Tavaly nem, de ma meglett az afgán csoda
2024. június 23. – Szerző: Krikettgalaxis
Bár – Afganisztán sorozatosan nyújtott jó teljesítményét látva – ma már nem is biztos, hogy csodának kell nevezni, hogy ezúttal, a tavalyi ENN-vébével ellentétben az afgánok le tudták győzni Ausztráliát. Pat Cummins hiába írt történelmet második egymás utáni mesterhármasával, Afganisztán is történelmet írt az eredménnyel.
Jellegzetes tájkép Afganisztán nyugati részén (illusztráció)A kép szerzője: Michael O’Connor, licenc: CC BY 2.0
Vajon máris eldől-e ma a két továbbjutó a Szupernyolcas első csoportjában? Ez volt a fő kérdés a mérkőzés előtt. Egy ausztrál győzelem esetén eldőlt volna: akkor India és Ausztrália elődöntőbe jut, Banglades és Afganisztán meg már csak a szép búcsúért játszik két nap múlva. A papírforma ezt a forgatókönyvet is jósolta, de ha van csapat a világon, amelyik rendszeresen képes felforgatni a papírformát, akkor az éppen Afganisztán. A tavalyi világbajnokságon is arattak több nem várt sikert – és többek között magát Ausztráliát is kis híján legyőzték, de akkor Glenn Maxwell egy olyan hihetetlen játékrésszel húzta ki az övéit a csávából, amilyet egy játékostól talán ha egyszer láthatunk az életében. Akkor az a győzelem az ausztrálok elődöntőbe jutását jelentette, és mint írtuk, ez ma is így lett volna.
A mai helyszínünk Saint Vincent szigete volt, ahol ugyan már játszottak három meccset ezen a vébén (ráadásul viszonylag alacsony pontszámúakat), de a stationon belül maga a dobósáv egy új, kemény talajú sáv volt. Apró érdekesség, hogy mivel az előre kijelölt meccsfelügyelő, Richie Richardson nem érezte jól magát, így helyette távmunkában Jeff Crowe látta el a teendőit.
Bár eddig a dobást választó csapatok ezen a pályán végül mindig kikaptak a tornán, Ausztrália mégis így döntött ma is. Emellett egy változtatást hajtottak végre az összeállításukban: a gyors dobó Mitchell Starc helyére a lassú Ashton Agart tették be. Eközben Afganisztán kettőt cserélt: náluk Nadzsíbulláh Zadrán és Hazratulláh Zazái maradt ki, míg Karím Dzsanat és a még elég tapasztalatlan Nángiálái Kharoti került be.
Agar mindjárt egy szűz játszmával jelentkezett be – igaz, extrákból 5 pontot így is begyűjtöttek az afgánok. A következő három játszma is 5–5 pöttyös labdát hozott: már most látszott, hogy ez a friss sáv sem lesz az ütősök paradicsoma. De ha a futások nehezen is gyűltek, bizony a kapuk is: ez erőfölényben sem esett ki senki a Rahmánulláh Gurbáz–Ibráhim Zadrán nyitó párból (akik 40 pontot gyűjtöttek ezalatt), és például a félidő felénél még mindig ez a két ütős volt bent (igaz, azért volt közben egy elejtett elkapás is Zadrán ellen – a tettes pedig Agar volt). Utána a 12. játszmában ismét elejtették Zadránt (most Marcus Stoinis), sőt, utána egy kifutási lehetőség is kimaradt – az ütősök köszönték szépen és masíroztak tovább. A 14. játszmára már a 100-at is elérték: ezzel már harmadszor teljesítettek ezen a vébén 100-as társulást, miközben egyetlen más csapat egyetlen más nyitó párja sem ért még el ennyit a tornán! Sőt, Ausztrália ellen bármelyik világbajnokságon soha nem állt fenn még ilyen eredményes első kapus társulás. Hamarosan az egyéni 50-es is meglett mindkettejüknek, Gurbáz pedig visszavette a vezetést a világbajnokság futásranglistáján is – de a 16. játszmában, 118-as állásnál Stoinis egy megtévesztő, lassabb labdával kiejtette. Innentől már záporozni kezdtek az afgán kapuk (és a rontott elkapások is...), de mivel a jó alap megvolt, a nehéz pálya ellenére 148-at tudtak összehozni a végére. Pat Cummins a 18. játszma végén és a 20. játszma elején ismét három ütőst ejtett ki egymás után: ahogy legutóbbi meccsén, úgy most is meglett neki tehát a mesterhármas! Olyan ember is kevés van a világon, aki egész pályafutása során két mesterhármast teljesít, de olyan, hogy kétszer egymás után megtegyék, NH20-ban még soha nem volt! Tesztben is csak egyszer (plusz egyszer, még 1912-ben egy olyan, hogy egy meccsen szerzett valaki kettőt), de ott egy picit kevésbé nagy szám egy mesterhármas (bár azért ott is az).
A cél tehát nem volt túl magas, de a pálya tulajdonságait is nézve nem tűnhetett nagyon könnyűnek sem. És Afganisztán rögtön álomszerűen is kezdett: Navín ul-Hak máris az első játszmában kidobta Travis Headet, a harmadikban pedig Mitchell Marshsal is végzett! Bár a vébé eddigi legjobb dobója, Fazalhak Fárúkí most nem volt eredményes, de helyette Mohammad Nabí igen, így David Warner még az erőfölényben kiesett. De az ausztrálok már korábban, a második kapu elvesztése után beküldték Maxwellt, a már említett 2023-as meccs hősét, hátha ma is hoz valami hasonlót – bár eleinte ennek még nem nagyon mutatkoztak az előjelei, mert a 6. játszma végén 13 dobásból még csak 11 pontja volt, Ausztrália pedig 33/3-ra állt. A következő időszak már jobban sikerült az ausztrálok (és Maxwell) számára: a félidő feléig nem vesztettek újabb kaput, ellenben több mint megduplázták a pontszámukat: 70/3-mal már ők tűntek a meccs esélyeseinek. De ekkor, 8-adik (!) dobóként az afgánok megpróbálkoztak Gulbadín Naibbal is, és ez lett a kulcs. Első játszmájában búcsúztatta Stoinist, második játszmájában Tim Davidet, harmadikjában Maxwellt (aki egyébként egész jó úton járt az ismételt megmentőség felé: már 59 pontja volt), negyedikjében pedig Cumminst is! Az ausztrál összeomlás pedig nem állt meg: miközben határt alig ütöttek, a 20. játszmában elvesztették az utolsó emberüket is, és meglepetés vagy nem meglepetés: Afganisztán 21 futással nyert!
Így viszont még nem dőlt el semmi a csoportban. Akár India is kieshet, akár Banglades is továbbjuthat, bár ezeknek nagyon kicsi az esélye – a fő érdekesség az lesz, hogy Afganisztán ki tudja-e szorítani Ausztráliát a másik továbbjutó helyről? Ha India legyőzi az ausztrálokat, Afganisztán pedig Bangaldest, akkor még az NFA sem volt számítani, az afgánok lesznek a továbbjutók. Ha viszont Ausztrália megverné Indiát (és Afganisztán Bangladest), akkor a nettó futási arány számítana, ami jelenleg az ausztráloknak sokkal jobb.
