Krikettgalaxis-azonosító: j852
Ország: Ausztrália
Születés: 1862. szeptember 17.
Születési hely: Richmond (Tasmánia állam, Ausztrália)
Halál: 1956. július 20. (93 évesen)
Halál helye: Hobart (Tasmánia állam, Ausztrália)
Nem: férfi
Becenév: Skót
Szerepkör: ütős
Ütés: jobbkezes
Dobóstílus: jobbkezes közepes
Ütési és mezőnyjáték-statisztika:
Formátum | Mérk. | Jr. | NEK | Futás | MaxFut | ÜÁ | DVSZ | ÜA | 100 | 50 | 4 | 6 | Elk. | Lev. |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Teszt | 2 | 4 | 0 | 41 | 19 | 10,25 | - | - | 0 | 0 | - | 0 | 0 | 0 |
1. osztály | 48 | 90 | 9 | 1750 | 119 | 21,60 | - | - | 2 | 5 | - | - | 31 | 0 |
Dobóstatisztika:
Formátum | Mérk. | Jr. | Dobás | FE | Kapu | LDT (jr) | LDT (m) | DÁ | Gazd. | DTA | 4 k/jr | 5 k/jr | 10 k/m |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Teszt | 2 | - | - | - | - | - | - | - | - | - | - | - | - |
1. osztály | 48 | - | - | 320 | 14 | 3/15 | - | 22,85 | - | - | - | 0 | 0 |
A Skót becenevű Edwin James Kenneth (azaz Kenny) Burn életéről keveset tudunk, de ebbe a kevésbe azért belefoglaltatik egy kis érdekes történet. 1890-ben történt, hogy az Angliába induló ausztrál válogatottba egy második számú kapust kerestek az első számú Jack Blackham mögé, és úgy alakult, hogy ezt a kapust Burn személyében találták meg. Az ausztrálok hajója átszelte az Indiai-óceánt, megérkezett a Vörös-tengerhez, majd... majd Burn bevallotta, hogy korábban még sosem volt kapus! Végül az angliai teszteken nem is állt be a kapuk mögé, csak ütősként szerepelt, és 4 játékrész alatt 41 futást (és egy kacsát) gyűjtött be.
Burn egyébként a Richmond CC és a Wellington CC klubokban játszott, valamint a 19. század végefelé hosszú éveken át szülőhelye, Tasmánia csapatában, még bőven mielőtt Tasmániát is bevonták volna a Sheffield Shield küzdelmeibe. Egész jó ütőjátékos volt: 41-szer ért el százast, ebből két alkalommal pedig még a 350 pontot is meghaladta, és 11 szezonban is ő volt a tasmán csapat legjobb ütési átlaggal rendelkező játékosa. Az 1895–1896-os idényben nem kevesebb mint 6 egymást követő játékrészben sikerült háromszámjegyű pontot ütnie, és két ausztrál klubrekordot is felállított: egyrészt ebben a szezonban egy Wellington-meccsen 123-neski + 213-neski volt a teljesítménye, másrészt 1899–1900-ban 1200 futást teljesített 133-as átlaggal.
Halála előtt ő volt a legidősebb élő tesztjátékos a világon.