Ez az új-zélandi parádé már későn jött
2024. június 15. – Szerző: Krikettgalaxis
Egy órával később kezdődött az Uganda–Új-Zéland meccs, mint a másik esti vébétalálkozó, de mégis előbb fejeződött be: méghozzá azért, mert Új-Zéland gyorsan kidobta az egész ugandai csapatot, majd még annál is gyorsabban levadászta az alacsony célt. De hiába, hiszen már régebben eldőlt, hogy nem juthatnak tovább.
Egy barna kivi, Új-Zéland különlegessége (illusztráció)A kép szerzője: Glen Fergus (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 2.5
Az első valóban tét nélküli összecsapást láthattuk ma a vébén: a C csoportban ugyanis már korábban eldőlt, hogy Afganisztán és a Karib-térség lesz a két továbbjutó. Így aztán mind Uganda, mind Új-Zéland számára csak az volt a kérdés, tudnak-e szépen búcsúzni – bár Új-Zélandnak még egy meccse is lesz ezek után. Uganda ugyan teljesítette, amiért jöttek a tornára: szereztek egy győzelmet, ám az csak
Pápua Új-Guinea ellen volt, miközben azért az erősebb ellenfelektől eddig nagy veréseket kaptak. Ezt szerették volna legalább ma megváltoztatni azzal, hogy mondjuk legalább szorossá teszik a harcot.
Új-Zélandnál személy szerint senkit sem tettek felelőssé az eddigi kudarcokért, ami abból is látszik, hogy ma is ugyanazt a csapatot küldték pályára, mint legutóbb. Uganda kettőt változtatott: náluk Ronak Patel és Fred Achelam volt a két új ember az eddig három meccsen háromszor kacsázó Roger Mukasa, valamint a 43 éves Frank Nsubuga helyén.
Most viszont meg kell ismételnünk egy mondatot, amit tegnap az Omán–Anglia összecsapásról szóló hírben írtunk: A játékról viszont nem lehet túl sokat írni.
Vagyis lehetne, de bőven elég, ha röviden írunk. Új-Zéland a dobást választotta, és az első játszmában például máris két Trent Boult-kaput láthattunk. A másodikban semmi nem volt, csak egy TÉM, utána jött egy szűz, megint Boulttól, aztán egy újabb kapu... és így tovább, szinte minden játszma hasonlóan telt. Boulton kívül még Tim Southee és Rachin Ravindra is lehozott egy-egy szüzet, kaput pedig minden dobó szerzett legalább egyet, de a többség még többet. Az erőfölény után 9/3, a félidő felénél 21/5 volt az állás, a végére pedig 40/10. A legmagasabb ugandai pontszám 11 lett, Kenneth Waiswa részéről. Érdekesség, hogy férfi NH20-ban (ahol elérhető ilyen jellegű statisztikai adat) ez volt a világ második leggyengébb erőfölénye (egy 2021-es meccs után), és most fordult elő először a világon ebben a formátumban, hogy három dobó is, aki végigdobta a neki jutó 4 játszmát, 10 hagyott futás alatt maradjon – és tegyük hozzá, egy negyedik dobónak is lett volna erre esélye, csak idő előtt véget ért a félidő, mert kiesett az utolsó ütős is.
A második félidő meg aztán még inkább idő előtt ért véget. Nem elég, hogy a cél hiperalacsony volt, az ugandai dobók még 6 széles és egy rossz dobással is segítették ellenfelüket, akik közül csak Finn Allent sikerült kiejteniük. De őt is kicsit vitatott módon: egy elkapást ítéltek ellene meg, amit utána a videóíró megnézett, és elsőre azt mondta, hogy nem történt beleérés, a hallott hang pedig az volt, amikor az ütő érintette a földet – de aztán megnézte még egyszer, és akkor már úgy ítélte meg, hogy mégiscsak beleért az ütős a labdába. De ezen nem múlt semmi: főként Devon Conwaynek köszönhetően 5.2 játszma alatt meglett a győzelem Új-Zéland számára.
