Most már 3–0-ra verték az angol nők az új-zélandiakat
2024. július 3. – Szerző: Krikettgalaxis
Április elején még sikerült háromból egy ENN-t megnyernie az új-zélandi válogatottnak Anglia ellen, de most, hogy újra találkoztak háromszor, már az angolok vittek mindent, méghozzá elég nagy fölénnyel. Ez viszont most egy tét nélküli sorozat volt.
A Háromoroszlánosok jelképe (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Ez a sorozat ezúttal nem volt része a 2022–2025-ös ICC-bajnokságnak (mint a bevezetőben említett három áprilisi ENN), így igazából semmi komoly tét nem volt: lehetett kísérletezgetni, és ezt Heather Knight, az angol kapitány már előre be is vallotta. De azért mégsem második számú csapattal állt ki senki: tele voltak olyan játékosokkal is, akikre bizonyára számítani fognak a jövő évi ENN-világbajnokságon is. Az angoloknál a bő keretbe azért bekerült például a 20-éves mindenes, Ryana MacDonald-Gay, Új-Zélandnál pedig visszatért Lauren Down, aki az utóbbi jópár hónapot örömteli okokból hagyta ki: megszületett ugyanis első gyermeke (egy kislány). Szerencsére az apuka sokat segít neki, így volt ideje krikettezni is a szülés után, ennek köszönhetően pedig máris betették a válogatott keretébe.
Az első mérkőzés rögtön elsöprő angol fölényt hozott, és nem is lett sokkal hosszabb, mint egy Húsz20-as találkozó. Az ütést választó Új-Zéland legjobbja, Suzie Bates a 4. játszmában kiesett, és bár utána a következő pár hosszabb ideig tartotta magát, de aztán előbb Sophie Ecclestone kettő, majd Charlotte Dean négy kapuval kaszabolt bele az ütősrendjükbe: így a 10. játszma után folyamatosan hullottak a kapuk. Végül csak a 6. rendű Brooke Halliday tudott bemutatni egy 50-est, a többiek sokkal gyengébbek voltak, így 33.3 játszma alatt kiesett mindenki, a csapat pedig csak 156 futásig jutott. Érdekesség, hogy Amy Jones már hatodszor hajtott végre ENN-ben legalább három elkapást, amivel új angol rekordot állított fel. A kergetésben már nem sok izgalom volt ezek után: Tammy Beaumont és Maia Bouchier, a nyitó pár majdnem egyedül megcsinálta az egészet, csak 137 pontnál esett ki utóbbi (neki akkor 67-je volt). Végül újabb kapu nem született, és a 22. játszmában meglett az angol győzelem.
A második összecsapás nagyon hasonlóan alakult az elsőhöz, de most volt két igen kiemelkedő személyiség, akihez a nagy angol győzelem szorosan kötődött. Megint Új-Zéland ütött először (de ezt most Anglia választotta így), és bár 6 játszma után 10/2-re, vagyis igen gyengén álltak, utána Amelia Kerr, Sophie Devine és Maddy Green egész szépen, 114/3-ig visszahozták a csapatot. Utána viszont borzalmas összeomlás következett, leginkább Sophie Ecclestone dobásainak köszönhetően, aki ötös zsákmánnyal tarolt végig az új-zélandi ütősenden: többek között nullával búcsúzott a friss anyuka Down is, aki most már megkapta a lehetőséget. A cél ezúttal még kevesebb lett, mint múltkor: mindössze 142, amit Anglia megint kevesebb mint egy fél félidő alatt levadászott. Ezúttal azonban ütőseik közül nagyon is kitűnt Maia Bouchier, aki az utolsó játszmában a 100 futást is elérte, miközben a többiek feleennyit sem gyűjtöttek összesen! Érdekesség, hogy Bouchier 17 négyest ütött, és egyetlen hatosa sem volt, míg például Heather Kinght, aki 9 ponttal zárt, szerzett egy maximumot.
A mai, harmadik meccs, bár szorosabb lett, de mégis megmutatott valamit az angolok erejéből: pihentették legjobb dobójukat, Ecclestone-t, a helyére bejövő Lauren Bell pedig ha lehet, még jobb volt, mint ő. Bár a dobást választó angolok az első két ütőst 41 pont alatt kiejtették, utána viszont Amelia Kerr és Sophie Devine már eredményesebb volt. Előbbi 57, utóbbi pedig 43 futást gyűjtött be, de aztán mindkettejükkel az imént említett Bell végzett, ugyanúgy, ahogy a 6., a 7. és a 8. rendű ütőssel is, megszerezve ezzel első (és minden bizonnyal nem utolsó) ENN-beli ötös zsákmányát. De azért Új-Zéland dicséretére legyen mondva, hogy most annak ellenére, hogy eső miatt később kezdődött a találkozó, és csak 42–42 játszmára volt idő, így is több pontot értek el, mint a korábbiakban: 211-et. Csakhogy náluk nem volt olyan kiemelkedő a dobójáték, az angolok közül pedig Natalie Sciver és Amy Jones is 50-est ért el, sőt, a végén a 7. rendű Alice Capsey-nek is volt egy 35-neskije, így nem volt nagy kérdés, hogy a végén sikerrel veszik ezt a kergetést is.
Ami a két válogatott női ENN-beli örökmérlegét illeti: most már 85 meccsből 46 volt az angol siker, 37 az új-zélandi, egy-egy eredmény nélküli találkozó és holtverseny mellett.
