Az írek elleni eredmény is bizonyítja, hogy India a végső győzelemre is esélyes
2024. június 5. – Szerző: Krikettgalaxis
Folytatódott a világbajnokságon az alacsony pontszámú mérkőzések sorozata, de nem mintha ez bármiért is baj lenne: ez nem foci, ahol bosszúsak a szurkolók, ha kevés a gól. A mai találkozón Írország 100 alatti célt állított föl, amit a bombaerős India alig több mint 12 játszma alatt levadászott.
A Tádzs Mahal (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Sokmindenről lehetett beszélni ennek a mérkőzésnek a kapcsán, előtte is, közben is és utána is. Előtte például lehetett latolgatni az írek esélyeit is, ők ugyanis nem rossz formában érkeztek meg a vébére: igaz, hogy legutóbbi győzelmeiket nem pont a világ legerősebb csapatai ellen szerezték, de azért kevesebb mint egy hónapja becsúszott például egy Pakisztán elleni siker is. És persze (jóval többet) lehetett beszélni Indiáról: vajon sikerült-e a bőséges választékból pont a legjobb játékosokat kiválasztani a tornára? Miért nem esett latba nagyobb súllyal a most befejeződött IPL-ben mutatott teljesítmény? Bár tegyük hozzá: ezek a kérdések továbbra is nyitva maradtak, talán majd Pakisztán vagy később más válogatottak ellen megkaphatjuk rá a választ.
Ugyancsak témát adott az amerikai rendezés. Ebben a New York-közeli stadionban eddig egy mérkőzést rendeztek, ahol Srí Lanka 77 futást tudott begyűjteni az első félidőben. Mint a bevezetőben is írtuk, és ahogy a régebbi krikettszurkolók tisztában is vannak vele: az alacsony pontszám önmagában nem baj, sőt, gyakran egy ilyen meccs izgalmasabb is lehet, mint amikor 220-ig, 250-ig zúz egy csapat. De azért a 77 az egy kicsit... na. Ennyire rossz lett volna a talaj? A másik kérdés, hogy jól döntöttek-e a szervezők, hogy pont ide építették a stadiont, és hogy ilyen kirívóan drágák voltak a jegyek. A létesítmény ugyanis viszonylag messze van a várostól, tömegközlekedéssel nem is igazán megközelíthető, de még aki autóval jön, annak is sokat kell gyalogolnia a parkolótól. Így aztán hiába élnek 8 millióan csak New Yorkban, meg még további milliók a közvetlen közelében, ma sem tudták megtölteni a 34 000 férőhelyes lelátót: jó, ha kezdéskor 20 000-en voltak.
India az ütést választotta, Írország pedig Andy Balbirnie-vel és a még nála is rutinosabb Paul Stirlinggel kezdett. De őket nem sokáig láttuk játszani: Arsdíp Szinh a 3. játszmában mindkettejüket kiejtette. Igaz, Szinh teljesítménye ezek után valamitől leromlott, volt olyan játszma is, amikor négy dobása is szélesre sikerült, az egyikből ráadásul határ is lett. Dzsaszprít Bumráh viszont rögtön utána javított is ezen a pazarló játszmán: ő egy szűzzel jelentkezett be. Így az erőfölény 26/2-re végződött, és a 26-ból 9 széles extra volt... A mérkőzés pedig ezek után nagyon egyenes vonal mentén folytatódott: hat egymás utáni játszma következett, amikor mindegyikben pontosan egy újabb ütős esett ki: a különbség csak annyi volt köztük, hogy hány pontot szereztek az írek: ez 0-tól 8-ig változott, vagyis volt közte még egy szűz – ezt Hárdik Pándjá dobta. Mindenesetre így 12 játszma elteltével 52/8-at mutatott az eredményjelző: innen igen szép eredménynek tekinthető, hogy Gareth Delany két hatossal és két négyessel, valamint leginkább Josh Little 14 futásának segítségével 96 pontig föl tudta hozni Írországot. Sőt, egy kicsit még ennél is több lehetett volna, ha a végén Delany és Ben White jobban megérti egymást, és utóbbi nem vágott volna bele egy öngyilkos második futásba – amit az indiai mezőnyjátékosok kifutással büntettek.
És ahogy ezek után várható volt, Írországnak kevés öröm jutott a folytatásban is. De azért jutott egy kicsi: például az, hogy Mark Adair dobásából elég hamar, 1 megszerzett futás után elkapták Virát Kohlít a mélységi hármason. De aztán a másik nyitó ütős, Rohit Sarmá és a 2022-es súlyos balesete óta most először a válogatottban játszó Risabh Pant megmutatta: ha nem is nagyon ütősbarát ez a talaj, azért nem feltétlenül egy szántóföld. Bár az erőfölény végén látott 39/1 máskor nem tűnt volna valami szépnek, de most kimondottan kecsegtető volt, ráadásul az igazi gyorsulás ezek után következett. Sarmá, miközben összesítésben (harmadik játékosként a világon) átlépte a 4000 NH20-as futást és mellesleg a 600 nemzetközi 6-ost is, itt, ezen a meccsen 50-est is elért – majd világszerte többszázmilliónyi embert ijesztett meg: sérülés miatt visszavonult! Valószínűleg a felkarján vagy a vállán találta el a labda, és az fájt neki: nem tűnt nagyon súlyosnak, így legközelebb nagy valószínűséggel megint játszik majd. A helyére bejövő Szúrjakumár Jádav ugyan nagyon hamar kiesett, de ekkor már olyan közel volt a cél, hogy ez nem sokat számított: hamarosan, a 13. játszmában egy Pant-hatossal meg is lett az indiai győzelem.
