88 | 0 |
Dobóstatisztika:
Formátum | Mérk. | Jr. | Dobás | FE | Kapu | LDT (jr) | LDT (m) | DÁ | Gazd. | DTA | 4 k/jr | 5 k/jr | 10 k/m |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Teszt | 58 | 93 | 9802 | 4541 | 141 | 8/86 | 13/156 | 32,20 | 2,77 | 69,5 | 6 | 6 | 2 |
ENN | 22 | 19 | 916 | 619 | 19 | 4/45 | 4/45 | 32,57 | 4,05 | 48,2 | 1 | 0 | 0 |
1. osztály | 350 | - | 52513 | 24702 | 856 | 8/25 | - | 28,85 | 2,82 | 61,3 | - | 33 | 8 |
A-listás | 190 | - | 8435 | 5650 | 244 | 6/28 | 6/28 | 23,15 | 4,01 | 34,5 | 12 | 3 | 0 |
Tony, azaz Anthony William Greig az akkor még Queenstownnak nevezett, később a Komani nevet felvett dél-afrikai városban született 1946-ban, majd az 1970-es évek középső tartományában 80 alkalommal szerepelt az angol válogatottban. Mindkét akkor nemzetközi formátumban (teszt és ENN) egy ideig kapitány is volt, igaz, akkor nem túl sok sikerrel. Annál több sikere volt viszont egyénileg, hiszen kiváló mindenes játékos volt. Dobójátékának érdekessége, hogy lassú pörgetett (jobbra csapódó) és közepes sebességű dobásokat is megeresztett.
Vannak, akik azt mondják, Greig találta fel
a rövid csúcs mezőnypozíciót. Hogy így volt-e, nem tudjuk, de hogy úttörőnek számított a rövid csúcson történő mezőnyjátékban, az biztos.
Apja szigorú, nyers stílusú, nagy elvárásokat támasztó skót ember volt, a fiú talán ennek is köszönhetően nagy munkabírású, szorgalmas krikettezővé fejlődött. Gyermekkorát Dél-Afrikában töltötte, majd Angliába költözött. Még 20 éves sem volt, amikor 1965-ben próbajátékra ment a Sussexhez, ahol jól teljesített, így rögtön elkezdődhetett első osztályú pályafutása, ami ez után 1978-ig tartott. 1972-ben mutatkozott be a tesztválogatottban (mindjárt egy fontos Hamvak-meccsen), és nem is akárhogy: mindkét játékrészben 50 fölötti futást teljesített, és még 5 kaput is szerzett.
Igen magasra, közel két méteresre nőtt, de mégis fürgén mozgott, stílusa pedig egyszerű, cizellálatlan volt. 1975-ben ő volt a Wisden Év Krikettezője díj egyik elnyerője.
1974-ben egy trinidadi teszten érdekes jelenetnek volt a főszereplője. A mérkőzés második napjának legvégén, amikor az utolsó dobást Bernard Julien levédekezte, mindenki azt hitte, vége a játéknapnak. De volt még néhány másodperc, amíg a játékvezető ezt nem jelezte, tehát hivatalosan még folyt a játék: a rövid csúcson álló Greig pedig ezt kihasználva fölvette a labdát, és ledobta vele a dobó felőli vég kapuját, ahonnan Alvin Kallicharran, az inaktív ütős, már elindult lefelé a pályáról, mivel ő is úgy gondolta, mint Greig kivételével mindenki más, hogy vége a játéknak. Greig apellálására természetesen a bíró, Douglas Sang Hue nem tehetett másként, mint kiküldte Kallicharrant... Erre persze a nézők felháborodtak, fújoltak, és még órákig tartott, mire az ügyet megbeszélték a kapitányok, a játékvezetők, sőt, még a helyi krikettszövetség képviselői is. Végül egy rögtönzött sajtótájékoztatón bejelentették, hogy az angolok visszavonják az apellálásukat, így Kallicharran játékban maradhatott. Szerencsére a következő nap hétfő, azaz pihenőnap volt, ezalatt pedig lenyugodtak a kedélyek, és kedden, a játék folytatásakor Greig és Kallicharran már békés kézfogással jelezte, hogy az ügy lezárva.
Aztán az 1970-es évek közepén sokminden megváltozott Greig életében. Megismerte Kerry Packert, az ausztrál vállalkozót, aki elkezdte tervezgetni egy új, a hivatalos szervezetektől független krikett-torna, a Világsorozat létrehozását: Greignek is megtetszett az ötlet, és nem csupán játékosnak jelentkezett a majdani eseményre, hanem ő maga is beállít titokban más játékosokat toborozni. Amikor azonban ez nyilvánosságra került, persze botrány lett belőle, és még a válogatottbeli kapitányi tisztségét is elvesztette. A Világsorozatban viszont sokra vitte, hiszen ő volt az abban szereplő világválogatott kapitánya.
A Világsorozatnak köszönhetően költözött Ausztráliába, ahol ezután élete további részét töltötte. Kommentátorként a szintén Packer-tulajdonú 9-es csatornához került, ahol több mint 30 éven át dolgozott. Dohányzott, így nem akkora csoda, hogy 2012-ben tüdőrákot diagnosztizáltak nála – igaz, néhány hónappal későbbi, a sydney-i Szent Vince kórházban bekövetkezett halálát nem ez, hanem szívroham okozta.
Kétszer házasodott: első házasságából egy fia (Mark) és egy leánya (Samantha) született, második feleségét Viviannek hívták, vele szintén egy fiuk és egy leányuk volt (Tom és Beau). Fia, Mark (Tony anyja közreműködésével) Tony Greig: szerelem, háború és krikett címmel életrajzi könyvet is írt a legendás játékosról.