A nyeretlenségi és a veretlenségi sorozat is megszakadt az IPL-végselejtezőben
2024. május 22. – Szerző: Krikettgalaxis
Mindkét résztvevő, a Royal Challengers Bengaluru és a Rajasthan Royals is a várakozásokkal ellentétesen teljesített a mai végselejtezőben, ami lefordítva azt jelenti: az RCB a 4. helyen végez idén, a Rádzsasztán pedig tovább küzdhet a második elődöntőben.
A híres dzsajpuri rózsaszín palota, a Havá Mahal (illusztráció)A kép szerzője: Chainwit. (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0
Néhány héttel ezelőtt egy ilyen találkozóra azt mondtuk volna előzetesen: egyértelmű lesz a rádzsasztáni siker. Ma délelőtt viszont azt: sokkal valószínűbb a Bengaluru győzelme. Óriási formaváltozáson mentek át ugyanis a csapatok: míg a Royals első 9 meccséből 8-at megnyert, utána 4 vereség következett egymás után, majd egy eredmény nélküli meccs. A Royal Challengers ellenben már szinte biztos kiesőnek számított, miután első 8 találkozójából csak 1-et tudott megnyerni: ekkor nagyjából úgy álltak, hogy a továbbjutásukhoz minden további meccsüket lényegében kötelező volt megnyerni. Igen, mind a hatot. És megcsinálták. Azaz: mondhatjuk, hogy hat egyenes kieséses mérkőzésen vannak túl, így egy hetedik (ami már papíron is tényleg egyenes kieséses) már biztosan nem okoz nekik túlzott lelki terhelést.
Amikor a csoportkörben találkozott a két csapat, Virát Kohlí 100-ast szerzett ugyan az RCB-ben, de a Royalsnál is volt egy 100-as Jos Buttler részéről – utóbbi pedig többet ért, mert végül a rózsaszínek nyertek. Buttler azonban ma már nem volt itt, ugyanis hazautazott az angol válogatotthoz – más kérdés, hogy a ma esti Anglia–Pakisztán vébéfelkészülési meccset Leedsben pont elmosta az eső...
Míg a mindenkit félresöprő Bengaluru ugyanazt a csapatot küldte pályára, mint legutóbb, a Rádzsasztán egyet változtatott: mivel Shimron Hetmyer egy nagyjából három hetes, sérülés miatti kihagyás után ma már bevethető volt, így be is vetették (csereként a második félidőben), így egy játékost ki kellett hagyni – ez pedig Nandre Burger lett.
A mérkőzést ugyanúgy Ahmadábádban rendezték, mint a tegnapi első elődöntőt. Akkor már elég hamar, de nem a legelején megérkezett a harmat, így kézenfekvőnek tűnt ma a dobást választani: a Royals így is tett. Az erőfölényben Trent Boult három játszmájából mindössze 8 futást gyűjtött az RCB, míg a másik három, páros sorszámú játszmából 42-t – és ez a minta igen érdekes módon szinte az egész félidőre igaz volt: a páros sorszámú játszmákban összességében sokkal több futás és jóval kevesebb kapu született, mint a páratlanokban! Az első kapu egyébként már az említett erőfölény során elesett: Boult ejtette ki Faf du Plessist, de a legnagyobb dicséret az elkapást végrehajtó Rovman Powellt illeti – messziről szaladt oda és előrevetődve kapta el a labdát: a szezon egyik legszebb mozdulata volt! Egy kevésbé látványos, de ugyanilyen értékes elkapás során aztán Kohlí is búcsúzott a 8. játszmában, így a félidő felére átlagos, 76/2-es állást láthattunk. És ha már az elkapásokat emlegettük: a 11. játszmában Dhruv Dzsurel egy csemegének ígérkező labdát volt képes elejteni, méghozzá Radzsat Pátídár ellen – és ez is hozzájárult ahhoz, hogy Pátídár végül csapata legeredményesebb ütőse legyen ma, igaz, ő is csak 34 futással. A 13. játszma két újabb kaput hozott: ebből a legérdekesebb Glenn Maxwellé, akinek ez volt az IPL-ben már a 18. kacsája – ennél többje senkinek sincs! Ugyanennyije pedig csak mostani csapattársának, Dines Kártiknak, aki néhány dobással később majdnem vissza is előzte Maxwellt! Ugyanis az első dobásból, amivel szembenézett, a bíró máris LKE-t ítélt, és csak a videózás során ítélték meg úgy, hogy beleért az ütővel, ezért vissza kellett vonni az ítéletet. Bár ez a videózás szült egy kis vitát: a rezgésérzékelő grafikonján megjelent ugyan egy kis tüske, amikor a labda az ütő mellett haladt el, de közben a képen úgy látszott, hogy van rés a labda és az ütő között. Lehet, hogy a rezgést az ütő és a lábszárvédő találkozásának hangja okozta, ami véletlenül pont ugyanebben a pillanatban történt? Nem tudjuk, csak azt, hogy Kártik megmenekült a 19. kacsájától. Aztán a félidő végéhez közeledve Mahipál Lomror gyors 32 pontja érdemel még említést, de összességében a Bengaluru nem hozta azt az elsöprő ütőjátékot, amire sokan számítottak, és egy közepes, 172-es eredménnyel zárt.
A kergetés az RCB dobóinak indult jobban: két játszma után még csak 6 futása volt a Rádzsasztánnak. De utána Jasaszví Dzsájszvál hirtelen rákapcsolt, és Tom Kohler-Cadmore is abbahagyta a tétlenkedést: gyors egymásutánban hozták le a négyeseket, egészen a 6. játszma közepéig, 46/0-ig, amikor Lockie Ferguson kiejtette Kohler-Cadmore-t: a bajszos új-zélandi egy tökéletesen kivitelezett jorki dobással gyönyörködtette a közönséget. Közben egyébként Cameron Green egyszer elejtette Dzsájszvált – a sors azonban kiegyenlítette a számláját, mert később végül az ő dobásából kapták el az ütőst: igaz, akkor már 45 ponttal rendelkezett. Ennél több pontot később sem ért el senki a mai meccsen, viszont többen is voltak, akik két számjegyű eredményüket igen kevés labdából hozták. A 13. játszma végén 111/3 volt az állás, ami elég kiegyenlítettnek tűnt (bár inkább az RR-nek tetszhetett jobban), a következő dobásból viszont itt is jött egy érdekes jelenet. Riján Parág és Dhruv Dzsurel lefutottak egy szimplát, és majdnem egy másodikat is, de az utolsó pillanatban egy Kohlí által visszahajított labdával Green ledöntötte a kaput – bár az nem volt egyértelmű, hogy birtokolta-e a labdát a játékos a ledöntés pillanatában. A videóbíró szerint igen, így végül Dzsurel kiesett. Utána Parág és a csereként beállt Hetmyer fölhozták úgy a Royalst, hogy már csak 19 futás kellett az utolsó 3 játszmában, ami annyira kevés volt, hogy hiába ejtette ki most egy játszmán belül mindkettejüket Mohammad Szirádzs, azt már nem tudták megakadályozni a dobók, hogy a Royals beérjen a célba, ráadásul egy teljes megmaradó játszmával.
Közel egy hónap után újra nyert tehát a Rádzsasztán – éppen a legjobbkor, mert így folytathatják pénteken a Sunrisers ellen az elődöntőben. Viszont több mint egy hónap után újra kikapott a Bengaluru – éppen a legrosszabbkor, mert nekik ez már a végleges búcsút jelenti: tovább várhatnak tehát első bajnoki címükre, legalább egy újabb évet.
