Banglades leutánozta a tegnapi Pakisztánt, Dél-Afrika meg a tegnapi Indiát

2024. június 10. – Szerző: Krikettgalaxis

Rendkívül hasonlóan alakult a mai egyetlen vébémeccs, mint az egyik tegnapi: ugyanaz a pálya, ugyanolyan alacsony cél, ugyanolyan jó esélyek a kergetőknek nem sokkal a vége előtt – mégis az első csapat győzelme. Ezúttal Banglades volt a szenvedő fél, míg Dél-Afrika a győztes.

A Föld legnagyobb gránittömbjei közé tartozó Paarli-sziklák Paarl közelében (illusztráció)

A kép szerzője: Karen Pagel (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0

Tegnap megvolt az első kieső a világbajnokságon (Omán), most pedig esély volt rá, hogy meglesz az első biztos továbbjutó: ehhez Dél-Afrikának kellett legyőznie Bangladest. Papíron a keret erőssége és a közelmúlt eredményei is az afrikaiak mellett szóltak, na meg az is, hogy ők már kétszer is játszottak ezen a nehéz, furcsa New York-i pályán, míg Banglades csak egy bemelegítő mérkőzésen lépett itt pályára még a torna hivatalos kezdése előtt. Márpedig egy ilyen nem szokványos talaj esetén a rajta szerzett tapasztalat aranyat érhet! Mint írtuk: Dél-Afrika számára továbbjutást érhetett a győzelem, de vereség esetén sem kellett volna nagyon szomorkodniuk – sőt, még a bengáliaknak sem, mert nekik is volt már két pontjuk az eddigi egyetlen, Srí Lanka ellen vívott találkozójuk eredményeképpen.

Az ázsiaiak a múltkori összeállításukhoz képest most kihagyták a formán kívül játszó Szaumja Szarkárt, helyére pedig Dzsáker Álí került be. Dél-Afrika változatlan csapatot küldött pályára.

A nézősereg többsége szemmel láthatóan Bangladesnek szurkolt. Annak a Bangladesnek, amelyik ezúttal elsőként dobásra kényszerült, míg Dél-Afrikánál szokás szerint Reeza Hendricks és Quinton de Kock nyitott. Utóbbi méghozzá egy nullás után egy hatossal és egy négyessel, ám amikor Hendricks először sorra került, ő már máshogy mutatkozott be: egy kacsával – Tándzsim Hászán Szákib dobása ugyanis LKE-t érően találta el. De Kock hamarosan újabb hatossal jelentkezett, de Hászán Szákib igen hamar kidobta őt is, sőt, a 4. rendű Tristan Stubbst is az ő dobásából kapták el, még szintén az erőfölényben! De hogy még rosszabb híreket közöljünk a dél-afrikai szurkolókkal, azt is leírjuk, hogy ez a 3. Hászán Szákib-kapu már a 4. volt a meccsen, ugyanis közben még Aiden Markram is kiesett – így aztán hiába az a több hatos, az erőfölény 25/4-re végződött. De emlékszünk Dél-Afrika legutóbbi meccsére? Ott 16/4 volt ugyanekkor, és mégis megnyerték, mert jött a feltámadás. És jött most is: ezúttal Heinrich Klaasen és a 35. születésnapját épp ma ünneplő David Miller jóvoltából. Ők ketten ugyanis egy 79-futásos társulást tudtak összehozni, ami a legeredményesebb akárhányadik kapus pár lett ennek a pályának az eddigi rövidke története alatt, Dél-Afrikának pedig a valaha volt legjobb 5. kapus párja az NH20 formátumban. Nekik köszönhetően a 17. játszma végére meglett a csapat 100 pontja, de aztán, mivel hamarosan mindketten kiestek, a félidőt csak 113-mal tudták zárni a próteák.

Kevés, kevés ez a 113, de az előzményeket ismerve mégsem mondhatjuk azt, hogy innentől sétagalopp lett volna Bangladesnek. Tándzsid Hászán egy kicsit De Kockhoz hasonlóan teljesített: néhány határ (még ha nem is hatosok), majd kiesés – a többiek viszont nem utánozták le a többi dél-afrikai ütőst, ugyanis az erőfölényen már nem esett ki senki: 6 játszma után az állás 29/1 volt. De ami eddig késett, az nem múlt: a félidő feléig további 3 ütős mégiscsak búcsúzott, miközben a nemrég még teljesítménye miatt aggodalommal figyelt Anrich Nortje folytatta a világbajnokságon eddig tőle látott sziporkázást. Ám pont 4 kapu elvesztése után a bengáliaknál is összeállt egy tartós társulás: náluk Táohíd Hridaj és Máhmudulláh, akik szintén elvitték a 17. játszma végéig a csapatot, igaz, a 100 pont ekkor még nem volt meg nekik, csak a 94, de így is bőven ők tűntek esélyesnek a végső sikerre. Csakhogy az ő utolsó három játszmájuk is ugyanolyan rosszul sikerült, mint Dél-Afrikáéi az első félidőben: előbb Kagiso Rabada ejtette ki Hridajt, miközben a játszmájában csak 2 futás esett, aztán végül Keshav Maharaj védte meg az utolsó játszmában a 10 futásnyi előnyt.

Dél-Afrika végül 4 futással nyert, ami viszont felvet egy nagyon érdekes kérdést. Történt ugyanis a 17. játszmában, hogy Ottniel Baartman dobásából a bíró LKE-t ítélt Máhmudulláh ellen, így hiába gurult a labda ki a határon, Banglades nem kapott 4 TÉM extrát, hiszen az ütős kiesett. Csakhogy az ütősök kikérték a videózást, ami megállapította, hogy a kapu érvénytelen (mert túl éles volt a szög, és a labda túlzottan kitérült a láb-oldal irányába, nem találta volna el a kaput) – így a józan ész azt mondaná, hogy akkor a bengáliaknak jár a 4 TÉM. De a szabályok mégsem ezt mondták: ez így nulla pont maradt. És amint láttuk, végül pont ennyin múlt a győzelem és a vereség kérdése!

Akárhogy is, de tehát Dél-Afrika megszerezte harmadik győzelmét, amivel már behozhatatlan előnyre tett szert: a 20 csapat közül elsőként biztosították be a helyüket a Szupernyolcasban!